Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

Az országgyűlés képviselőházának a jogász, ezt koneedálni kell, mert a statisztika ezt mutatja. Különösen ezért tartom fontosnak a szakoktatást, de ha akár az alsó-, akár a közép-, akár a felsőfokú szakoktatást nézem, vagy pedig az ezzel szorosan összefüggő kisebb ügyeket, sok jelenség van, amit aggályosnak tartok a magam részéről, és a következőkre vagyok bátor a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni. Az alsófokú szakoktatásnál ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy ott gazdákat nevelnek, nem hereegeket, nem grófokat és azt a parasztgyereket, aki oda bekerül, ne a mókusfarok viselésére szoktassák, csizmára és szarvasbőrkesztyűre, hanem hogy dolgozzon, hogy a magyar föld munkása legyen. A majoroknak és alsó iskoláknak megépítésében magában is túldimenzionálást látok. Ott van Csermajor, építettek egy 100-000 pengős istállót, ami most sajt- és vajgyár lett; azonkívül Kehidán még tenniszpálya is van és különböző nyaralási akciók vannak ezekben a majorokban. Engedelmet kérek, ezek a majorok alsófokú népoktatást célzó intézmények, nem nyaralási intézetek. Akinek pénze és kedve van nyaralni, annlak méltóztassék elmenni a fürdőhelyekre, de a munkát ezekben az alsófokú szakoktatási intézetekben ne méltóztassanak nyaralókkal hátráltatni és ne méltóztassanak a nyaralási utakon különböző állami fogatokat használni. Az elsőfokú szakoktatásnál a vizsgabiztosok intézménye is meghonosodott és a helyett, hogy a közeli szomszéd magasabbfokú intézetekből vinnék át a vizsgabiztosokat, az ügyosztályból küldenek le nyugalmazott miniszteri tanácsosokat é<s különböző nyugalmazott volt igazgatókat. Ez pénzpocsékolás és pénzkidobás, mert ezt olcsóbban, jobban, egyszerűbben és tökéletesebben is meg lehet oldani. Térjünk át az akadémiák kérdésére. Felsőfokú szakoktatásunk világhírnévnek örvend. Az utolsó időben azonban — sajnos — olyan aggályosnak, sőt veszedelmesnek mondható jelenségeket kell tapasztalnunk, amelyek az egész magyar gazdatársadalomnak méltán fájnak s amelyek miatt a gazdatársadalom méltán néz félelemmel és kétkedéssel a jövő felé. Elsősorban is a mezőgazdasági szakoktatásnál kátyúba jutott a tanárképzés. Ennek legfőbb okát abban látom, hogy a tanári karnak nincs meg a megfelelő függetlensége és szabadsága a megüresedett tanszékek betöltése tekintetében. Itt a szakoktatásügyi ügyosztály Budapesten és a mindenkori igazgató döntik el, hogy ki legyen és ki ne legyen tanár és ezen a réven megtörtént az, hogy az európai hírű agrokémikusok, mint Tuzson és Zucker, mellőzésével egy Oti--vegyészt neveztek ki tanárnak a keszthelyi akadémiára, aki Budapesten talán ki tudja mutatni a vegyszerek összetételét, de ott lenn nem tud boldogulni. Ezek mind olyan jelenségek, amelyeket szó nélkül hagyni nem lehet. De menjünk tovább. Az agráriusok és a tanártestület évek hosszú során át az igazgatósági intézmény ellen foglalt ott állást, mert nem lehet megengedni, hogy egy igazgató, akit élethossziglan neveztek ki, amíg nyugdíjba nem megy, ráüljön és rányomja a maga akaratát a sízakoktatásra. Nagyon kérem a miniszter urat. hogy a debreceni akadémiánál levő mostani üresedésnél méltóztassék kipróbálni, majd általánosan bevezetni a dekánátusi rendszert és tessék intézkedni, hogy a tanári kar évenként saját kebeléből válassza ki magának az igazgatót. Méltóztassék a kiváló magyar mezőgazdasági tanári karnak megadni a megfelelő 26. ülése 1935 június 5-én, szerdán. 