Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

Az országgyűlés képviselőházának munkával kenyerüket megkeresni, el legyenek látva legalább olyan kevés keresettel, melyből családjuknak a legszerényebb betevő falatot elő tudják teremteni. Csak erre voltam bátor felhívni a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét és meg vagyok róla győződve, hogy mindent el is fog követni ennek a rendkívüli nyomornak enyhítése érdekében. Egyébként bizalommal lévén a kormánnyal és a miniszter úrral szemben, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! A földmívelésügyi miniszter úrnak két nagyszabású beszédében sok olyan dolog volt, ami kell, hogy visszhangot keltsen és sok olyan dolog nem volt benne, amiért szót kell emelni. Mindenekelőtt köszönettel nyugtázzuk innen az ellenzéki oldalról is azt, hogy méltóztatott megígérni a budapesti piac kérdésében való közbenjárást, tárgyalást. Ez rendkívül fontos, de még sürgősebb. Sürgős pedig azért, mert a budapesti piacnak és az értékesítésnek jelenlegi rendellenességei és bajai miatt a környéken nyomor, elégületlenség és kétségbeesés van, mert az emberek értékesíteni nem tudnak, termelni nem tudnak és így dolgozni sem tudnak. A földmívelésügyi miniszter úrnak ahhoz a törekvéséhez, hogy a fővárossal valami megegyezést vagy egyetértést tudjon létrehozni, Budapest környékének részéről még azt csatoljuk hozzá, hogy ha a főváros nem lesz hajlandó ebben a (kérdésben intézkedni és a környéknek a kívánságait nem hajlandó honorálni, akkor a főváros környékének népe, a parasztság lesz kénytelen megszerezni azokat az eszközöket, amelyekkel a fővárost kényszerítheti arra, hogy a vidék érdekeit szem előtt tartsa. Ez olyan kérdés volt, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr is megemlített. Változatosság kedvéért most olyat leszek bátor előterjeszteni, amelyről nem emlékezett meg. Nagy csodálkozással vettem észre, hogy Magyarországon körülbelül 2—2 és félmillió hold föld van gazdátlanul, legalább is félig-meddig gazdátlanul. (Felkiáltások jobb felől: Hol?) A bérlők kezén. A földmívelésügyi miniszter úr nagyszabású előadásában volt szíves megemlékezni a tejgazdaságról, a baromfitenyésztésről, a méhészetről, sok mindenről, nagyon szép programmot is adott, de arról a két és félmillió hold földről, amelyen bérlők gazdálkodnak, nem történt említés. Pedig ez a két és félmillió hold föld az országnak jóformán a szíve-lelke és a termelésnek nemcsak egynegyedét, hanem még nagyobb részét is szolgáltatja. Ezen a két és félmillió hold földön 130.00 kisbérlő és párezer nagyobb bérlő van. A kisbéri ők azok, akik felemelkedtek a proletársorból a gazdálkodósorba, a nagyobb bérlők pedig, ha nem is mindanynyian, de egyrészük, a magyar mezőgazdaságnak igen jelentékeny tényezői. Bátor leszek a nagyméltóságú miniszter úr figyelmét felhívni a bérlők helyzetére, mert ez nagyon komoly és súlyos dolog. Elsősorban béruzsora van a földdel. Mindnyájan beszélünk mezőgazdasági válságról és arról, hogy a föld nem jövedelmez, ezzel szemben a bérlőtől azt követelik, a törvények és a szerződése, hogy holdanként 30—40—50 pengő bért tudjon kifizetni. De nemcsak bért kell fizetnie, hanem fizetnie kell adót, azt, amelyet a birtokos fizetne és fizetnie kell a saját adóját, Először megél tehát a bérbeadó, a birtokos és '. ülése 1935 június 5-én, szerdán. 315 megél az állam és csak azután következik az a dolgozó ember, a bérlő, az a kisember vagy nagy ember. A béruzsorán változtatni kell, mert ez a gazdasági életnek olyan betegsége, amelyet nem bírhat ki a mezőgazdasági termelés. A magas béreken kívül azonban — különösen a kisbérlőknél — van egy másik súlyos kérdés is, az, hogy ezek a kisbérletek egy esztendőre szólnak. A folyó évben a bérlő bemegy a bérletbe; most jég érte és fagy érte; a következő esztendőben már nincs benne a bérletben, hanem jön utána egy másik. Hogy ezen segítsünk, nemcsak annak a bérlőnek érdeke, hanem érdeke az ország egész gazdasági életének, mert nem lehet folyton cserélni, hogy ki gazdálkodjék a földön. Egy másik kérdés a bérlők szempontjából például az, hogy amikor a »gazdának védelmet nyújtunk a nehéz viszonyok miatt, a bérlő nem kap ilyen védelmet. Most nem a gazdamoratóriumra gondolok, hanem arra, hogy ha a bérlő nyolc nappal vagy akár csak egy nappal is elkésik a fizetéssel, felmondás, kimozdítás következik és aratás előtt kiteszik a bérletből. Ma délelőtt volt nálam Nagykőrös bérlőtársadalmának egyrésze. Százötven évig gazdálkodott egy bérlőcsalád Pótharaszti-pusztán s most 300 pengő miatt, amellyel adós maradt, felmondtak, kimozdítják. Lehetetlen ennyire megmozdítani a bérlő alatt a földet, mert ez nemcsak annak exisztenciáját teszi tönkre, hanem tönkreteszi a mezőgazdálkodást egyáltalában. (Mozgás baloldalon.) Nem akarom ezt részletezni, mert nem akarok személyes dologban támadást intézni, de ez jellemzője az egész országbérleti viszonyainak. Két és félmillió hold földön gazdálkodnak bérlők és nincs törvényes jogszabályunk, amely szabályozná ebben a tekintetben, hogy mi jog és mi nem jog- A bíróság gyakorlatára van ez bízva, amely teljesen esetleges és úgy változik, a hogy véletlenül a körülmények adódnak. (Mozgás jobib felől) Azt kérném, hogy a földmívelésügyi miniszter úr addig is, amíg bérleti törvényjavaslatot tudnak előterjeszteni... (Sulyok Dezső: Megvan! Pontosan szabályozza a magánjog!) Igen, a magánjog, a bírói joggyakorlat, de nem tételes törvény. Nagyon örülnék, ha így volna. En sokáig, tíz évig vagy még tovább, dolgoztam ebben a dologban, de mondhatom, hogy minden egyes konkrét esetben más és más eredményt kellett látnom. Van-e például jogszabály arra, hogy ha a bérlő bérlete most lejár, abba belefektette vagyonát és munkáját, és az utolsó három esztendő alatt elvesztett mindent, akkor benmaradhasson tovább is, hogy visszaszerezze azt, amit belefektetett? Van-e jog arra, hogy az a gazdálkodó-bérlő, akinek tizenhét gyermeke van és most április 1-én nem tudta kifizetni a haszonbért, mert elvesztette azt, amit befektetett, megmaradhasson a bérletben aratás végéig? Nincs. Aratás közben és aratás előtt kimozdítják és mehet onnan fedél nélkül. (Sulyok Dezső: Csak a gazdasági év végére mondanak fel!) Ez szép elv, t, képviselőtársam, de & gyakorlati alkalmazásban száz eset közül háromszor találkoztam vele. Ott vannak Debrecen, Szeged és a többi városok bérlői, akik bérletükön házakat építettek és a végén kihúzták alóluk a földet és elvihettek holmijukat a hátukon. A legutóbb Kecskemétnek volt egy ilyen esete 5000 hold földdel. 45*