Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

318 Az országgyűlés képviselőházának megvilágíttatott és sok olyan hasznos gondolat merült fel, amely megfontolásra érdemes, mert előmozdíthatná a mezőgazdaság prosperitását. En azonban nem ezekről akarok beszélni, hanem egy másiik ágra kívánom beszédemet terelni. Az erdőgazdaság kérdéséről kívánok beszélni, mert erről még a szónokok közül senki sem beszélt, ezt még az előadó úr is esak futólagosan említette. Kívánatos, hogy a miniszter úr ő excellenciája tudomást szerezzen arról, hogy a miniszteri közegek véleményével szemben mi az. erdőbirtokosság véleménye. Az erdőterület igen fontos része az ország földbirtokállományának, mert a 16 millió holdnyi földbirtokterületből mintegy 2 millió holdat tesz ki. Igen fontos ez a művelési ág, mert sok gazdának és fuvarosnak ad keresetet s fával és közszükségleti cikkel látja el az országot. Az állami erdők területe 107.000 holdat tesz ki. Ezt — mint a költségvetésből kivettem — 29 erdőmérnök kezeli és így egy erdőmérnökre 3720 katasztrális hold esik. Az erdő jövedelem igen csekély, mert a költségvetésben 70—80 ezer pengővel van beállítva, úgyhogy egy holdra még egy pengő jövedelem sem esik. Természetszerű dolog, hogy az erdőnek nem lehet nagy jövedelme, mert csak 80—100 éves korban kerül kitermelésre és míg megnő, addig nagy költség van rá, de ezt a jövedelmet mégis keveselni kell. Ügy látszik, mégis túl van adminisztrálva az állami erdőkezelés. A szakszerű kezelés ellen ugyan nem lehet kifogást tenni, de ha tekintetbe vesszük azt, hogy az állami erdők adókedvezményben is részesülnek a magánerdőkkel szemben, mert nem terheli őket a dupla vagyonadó, a jövedelemadó, sőt egyházi járulékok sem terhelik, akkor azt mondhatjuk, hogy az állami erdőnek tulajdonképpen nincs is jövedelme. Ilyen szegény országban pedig megkívánhatjuk, hogy az állami üzemek is jövedelmet hajtsanak, mert az államháztartás minden garasra rászorul. Vannak ugyan olyan üzemágak, ahol nem kívánhatjuk meg a jövedelmet. Ilyen például a recski ércbánya, ahol kutatás folyik, itt olyan költségek merülnek fel, amelyek majd évtizedek múlva hozhatják meg a maguk gyümölcsét. Az erdők másik kategóriája, az állami kezelés alatt álló erdők állománya, amely nagyobb területet tesz ki, mint az állami erdő, mert véleményem szerint körülbelül 150.000 holdat, vagy még többet is tesz ki. Itt vannak a legnagyobb sérelmek. Túl van méretezve a kezelés: 108 pengőt jelent egy katasztrális holdra az állami kezelés, és ha azt vesszük, hogy legjobb esetben 60 év alatt termelhető ki, de gyakran csak 80 év alatt egy hold erdő, — de én csak a minimális 60 évet számolom — akkor, ha vizsgáljuk, mire megy ez a költség 60 év alatt, megállapíthatjuk, hogy többre megy, mint a fa értéke, tehát az erdőbirtokosok jövedelmét teljesen elveszi a kezelés. Részletezem is ezeket a költségeket. Az 108 pengő 60 év alatt 5 százalékos kamataival kitesz 361-50 pengőt. Ugyancsak kitesz ilyen összeget az erdőkerülő tartása az állami adók összege, a csemeteültetési költségek és az erdőbirtokosság számadási és kezelési költsége. Eza két összeg kitesz összesen minimálisan számítva 723 pengőt, vagyis olyan összeget, amelyet a 60 éves fatermelés mennyisége nem ér meg, nem ér meg még a mostani felemelt faárak mellett sem, mert tőárban számítva és száz holdankét száz köbméter hozamot véve, — hiszen az ilyen erdők nem hoznak többet — legfeljebb 500 