Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 2. aránt szenved és sínylődik. Beszédem későbbi folyamán — amennyire beszédidőm rövidsége engedi r

— magam is foglalkozni kívánok ezzel a kérdéssel, és éppen a szűkreszabott idő folytán csak rapszodikusan kívánok néhány gondolatot az igazságügyi költségvetéssel kapcsolatosan felvetni és az igazságügyminiszter úrnak figyelmébe ajánlani. Az általános^ vita során a költségvetésnél és az appropriációnál politikai kérdésekkel foglalkozik a Ház, a részletes tárgyalások soir án, amikor az egyes tárcák költségvetését tárgyaljuk, ki kell kapcsolnunk abból minden politikai momentumot, s elsősorban és kizárólag a szakkérdésekhez kell hozzászólnunk, teljesen függetlenül attól, hogy a Képviselőháznak melyik pártjához tartozunk, melyik oldalán ülünk. A konklúziókban benne rejlik a politikai állásfoglalás, de magukban a tényekben, amelyekkel foglalkozunk, nem a poitikai pártállásnak, hanem a szakszerűségnek, az anyag ismeretének, a gondolatok fölvetésének kell kidomborodnia. Nem politikai szempont az sem, hogy az igazságügyminiszter úrtól, mint a jognak Őrétől és védőjétől azt kérem, legyen olyan kegyes és vigyen be jogi^ szellemet a kormányzat egész tevékenységébe, őrködjék a jog fölött minden tekintetben akkor, ha olyan jelenségeket lát, — más tárcába tartozó jelenségeket — amelyeik a joggal ellentétben állnak. Es itt elsősorban céloznom kell arra a törvényhatósági választási rendszerre, amely Budapesten érvényben van, arra a boletta-rendszerre, amely föltétlenül változtatást igényel (Fábián Béla: Boletta-vadászat!) a becsület és tisztesség szempontjaiból és minden szempontból. Ezért az igazságügyminiszter urat, mint Magyarország^ pecsétőrét, kell felkérnem arra, hogy az ország pecsétjét őrizze, ne pedig azokat a pecséteket, amelyek a magyar becsületen ejtenek csorbát ilyen törvények fenntartásával, mint amilyen a boletta-rendszer (Fábián Béla: Szép dolog ez a boletta! Hej, de szép!) T. Képviselőház! Elsősorban Erődt-Harrach t. képviselőtársamnak azt a megállapítását kívánom magamévá tenni, amely ezzel a kérdéssel és a politikummal is összefügg, amely a másodfokú közigazgatási bíróság felállítását és beiktatását célozza. Feltétlenül szükség van egy másodfokú közigazgatási bíróságra egyrészt az ügyek elintézésének

r gyorsítása, másrészt a nagyközönség jogigényének gyorsabb és (helyesebb kiszolgálása érdekében.^ [Lehetetlen ugyanis, hogy a magas Közigazgatási Bíróság évek hosszú során át elfektetett ügy darabokat jól tudjon elintézni, de az is lehetetlen, hogy kellő időben intézhesse el azokat, amikor az egész ország területéről minden legcsekélyebb közigazgatási panasz egyenesen hozzá érkezik. Ezt a másodfokú közigazgatása bíróságot azért iis feltétlenül szükségesnek és megvalósítandónak tartom, mert az állampolgárok jogviszonyai csak akkor érnek valamit, ha tudja minden állampolgár, hogy a közigazgatásnak minden ténye, vagy hatalmi önkénye avagy túlkapása ellen feltétlenül jogvédelemben részesül. Azzal, hogy az állampolgárnak a függetlenségét védjük meg, megadjuk az állampolgárnak azt a jogát, hogy nyugodtan állhat szemben igazának tudatában mindenkivel, aki esetleg önkénynyel, hatalmi túlkapással, vagy hivatalos hatalommal való visszaéléssel őt jogaitól megfosztani kívánja. T. Ház! Az igazságügyi tárca költségvetésének taglalásánál elsősorban a bírák kérdéséülése 1935 május 27-én, hétfőn. 