Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

24 Az országgyűlés képviselőházának 2 vesebb lesz a nyomorgó ügyvéd, de több lesz a nyomorgó ügyvédjelölt, és annak, aki nyo­morog, édes-mindegy, hogy ügyvédi sorban nyomorg-e, vagy ügyvédjelölti sorban. S ha az ügyvédjelölteknél állítjuk fel a zártszámot, az lesz a különbség, hogy kevesebb lesz a nyo­morgó ügyvédjelölt és több lesz a nyomorgó ős jogász. Itt a kérdés velejére kell visszamenni: le­hetetlen ugyanakkor az egyke elleni mozgal­mat csinálni, amikor bármelyik területén a foglalkozási ágaknak vagy pályáknak zárt létszámot akarunk felállítani. Ezen egyedül és kizárólag csak a munkaalkalmak teremtésé­vel lehet segíteni. En az igazságügyminiszter úrtól négyéves terve és kétéves igazságügymi­niszteri múltja és ígéretei alapján várom a munkaalkalmak megteremtésére irányuló in­tézkedéseket, javaslatokat és kész tervezeteket. A peres eljárás gyorsítása, az igazságot kereső, a jogkereső közönség részére a magán­jogi törvénykönyv * megalkotása, amelyet kitű­nően és nagyszerűen tervezett meg és állított Össze már évekkel ezelőtt^ a magyar magánjog; nak legnagyobb kitűnősége, az európai hírű Szladits professzor: ezek szintén olyan kérdé­sek, amelyek az igazságügyi tárca költségve­tésének a tárgyalásánál felveendők. Felvetem — ahogy felvetette Györki Imre igen t. képviselőtársam is — a r rehabilitáció kérdését. A rehabilitációs törvény ígéretével megajándékozott bennünket a^ miniszter úr a legutolsó költségvetés tárgyalásánál, elődei is megajándékoztak vele, de^ mindezideig nem ajándékozták meg az országot a rehabilitáció tényleges törvénybeiktatásával, holott sajná­lattal kell megállapítanom, hogy a müveit ál­lamok sorában úgyszólván egyedül áll Magyar­ország, ahol a rehabilitáció törvénye nem ta­láltatik a Törvénytárban; mindenütt máshol ez már régen, évtizedek óta létező és élő tör­vény. (Horváth Zoltán: Akár csak a titkos vá­lasztójog! — Fábián Béla: Programmban van!) Ami az intézményes családvédelmet illeti, ebben a tekintetben is várom a jogi intézke­dést, még a múlt képviselőházban tett ígérel alapján, amelyet annakidején a Gál Jenő igen t. barátom által előterjesztett törvényjavas­latra válaszolva tett az igazságügyminiszter úr. Azonban az igazig intézményes családvé­delem is nemcsak törvényben és nemcsak pa­piroson képzelhető el, az igazi családvédelem ugyanúgy, mint az ügyvédi nyomor enyhítése, csak munkaalkalmak teremtésével képzelhető el, csak úgy képzelhető el, ha minél több em­ber tud megélni az országban, mert a család­védelem elsősorban az ember védelme, az em­beri egzisztenciának, az emberi létnek védelme kell. hogy legyen. Legyen szabad ugyanúgy, mint előttem felszólalt képviselőtársaim tették, • reklamál­nom a miniszter úrtól a r hUbizományok re­formjára vonatkozó törvényjavaslat mielőbbi beterjesztését. A miniszter úr elődei közül Zsitvay Tibor, Pesthy Pál igazságügyminisz­ter korukban szintén _ készítettek tervezetet, de ezek közül egy sem jutott a Ház elé. Igaza van Eckhardt Tibor képviselőtársamnak, ami­kor azt állapítja meg, hogy a hitbizományi reform a földbirtokrendezés nagy komplexu­mába tartozik. Kérem a miniszter urat, ismertesse meg erre vonatkozó szándékait, ismertesse meg pro-, grammját abban a válaszban, amelyet yala- , 1. