Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

316 Az országgyűlés képviselőházánál Végeredményben azt kérem a mélyen t földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy legalább átmenetileg méltóztassék gondoskodni arról, hogy a bérleti szerződések legalább négy esztendőre szóljanak, másodszor pedig, ha kisebb fizetési késedelme van a bérlőnek, akkor ne mozdítsák ki mindjárt a bérletből. Amint a gazdaadós kap most fizetési halasztást és moratóriumokat, éppen úgy a bérlő is — különösen, ha fedezete van rá, ihogy az év végéig fizet, — bennmaradhasson a bérletben annál is inkább, mert a bérbeadónak törvényes zálogjoga van a bérletre Egyes dolgokat majd a további címeknél leszek bátor előadni. Meg akarom említeni a termésértékesítés kérdését, amelyről a földmívelésügyi miniszter úr szintén volt szíves nyilatkozni. Az egyik képviselőtársam kérte továbbá, hogy a vámőrlés dolgát méltóztassék szabályozni. Azt méltóztatott rá válaszolni, hogy az szabályozva van, amennyiben a mezőgazdasági munkások az ő pénzükért vásárolt gabonát vámőrlőben őröltethetik. Lehet, hogy a dolog szabályozva van, a gyakorlatban azonban az a helyzet, hogy a pénzügyi kormányzat talán olyan utasítást adott, hogy ezt a szabályt nagyon szigorúan kell kezelni és a három-négyholdas kisgazdák, a mezőgazdasági munkások az ő vásárolt vagy megkeresett gabonájukat nem őröltethetik vámőrlés mellett, hanem meg kell nekik fizetni a négy és fél pengős őrlési adót. De itt vannak azok a munkások, azok a falusi kisiparosok... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Csoór Lajos: A továbbiakat majd a későbbi címek során leszek bátor előadni. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A földmívelésügyi miniszter úr beszéde során azt mondotta, hogy a gazdasági kérdéseket a földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál a kötelező őszinteséggel kell bírálat tárgyává tenni és a gazdasági szempontokat ezzel az őszinteséggel kell kezelni. Végtelenül örülök a földmívelésügyi miniszter úr eme kijelentésének és én magam is ehhez tartom magam, amidőn a tárcához és e címhez megjegyzéseimet megteszem. Az őszinteség bennünket az ellenzéki oldalon azért is kötelez a miniszter úrral szemben, mert örömmel látjuk azt, hogy a miniszter úr szereti tárcáját, szakértelmével és tudásával nézi és intézi ennek a tárcának ügyeit, amely tárca a legfontosabb kell, hogy legyen, lévén a mi országunk kimondottan agrárország és a magyar nemzeti jövő, a magyar nemzet a mezőgazdasággal áll vagy bukik. Amikor mi kritikai megjegyzéseinket megtesszük, akkor a miniszter úr bennünk ne ellenséget, ne ellenfelet lásson, — és nem is lát bennünk ellenfelet, amint beszéde során reflektált megjegyzéseinkre — hanem segítőtársakat méltóztassék bennünk látni, akik segíteni akarunk a miniszter úrnak abban, hogy a földmívelésügyi tárca keretében a szükséges dolgokat minél tökéletesebben, minél jobban véghezvihesse és megcsinálhassa. Le kell szögeznem azt, — amint már többször leszögeztük a képviselőházban — hogy a földmívelésügyi minisztériumban túlteng a bürokrácia szelleme, nagyon sok az akta, nagyon sok a központ kiszállása, olyan kiszállások, amelyek a tulajdonképpeni nagy célt, a magyar mezőgazdaság fejlesztését, nem szolgálják. Egy idő óta állandóan vita tárgya a mezője, ülése 1935 június 5-én, szerdán. gazdasági szakoktatás kérdése, amely rendkívül fontos. Fontos, hogy ebben az országban, amely kimondottan agrárország, a magyar agráriusoknak, a magyar íöldmíveseknek, a magyar parasztságnak jól kiképzett és mindenféle mezőgazdasági szaktudással jól felszerelt egyedei kerüljenek ki az életbe, hogy ott példát, útmutatást tudjanak adni a magyar mezőgazdaság tökéletesítése szempontjából. T. Ház! Örömmel hallottam, hogy a kultuszminisztérium és a földmívelésügyi minisztérium ezekben a tanügyi kérdésekben a jövőben bizonyos kooperációra törekszik és megadja a lehetőséget annak a kooperációnak, amelyet eddig a múltban sajnálattal kellett nélkülözni, mert a különböző tanerőknek áthelyezése és elbocsátása kapcsán különböző bürokratikus nehézségek merültek fel, túlméretezések voltak, akták jöttek-mentek es a vége az volt. hogy ezt a kérdést nem lehetett a kooperáció, a munkamegosztás és az összhang alapján a földmívelésügyi és a kultuszminisztérium között megoldani, A földmívelésügyi tárca különböző vállalatait és különböző üzletágait, értve a lillafüredi szállót is, különböző bürokratikus nehézségek akadályozzák, amelyek korlátozzák ezeket az üzleti vállalkozásokat abban, hogy lépést tudjanak tartani az élettel, — mert minden, legapróbb tételből aktákat csinálnak. A lillafüredi szálló a jelenlegi igazgató vezetése alatt, Fessl József igazgatósága alatt a múlt esztendőben, de ebben az esztendőben is világhírre és nagy forgalomra kezdett szert tenni, de olyan aprólékos tételek, bürokratikus nehézségek, különböző 5—10 pengős tételek vannak, amelyek semmikép sem szolgálják azt a célt, hogy a lillafüredi szálló munkája eredményes legyen, hogy a szálló, amely millióiba került az államnak, jövedelmező legyen. Mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, nyíltan, kötelező őszinteséggel ki kell itt jelentenem a t. Ház előtt, hogy a bürokrácia elsősorban a földmívelésügyi minisztérium legtöbb osztályában — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — bizonyos mértékben eltávolodott az élettől (Bud János: Igen kitűnő bürokrácia!.) A volt miniszter úr megvan elégedve vele. (Bud János: Erről kiállíthatom nekik a bizonyítványt!) A képviselő úr, mint volt miniszter, gyönyörködhetett benne, én azonban nem voltam sem földmívelésügyi miniszter, sémi kereskedelemügyi miniszter, én egyszerű fél voltam, akinek szomorúan kellett látnom azt, hogy aktagyártás folyik a minisztériumban, minden nagyon túl van méretezve és bizonyos miniszteri tanácsosok akarata érvényesül. Ennek bizonysága a tejrendelet, — hogy mást ne mondjak — amelyik már a harmadik átdolgozáson megy keresztül és amikor az, első vagy a második ellen felemeltem tiltakozó szavamat, kifogásaimat hallatni mertem, akkor unisono ellenem fordultak és azt mondták, hogy az jó- Maga az élet cáfolt rá. A földmívelésügyi minisztériumiban, a hivatalos szobában elgondolták és kiszámították mindezt, de a gyakorlat mást mutatott. (Bud János: Szakemberek is voltak ott!) Rátérek a szakemberekre is, mélyen t. képviselőtársam. A földmívelésügyi minisztériumban a magyar föld ügyével kell foglalkozni és méltóztassék megnézni a statisztikát, hány ember van ott, aki a doktrináknak megfelelő szakképzettséggel rendelkezik, nagyon sok ott a jogász, t. volt miniszter úr! Méltóztassék utána nézni a statisztikában. Elismerem mindegyiknek a kiválóságát bizonyos szempontból, de hogy nagyon sok