317 autonómiát, hogy fenntarthassa, sőt tovább fejleszthesse a mai nívót. Az ilyen kérdéseket nem lehet elintézni hatalmi szóval, amely sze• rint akadémiai tanár az lesz, akit én akarok akit te akarsz^ vagy akit ketten akarunk. Itt nem a protekciónak szabad érvényesülnie ebben a kérdésben, hanem tisztán és kizárólag a tudásnak és szakképzettségnek. A keszthelyi akadémiával kapcsolatban ezelőtt három esztendővel szóvátettem bizonyos visszaéléseket és ennek következtében a földmívelésügyi miniszter úr maga is elismerte, hogy 30.000 pengőt elloptak, hogy ez a hivatalos pénz eltűnt. Ebben az ügyben azonban mind a mai napig semmi néven nevezendő érdemleges választ nem kaptáim. Itt nem akarok most részletekbe bocsátkozni, csak egy aktaszámot mondok a .miniszter úrnak: 4403. K- U. 1932. szám alatt került egy akta a nagykanizsai ügyészségről a földmívelésügyi minisztériumba, méltóztassék ennek az alapján elindulni- Mikor ugyanis én itt annakidején felszólaltam. Kállay miniszter úr kért, hogy nevezzem meg, honnan, milyen alapon indulhat el. Ezt ezennel a t. miniszter úr tudomására hozom, mert nem lehet eltűrni, hogy ebben az országban éppen a szakoktatási ügyben ilyen 30.000 pengős hiányokat éveken át elaltassanak, nem lehet, hogy az igazi bűnös büntetését élne szenvedje. A szakoktatás kérdésével kapcsolatban fontos még a kísérletügy kérdése, amely a szakoktatás kiegészítő része- A tudományos képzettség törvénybe van iktatva. Szomorúan kell azonban látnom, hogy itt is jogászokat ültettek be, hogy mi miatt, nem tudhatom és nem is akarok célozni rá. De az V. fizetési osztály első és második helyén jogászok vannak, a harmadik helyre pedig állítólag most készülnek kinevezni megint egy jogászt. Ha a földmívelésügyi minisztérium státusából ezek átmennének a közoktatásügyi minisztérium státusába, ez a dolgon nem változtat. Lehet valaki remek jogász, de mégsem szabad egy reaktivált miniszteri tanácsost tenni be a kisérletügyek intézésébe, amikor európai, sőt világhírű szaktekintélyei vannak a kísérletügy nek. Ezeket az utóbbialkat mellőzni nem lehet. TTjbaban ismét szakmaképzettség nélkül akarnak egyet-kettőt behozni a lisztkísérleti állomásra és folynak is már ilyenirányú kísérletek. Ezenkívül az élettani és a takarmányozási kisérleti telepre egy orvos készülődik, aki úgy nyilatkozott, hogy Ő lesz oda kinevezve. Ilyen kérdésekben a protekciónak el kell némulnia. Azt hiszem, ebben a kérdésben a t- Házban mindnyájan egy véleményen vagyunk. Éppen a szakoktatásügy és a kísérletügy olyan kérdések, amelyekben nem szabad a protekciónak, a »légy oly jó, bátyám !«-szellemnek és más különböző kapcsolatoknak érvényesülnie, hanem tisztán és kizárólag a tudásnak. A kisérletügynél olyan embereket, mint Weiser Sigmund elbocsátottak és ma is van egy aktív működésben r levő miniszteri tanácsos, akiről a saját vegyésze azt írta, hogy különböző elszámolásokat hamisan és a törvénynek meg nem felelően intézett el- Ez a vegyész ma is... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Dinnyés Lajos: A címet nem fogadom el, majd a következő címnél folytatom. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Beniczky Elemér! Beniczky Elemér: T. Képviselőház! A földmívelésügyi tárca vitája során már sok kérdés