Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

22 Az országgyűlés képviselőházának nunk, amelyre Kelemen Kornél t. barátom utalt, éppen az igazságügyminiszter urat citálva. Gondoskodnunk kell arról, hogy az ügyvéd ne csak etikailag álljon magasabban, hanem képzettség tekintetében is megfeleljen minden tekintetben a kívánalmaknak. Kezdenünk kell tehát a jogi oktatás reformjával. Ma már az igazságszolgáltatás, az egész jogrendszer annyira komplikált, hogy csak egy felkészült, alapos készültségű ember tud eleget tenni a mai élet követelményeinek. A jogi oktatást tehát egyrészt gyakorlatibbá kell tenni, másrészt olyan elméleti megalapozottságot kell adni annak a fiatal jogásznemzedéknek, hogy azután szorgalmával továbbképezhesse! magát és felemelkedhessek arra a jogi magaslatra, amely szükséges ahhoz, hogy gyakorlatát helyesen, megfelelően folytatni tudja. Ügyelni kell az ügyvédjelölt-képzésre is. Tiszteletreméltó a kamaráknak — úgy a budapestinek, mint a vidékieknek — az a törekvése, hogy az álbejegyzéseket megszüntessék, egyúttal pedig a bejegyzett ügyvédjelöltek jogi oktatását kimélyítsék. Itt jutok el ahhoz a súlyos kérdéshez, amelyhez felszólalásom elején voltam bátor statisztikai adatokat szolgáltatni, a bejegyzett ügyvédek számának emelkedését illetőleg. Ha ez a veszedelmes emelkedés tovább tart a mostani romlott gazdasági helyzetben, úgy, ha a gazdasági viszonyok megjavulnak, ennek következménye az lesz, hogy ez az emelkedés progresszív arányban fog tovább folyni, elárasztja az ügyvédi kar a gazdasági életet és ennek visszahatásaképpen bekövetkezik a normálisabb gazdasági viszonyok között is az a túlprodukció. amely lehetetlenné teszi az ügyvédek megfelelő erőkifejtését és munkaképességót. A zártszám, a korlátozott számú ügyvédség kérdése az utóbibi tíz évben intenzitásában emelkedett és nőtt. Amíg pár évvel ezelőtt a 17 ügyvédi kamarából csak 11 kamara volt mellette, egy nem kívánt a kérdésben állást foglalni, öt kamarában pedig többségiben voltak a régi rendszer hívei, addig ma azok, akik benneélnek az ügyvédi társadalomban, azt látjuk, hogy — miként mondottam — ez a kérdés intenzitásában emelkedett, mert az a vélemény alakult ki a;zi ügyvédtársadalonnban, hogy az ügyvédi létszámszaporodás végeredményiben az egész ügyvédségnek, az ügyvédi pályának sírásója lesz. Ezért az ügyvédi zártszáni-kérdéssel tönvényhozási úton kell foglalkozni, felállítván azokat a kautéláfeat, azokat a feltételeket, amelyek az ügyvédi szabadságnak, a szabadpályának lehetőségét is biztosítják. Egy másik kérdés a Ibifurkáció kérdése, amely szintén a jövő alakulásának egyik pillére kell, hogy legyen, hogy t. i. azok az ügyvédek, akik mint önálló egyedek életpályájukon exisztálni néni tudnak, mint alkalmazottak, a nagyobb ügyvédi irodákban teljesítsék élethivatásukat. Végeredményben azonban, miként bátor vagyok azt megállapítani ismételten, az ügyvédség, kérdése a gazdasági helyzetnek a függvénye és a gazdasági helyzetnek megerősödése automatikusan jelenti az ügyvédi társadalom gazdasági megerősödését is. Tiszteletreméltó az ügyvédségnek az a nagy igyekezete, hogy ilyen gazdasági viszonyok között, ilyen nehéz (helyzetben is eleget akar tenni a kari szolidaritásból folyó kötelezettségének s ezen túlmenoleg az állam segítségére siet. Utalok az elmúlt pár esztendőben az Országos Ugyvédszövetség