Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

Az országgyűlés képviselőházának 26. ülése 1935 június 5-én, szerdán. 313 helyzete azért, mert már 1928-ban, amikor ügynökök járták végig a vidékeket és kölcsönöket kínálgattak azzal a céllal, hogy ezelk az emberek ingatlanokat vásároljanak, befektetéseket eszközöljenek a földjükön, igen nagy és magaskamatú kölesönöket vettek fel. Abban az időben, ezelőtt 7—8 esztendővel 12—20%-os kamatokat fizettek. Hozzájárult azután ezeknek a kisgazdáknak súlyos helyzetéhez az is, hogy 1928-tól kezdve kezdték rögzíteni a pénzügyi hatóságok az adót. Rögzítették pedig az adót olyan föld- és terményárak mellett, amelyeket ha a mostaniakkal összehasonlítunk, azt kell megállapítanunk, hogy a termények ára azóta az akkori árak negyedére, vagy harmadára szállott le. Ugyanez történt az ingatlanok árával is. A mezőgazdasági munkásság helyzete szintén nagyon szomorú ezeknek az elemi károknak következtében. A gazdák, akik azelőtt mezőgazdasági munkásokat alkalmaztak, ma ezeket nem alkalmazzák. Minden remény, minden jövőben való hit nélkül tengetik ezek az emberek életüket egyik napról a másikra és teljes bizonytalanságban vannak a jövőt illetőleg. Ezeken a mezőgazdasági munkásokon okvetlenül segíteni kell azáltal, hogy különösen az ilyen elemi kár által sújtott vidékeken sürgősen meg kell indítani azokat a közmunkákat, amelyek szükségesek abból a célból, hogy a mindennapi kenyeret a mezőgazdasági munkások részére a reánk következő télen biztosíthassuk. Még a tagosítással kapcsolatban akarok egyes dolgokra rátérni, tekintettel arra, hogy a tagosítás nemsokára törvényhozásilag rendeztetik. Arról van szó ezzel kapcsolatban, hogy a bírákat a tagosítási munkákból ki akarják kapcsolni. Ez az eljövendő törvénynek nagyon súlyos hibája volna, mert a nép bizalma a tagosítással kapcsolatban éppen a bíró iránt van meg. Ha tehát enyhíteni akarunk a tagosítással kapcsolatban azokon a súlyos terheken, amelyek felmerülnek, akkor ezt nem azzal kell kezdeni, hogy a bírót, a nép bizalmi emberét, azt a személyt, aki iránt a legnagyobb bizalommal viseltetik a földmívelőnépesség, kikapcsoljuk, hanem ezt a takarékoskodást azzal kell kezdeni, hogy esetleg a mérnökök díjait szállítsuk le bizonyos mértékben és ezzel könnyítsünk azon a terhén, amely katasztrális holdanként körülbelül 24 pengőt tesz ki. Mivel a földmívelésügyi költségvetésbe felvett összegek nincsenek arányban a földmívelőnépesség számával és súlyával és olyan kis összeggel van dotálva a földmívelésügyi tárca, hogy azzal azokat a, nagy kérdéseket, amelyeket a mezőgazdasággal kapcsolatban meg kell oldania, megoldani nem lehet, erre való tekintettel a költségvetést nem fogadom el. (Csikvándi Ernő: Megállapítom, hogy senkisem zavarta!) Nem igen volt aki zavarhatott volna! Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Mizsey György! Mízsey György: Mélyen t. Ház! Előttem szólott képviselőtársam beszédével egyetértek és ezért nem is foglalkozom vele. Ha végignézünk a földmívelésügyi minisztérium költségvetésének tételein, akkor azt látjuk, hogy bár eladósodottságunk és ia nép elszegényedése a legmesszebbmenő takarékosságot idézte elő, mégis a múlt évhez képest sok címben és rovatban emelkedést látunk. Tudatában vagyok annak, hogy nem könnyű egy költségvetést Összeállítani, hogy az megfeleljen de már a személyi kiadások közt szemet szúr az a jelenség, hogy a takarékosság elvén indulva, KÉPVISELŐHÁZI NAPIZÓ H. egyes állások a minisztériumban megszűntek, mégis a miniszter úr egy államtitkári állás szervezésével hozza helyre az egyensúlyt. Nem volna-e helyesebb, ha a kezdő fizetésű állásokat töltenénk be és ezzel a fiatal generációnak állást nyújtanánk, a munkatöbblet úgyis az alacsonyabb hivatalokban tornyosul, a magasabb rangú tisztviselők feladatukat úgyis el tudják végezni. v Legyen szabad megemlítenem, hogy kerületemben a május eleji fagy oly nagy károkat okozott, kivált egyes községekben, amilyen kár még nem volt. Üjhartyán községet, amint a mezőgazdasági bizottság előttem fekvő jegyzőkönyve mondja, 1926 óta nagyon sok elemi csapás érte. Nem akarom felolvasni az adatokat, mert hosszú időbe telnék, az idei fagykár azonban olyan nagy, amilyen még nem volt, úgyhogy a gazdatársadalom fél attól, hogy nem lesz meg a megfelelő vetőmagja és télirevaló kenyérmagja. Azért kérem a miniszter urat., hogy sürgős segítségben részesítse ezeket a károsult gazdákat, mert ha nem nyújt nekik segítséget, akkor köztartozásaiknak nem tudnak eleget tenni. Súlyosbítja a helyzetet még a május 28-iki jég, amely kerületem nagy részét elverte, mert mint tudjuk, kerületem Kecskemét kerületével határos. így Tatárszentgyörgy községet száz százalékig elverte a jég, Lajosmizse határ rából, amely 30.000 katasztrális hold, 5000 katasztrális holdat száz százalékban, 5000-et 80%-ban és 5000 katasztrális holdat 50%