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. mennyiünk felszólalására adni fog, hogy töké­letesen ismerjük a kormánynak úgy a hitbizo­mány, mint a földbirtokrendezés, a földbirtok­reform kérdésében való elgondolásait. Kelemen Kornél t. képviselőtársam foglal­kozott a sajtó kérdésével. Méltóztassék meg­engedni, ihogy én is néhány reflexiót fűzzek a sajtótörvényre, illetőleg a sajtótörvény ígére­tére vonatkozó megállapításokhoz. En a sajtó­törvényt másként, mint kossutihi szellemben,­mint a gondolatszabadság jegyében elképzelni nem tudom. Es amikor azt mondja Kelemen Kornél igen t. képviselőtársam, hogy a sajtószabadság nem jelentheti a magánéletnek vagy a családi vo­natkozású kérdéseknek felhánytorgatását, azt hiszem, hogy ezen a téren nem lehet közöttünk véleménykülönbség^ ezen a téren a t. Háznak egyetlenegy tagja sèm állhat azon az álláspon­ton, hogy ezt értse sajtószabadság neve alatt. A szabadosság és a szabadság két különböző fo­galom. De a politikai sajtószabadság feltétlenül intézményesen biztosítandó és biztosítandó az is, hogy ne lehessen egyes lapokra rásütni i*. zugsajtó, vagy a szenzációhajhászás bélyegét, anélkül, hogy ez tárgyilagosan és tökélevesen bizonyítást nyerne. Mert kérdem: mi a krité­riuma annak, hogy valami zugsajtó vagy nem zugsajtói Nem lehet a kritérium az, hogy hány példányban jelenik meg az a sajtótermék, mert ha annak a zugsajtónak kiadója gazdag, annyi példányban nyomtathatja azt ki, amennyiben akarja, anélkül, hogy erkölcsi felelősséggel és az erkölcsi 'magasságnak »megfelelő lelkülettel rendelkezinék. Nem ezen múlik tehát a dolog, hanem azon, hogy a politikától teljesen füg­getlenül mi annak a lapnak tartalma állandóan? Ha csak a magánélettel, ha csak szenzációhaj­hászással foglalkozik, ez megadhatja azt a jel­leget, de először is ki az az illetékes fórum, aki ennek megállapítására hivatott és másodszor vájjon zugsajtó-e az, amely függetlenül, ol­ivasóinak bizalmából él, vagy pedig az a zug­sajtó, amely csak támogatásból, csak szubven­ciókból és rendelkezési alapokból tudja fenn­tartani magát? Mindezeknek a kérdéseknek eldöntése nem történhetik politikai pártállások szerint. Mind­ezeknek a kérdéseknek eldöntése nem lehet .még a kormányzat diszkrecionális joga sem, mert az igazi sajtószabadság elsősorban azt involválná magában, hogy megszűnjék a háború esetére szóló kivételes intézkedések törvénye, megszűn­jék a kormány számára a kivételes hatalom és ugyanakkor megszűnjék az a lehetőség, hogy a lapok kolportázsjoga, a lapok megjelenési joga, a lapok indításának joga és a lapok be­tiltásának joga kizárólag, egyedül a kormány kénye-kedvétől függjön. Eíbben az esetben ugyanis nem beszélhetünk független magyar sajtóról, mert minden egyes lapnak állandóan Damokles kardját kell feje fölött éreznie. Csak akkor beszélhetünk sajtószabadságról, ha mind­ezekben a kérdésekben mindenkor intézménye­sen, törvényben biztosítottam egyedül és kizá­rólag a független magyar bíróság fog, hatá­rozni és dönteni. (Helyeslés bálfelöl.) A független magyar bírósággal kapcsolatos az is, hogy amint megtettem eddig minden egyes alkalommal, amikor az igazságügyi tárca költségvetéshez az elmúlt ciklusban felszólalni szerencsém volt, most is követelem az esküdt­szék visszaállítását minden politikai és sajtó­; déliktum tekintetében.

Next

/
Thumbnails
Contents