pengőre vehetjük ott helyben annak a fának az 26. ülése 1935 június 5-én, szerdán. értékét, és így az erdőbirtokosság ráfizet az állami kezelésre. Kik pedig ezek az erdőbirtokosoki A volt úrbéres közös erdőbirtokosok, községi erdőbirtokosok és egyéb közbirtokosságok, tehát a lakosság legszegényebb része. Csak Heves megye északi felében, a hegyek közt többezerre megy ezeknek az erdőbirtokosoknak a száma, akik a túlméretezett állami kezelés miatt a jövedelemtől teljesen meg vannak fosztva. Ügy hiszem, ezt a sérelmet okvetlenül orvosolni kell, mert lent kell megalapozni, lent kell szilárd alapokra helyezni a kormányzatot, ennek pedig az a főkövetelménye, hogy az ilyen sérelmek orvosoltassanak. Ha szilárd alapokra van lent helyezve a kormányzat, akkor várható, hogy fent nagy eredményeket érhessen el. E miatt már Heves megyéből többször felírtunk, de mindig eredménytelenül. Az erdőtörvény-tervezetből azután mégis kihagyták a közös erdőőrzési költséget, aminek következtében a kezelési költség fele lemaradt volna. Utólag azonban — nem tudom mi okból — pótlólag újból bevették és így az új törvényben is kontemplálva lett ez a súlyos költség a közös erdőbirtokosokra nézve. Az új törvény még tovább megy és nyugdíjat is állapít meg az erdőbirtokosok terhére. Nagyon egyszerűen intézték el a nyugdíj kérdését, nem vizsgálták meg, hogy bírják-e a birtokosok. Szétnézve a költségvetésben, látjuk, hogy minden társadalmi osztály nyugdíjához hozzájárul az állam, a tisztviselőknél, sőt még az ügyvédeknél is, a tanítóknál is. Egyáltalán egy osztály sincs olyan helyzetben, hogy állami segítség nélkül el tudja intézni a nyugdíjellátást. Ezt a legszegényebb birtokososztályt hogyan lehet tehát megróni a nyugdíjterhekkel is? Ha megmarad a közös erdőőri intézmény s lesznek nyugdíjas erdőőrök is, akkor az az 108 pengő nem lesz eléí? holdanként a kezelésre, hanem még sokkal több lesz szükséges. Erre kívántam felhívni a miniszter úr figyelmét, mert ezt a kérdést okvetlenül orvosolni kell. Most pedig rátérek a többi magánerdőkre és az új erdőtörvény bürokratikus intézkedéseire. Tudvalevő, hogy minden gazdasági ág éltető eleme a szabadság, mert enélkül egy gazdasági ág sem fejlődhetik. Ezzel ellentétben az új erdőtörvény olyan bürokratikus intézkedéseket léptet életbe, amelyek megölői lesznek az erdőgazdaságnak. Kimondja, hogy minden erdő üzemtervireg kezelendő, nem nézi, hogy az üzemtervnek elkészítése holdankint 3 pengő költséget jelent. De tovább megy és azt mondja, hogy az üzemterv lesz hivatva megállapítani az erdőhasználatot, a mellékhasználatot és azt, hogy a földbirtokos minő személyzetet, minő képzettségűt és mennyit tartozik tartani- Az üzemtervet a hatóság hagyja jóvá, végeredményében a miniszter, tehát tulajdonképpen az utolsó fa kivágatása is a minisztertől függ. Jogorvoslat nincs. Más téren van ugyan jogorvoslat, panasz, de az üzemtervi dolognál nincs. De ott, ahol van is, az sem kielégítő, még pedig azért nem, mert a törvény a közigazgatási bíróságnak azt a tanácsát, amely ilyen ügyekkel foglalkozik, két erdőmérnökkel rendeli 'kiegészíteni, de nem a bíróságot bízza meg, hogy két független erdőimérnököt hívjon be a tanácsba, hanem az egyik erdőmérnököt a földmívelésügyi miniszter jelöli ki, a másikat pedig a földmívelésügyi minisztérium befolyása alatt álló Erdészeti Egyesület. Az eljárás így egyáltalában nem megnyugtató és az volna kívánatos, hogy ott teljesen független