;

ban vert el a jég. Ladánybene község nagy részét szintén elverte. Azért kérem a miniszter urat, hogy amilyen támogatásban részesíti Kecskemét kerületét, ugyanabban a támogatásban részesítse az én kerületemet. A népoktatással nem akarok bővebben foglalkozni, csak felvetem a kérdést: nem volna-e jó, ha a tanyai elemi iskolákba falusi gazdasági tanítók jönnének és tartanának gazdasági előadásokat. Nagyon helyes, hogy a miniszter úr a Budapest II. rádióleadót a népoktatás céljára bocsátotta, de sajnos, vidéken az elavult készülékekel ezt az állomást nem lehet fogni. Az állattenyésztés terén is nagyon üdvös intézkedéseket tett a kormány és így azzal meg lehetünk elégedve, de a 820.000-es lóállományunkban a múlt évben történt 60.000 fedeztetés szerintem nagyon kevés. Azért kevés, mert a gazdaközönség a rendelkezésre álló állami és magánméneket nem tudja csak időpazarlással, a legszorgosabb munkaidő alatt használni. A szérum árának mérséklésével is foglalkozik a kormány, le is szállította a szérum árát 80 pengőről 62 pengőre, de ez a nyomasztó sertésárak mellett még most is túl magas, úgyhogy a gazdaközönség csak nagyon csekély mértékben tudja használni. Egyik t. képviselőtársunk megemlítette, hogy a gazdasági cselédek oltatni nem tudnak. De a miniszter úr tegnapi expozéjában kijelentette, hogy még ezt az árat is mérsékli, úgyhogy remélem, hogy így az egész ország sertésállományát betudjuk oltatni s biztosítva leszünk a tekintetben, hogy a sertésvész nem fog bekövetkezni. Az állattenyésztéssel szoros összefüggésben áll a trágyázás kérdése is. Ahol nincsen kellő állatanyag, ott a föld szenved szükséget. A nitrogéntrágyák beszerzéséhez a kormány támogatást ad, de én úgy gondolom, hogy nem volna-e jobb, ha gabonáért cserébe kapna a gazda trágyát. A föld így nem szenvedne szükséget. Igaz, hogy így a cserekereskedelmét 45