Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 májtts 27-én, hétfőn. 25 Az összeférhetlenségi törvény, amely ugyancsak ebbe a kérdéskomplexusha tartozik, szintén minél előbb megvalósítandó. Ezt megalkotta a múlt országgyűlés Képviselőháza. En még jobban szigorítanám, mint ahogyan azt a legutóbbi ciklusban megalkottuk. Ebben a tekintetben teljesen és tökéletesen aláírom Eckhardt igen t. képviselőtársam minden szavát és várom az igazságügyminiszter úrtól a korrupciónak minél hamarabb való tökéletes letörésére és arra, hogy a parlamentnek egyedül és kizárólag csak független tagjai legyenek, az összeférhetlenségi törvényjavaslat beterjesztését és annak törvény beiktatási lehetőségét. T. Ház! Abból a szemszögből és abból a nézetből kiindulva, hogy mindenütt az ország érdekét és az ország erkölcsi magaslatát, az európai kultúrközösségbe való bekapcsolódását és a kultúrfölényt kell hirdetnünk, kérem a kormánytól mindazoknak az intézkedéseknek megtételét, amelyek a jog kidomborítását jelentik. Nem akarok azonban ennek kapcsán^ soha olyan visszaéléseket, vagy jelenségeket védeni, amelyek a védelemre nem érdemesek, sőt ellenkezőleg azt kérem az igazságügyminiszter úrtól, hogy — amint már az általános vitában is bátor voltam szólni erről — a legnagyobb eréllyel járjon és járasson el továbbra is mindazok ellen, akik a nemzet nagy érdeke, vagy értéke ellen vétenek; értve ezalatt azokat, akik Magyarország fundamentumának, a magyar pengőnek rontását elősegítik vagy végzik. Itt ezen a területen, a valutasíbolásoknak és hasonló jelenségeknek a területén én csak egyet kérek a kormányzattól. Azt kérem, hogy necsak a kisembereket büntessék, ne azokat büntessék csupán és elsősorban, akik véletlenül és kis összegekkel beleesnek ilyen bűncselekményekbe, hanem az a büntető kéz mindenkor sújtson le azokra is, akik bármilyen magas pozícióban, bármilyen társadalmi osztályban ülnek. Soha látszata se legyen annak, hogy akármilyen területen is érvényesülhet az a német közmondás, amely azt mondja: »Kleine Diebe hängt man auf, grosse last man laufen.« En azt kérem az igazságügyminiszter úrtól, hogy ezen a területen, minél magasabb pozícióban van valaki, annál nagyobb szigorral sújtson le reá a törvény keze. T. Ház! Még egy kérdés^ van, amelyet az igazságügyi tárca költségvetésénél szóvá tenni kívánok és ez annak az. indítványomnak a megismétlése — most csak szavakkal és nem indítvány benyújtásával — amelyet a múlt országgyűlés Képviselőházában benyújtani szerencsém volt. Ez az indítványom a 'halálbüntetés eltörlését célozta és kívánta. (Antal István: Kezdjék a gyilkos urak!) A halálbüntetés eltörlésére abban az időhen, amikor én ezt az indítványt bejegyeztem, egy nemzetközi liga alakult, amelynek nem vagyok tagja, tehát nem vagyok nemzetköziséggel megvádolható. Vannak azonban emberi érzések, amelyek mindenkiben, aki emberiesen érez, bármilyen nyelven beszéljen, vagy bármilyen országhoz tartozzék is, egyaránt kell, hogy kifejlődjenek. Egy amerikai Justizmord alkalmából indult meg ilyen mozgalom a Zaceo-Vanzettiügyek kapcsán és ugyanakkor nálunk is olyan halálos ítélet hangzott el, amelynél a terhelt a halálbüntetést nem érdemelte^ volna meg, mert az igen súlyos ítélet végeredményben egy egészen fiatal embert juttatott a bitófára. (Rupert Rezső: Es nem használ a halálbünj KÉPVISELŐHÁZI KAPLÓ II. tés!) Az én felfogásom az, hogy a gyilkosságot hiába toroljuk meg gyilkossággal, mert a gyilkosság, még ha államhatalmilag követtetik is el, akkor is csak gyilkosság marad (Surgoth Gyula: Nem egészen úgy van!) és végeredményben ellenkezik az emberiesség elvével, ellenkezik az igazi keresztény szellemmel és a keersztény tanítással., T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy ezt nekem kell megállapítanom (Malasits Géza: Igaza van!) és nagyon sajnálom, hogy ebben a bírói kar egy volt tagja ellenkező nézetet vall úgy elméletileg most, mint gyakorlatilag a múltban. Én továbbra is a halálbüntetés ellen vagyok a jogszolgáltatásban, de a halálbüntetés ellen vagyok az emberi jog szempontjából is és szeretném, ha nem sújtatnék halállal a bűnös, de különösen nem sújtatnék halállal az ártatlan. Nem sújtatnék halállal az ártatlan, aki csak jogot kér a maga számára, az élet számára és az élet lehetőségei számára. Miután úgy látom, hogy ebben a kérdésben a kormány álláspontja messzemenően különbözik az enyémtől, mert a kormány nemcsak a gyilkosokat, hanem a szabadságjogokat, az emberiesség szellemét, a gondolatnak, a szónak és a léleknek a szabadságát is úgy, mint elődei tizenöt esztendő óta, már régen intézményesen halálra ítélte, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam. (Helyeslés és éljenzés a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Sulyok Dezső. Sulyok Dezső: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy első felszólalásom tárgyául olyan témát választottam, amely a házszabályok által elég szűkkeblűén rendelkezésemre bocsátott félórát bőven kitölti, méltóztassanak felmenteni engem az alól a parlamenti szokás alól, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalásával foglalkozzam. Felszólalásom tárgyául a családvédelem kérdését választottam, a közeljövő törvényhozási feladatainak azt a csoportját, amelyet a közkeletű szóhasználat ezzel a kifejezéssel szokott megjelölni. Mindjárt meg kell azonban állapítanom, t. Ház, hogy ez a kifejezés: családvédelem, nem fedi teljesen a fogalom tartalmát, mert a családon, mint alapsejten felépült nemzet és társadalom védelmének és é néperő fejlesztése kérdésének vannak olyan problémái is, amelyek nem sorolhatók szorosan a családvédelem fogalma alá, de a kérdéssel mégis szorosan összefüggnek. Ezért leghelyesebb, ha a néperő védelmének problémájáról, vagy a népesedési politikáról beszélünk. r Felfogásom szerint, t. Ház, ennek a problémának, ennek a kérdéskomplexumnak a keretébe vomandók a következő intézkedések és a következő törvényhozási feladatok. Elsősorban foglalkoznia kell a családvédelmi törvényhozásnak azzal a kérdéssel és azokkal a jelenségekkel, amelyek az egyébként fajfenntartásra alkalmas egyéneket a fajfenntartásból kikapcsolják, tehát a coelibatus, a nőtlenség kérdésével és a magtalan, a terméketlen házasságok kérdésével. Foglalkoznia kell azután azokkal a jelenségekkel, amelyekben a házasságok termékenységének mesterséges korlátozása jelentkezik, tehát elsősorban az egyke kérdésével. Foglalkoznia kell a család vé delema már megszületett gyermekeknek ép test-