23 ről kell szólnom. A bírói függetlenség azi, amely a magyar alkotmánynak legsarkalatosabb alaptétele kell, hogy legyen és maradjon, s ennek megőrzése minden tekintetben feltétlenül szükséges. Ezért arra kérem a miniszter urat, hogy még a múlt ciklusban benyújtott törvényjavaslatát^ amely ezzel az elvvel ellentétben állott, ha újra benyújtja, feltétlenül változtassa meg olyan értelemben, hogy ezt a bírói függetlenséget teljes egészében és tökéletesen megőrizze a jövőben is- (Fábián Béla: Ne is nyújtsa be! — Rupert Rezső: Már benyújtotta!) Ami a bírák gazdasági helyzetére vonatkozik, erre vonatkozólag sajnálattal látom, hogy a költségvetés a személyi' kiadás tekintetében 173.000 pengőnyi csökkenést mutat. Az értékhatár leszállítása és a fellebbezés korlátozása szintén olyan jelenségek, amelyek ellen a magam észrevételeit meg kell tennem. Az értékhatár leszállítása és a fellebbezés korlátozása helytelen: ezzel szemben inkább fokozni kell ezen az egy területen a személyi kiadásokat, mert szükség van jól fizetett nagy bírói karra, hogy a nagyközönség a maga jogorvoslatát és igazságszolgáltatását minél gyorsabban és jobban kaphassa meg. De szükség van arra is, hogy azok, akik az igazságszolgáltatást végzik, neesak erkölcsileg legyenek függetlenek, — erkölcsileg mindig független volt a magyar bíró — de egyúttal az anyagi függetlenség: előnyét is élvezhessék, és ne legyenek kénytelened újra abba a sorsba lesüllyedni, amelyben voltak annak idején, amikor egy magyar igazságügyminiszter azt mondotta, büszke arra, hogy a magyar bírák cipőt talpalnak. En erre nem lennék büszke, én azt szeretném, ha a maarvar bíró mindenkor elégedetten, felemelt fővel menne haza a családja körébe és nem gondoktól terhelten, nyomorúságtól sújtottan. (Fábián Béla: TTgy van!) T. Ház! De ahogyan a bírák szám ára követelnünk kell a függetlenséget erkölcsi és anyagi tekintetben, ugyanúgy áll az ügyvédi társadalom számára is az a követelés, hogy az az ügyvédi kar, amely ellen évek óta a legszélsőségesebb demagógiával izsrattak pártkülönbség nélkül városban' és vidéken egyaránt, az az ügyvédi kar, amely a múltban mindenkor a magyar törvények legfőbb őre, a magyar tradíciók őrzője és a magyar alkotmány mindenkori talpköve és támasza volt, és amely a maga nyomorúságában is legnagyobb részben megtartotta az erkölcsi piedesztálon való állását és az erkölcsi magaslatra való felemelkedését, megérdemli, hoírv tökéletes védelemben és segítségben részesüljön. Az ügyvédi karnak egyik követelése, — amely nem az anyagiakra, csak az erkölcsiekre vonatkozik. — a tökéletes ügyfélegyenlősésr megteremtése. Ez paniron megvan, de tényleg nincs meg. Nagyon jól tudjuk, hogy az ügyvéd nem teljes egészében élvezi — a büntetőügyekre célzok — az ügvfélegyenlŐség tökéletes elvi megvalósulását, sőt ellenkezőleg. T. Ház! Mindaz, amit az ügyvédnyomorra vonatkozólag Erődi-Harrach Tihamér t. képviselőtársam elmondott, csak megerősítésre találhatnak valamennyiünk részéről. Az ügyvédi társadalom bajait és nyomorúságait ismerjük, ezeken azonban sem a bifurkációnak a gondolata, sem az ügyvédi zárt létszám, az úgynevezett ügyvédi numerus clausus gondolatának a felvetése nem tud segíteni. Mert mit jelent az ügyvédi numerus claususT Azt jelenti, hogy ke-