által biztosított teljesítményekre, amelyekkel az államnak segítségére 21, ülése 1935 május 27-én, hétfőn. volt, éspedig úgy, hogy azokkal az igazságsziolgáltatás érdekét szolgálta. Utalok a gépírószolgálatra, amely ma már Budapest összes elsőfokú bíróságainál megvalósult. A pestvidéki törvényszéken is be van vezetve a törvényszék kiváló elnökének, Mendelényi törvényszéki elnök úrnak hozzájárulásával s talán kezdeményezésére; s be van vezetve a budapesti árvaszéknél. Az Ugyvédszövetség évi 120.000 pengős költségvetéssel ma már ellátja azt a feladatot, amelyet a nehéz gazdasági viszonyok között az állam megtenni nem tudott, és ezzel a teljesítményével lehetővé tette azt, hogy ma már az elsőfolyamodású bíróságoknál, főként bíróságoknál a bírák tehermentesítettek azoktól a manuális munkálatoktól, amelyek a jó igazságszolgáltatás akadályául szolgáltak. Felfogásom szerint a bírót ki ^kell emelni mindazon technikai nehézségek gátlásai közül, amelyek miatt az ő judieiuma nem tud érvényesülni kellően, mert amikor a régi időben — emlékezh zünk csak vissza — a bírónak jegyzőkönyvet kellett vezetnie és közben bíráskodást is kellett gyakorolnia, akkor a formalitások végrehajtása következtében mindig a bíráskodás szenvedett. Ilyen szolgálat az ügyvédi vétív-szolgálat, ami szintén jelentős segítése az igazságszolgáltatásnak. Ma már 10—15.000 vétívet vesznek az ügyvédek havonként igénybe s ehhez jön azután az iratbetekintési szolgálat, amely szintén a kezelést könnyíti meg, miután a régi rend nehézkes volt és az egész ügykezelést is 'befolyásolta. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok az igazságügyminiszter urat kérni arra, hogy az ilyen körülmények között indokolatlannak mutatkozó 40 filléres értesítőlap terhét enyhítse. Békében ez 10 fillér volt, utóbb emeltetett 40 fillérre és pedig azért, hogy munkaidő álljon rendelkezésére a személyzetnek, de ma már meg van könnyítve ez, részint az ügyvédi vétív-szolgálattal, részben az iratbetekintési szolgálattal, úgyhogy ma már a kezelő személyzet az információkat, az értesítéseket olcsóbb áron is tudná szolgáltatni, ami annál inkább fontosnak mutatkozik, mert a gazdasági helyzet ezt indokolja. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. méltóztassék befejezni. Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! En az ügyvédség problémájával foglalkoztam, bátor voltam ezekre a figyelmet felhívni. Még csak egy kérésem van az igazságügyminiszter úrhoz, hogy a kötelező könyvvezetés kérdésében jöjjön segítségünkre, úgy, amint azt az ügyvédi etika érdeke és a felek érdekei kívánják, a t. Házat pedig kérem, hogy ezzel a társadalommal, amely mindig a komoly nemzetépítő munkának volt a munkása, foglalkozzék szeretettel és legyen támogatására. Az igazságügyi költségvetést a kormány iránti bizalommal elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon,) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Vázsonyi János. Vázsonyi János: T. Képviselőház! (Halljuk! , Halljuk^ balfelöt) Az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak fejtegetéseit az utolsó mondatnak, a konklúziónak kivételével, magamévá teszem. Az ügyvédnyomornak lefestése, amely az ő szavaiból kitűnt, sajnos, tökéletesen és teljesen megfelel annak a nyomorúságos helyzetnek, amelyben ma az ügyvédtársadalom úgy a vidéken, mint a fővárosban egy-