Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

308 Az országgyűlés képviselőházának nem is képviseltette magút. Megvizsgáltam ezt ' az ügyet és azt hiszem, hogy valami félreértés volt itt, mert valaki öt perccel később érkezett oda és így nem hallgatta végig az előadó elő­adását, amelyet különben már előzetesen is­mert. A többi osztályok képviselve voltak. Szó­vátette, hogy a tárca dotálását kevésnek tartja, hogy emelni kellene az összegeket a szakokta­tásnál, az állategészségügynél, az állattenyész­tésnél és a telepítésnél. Erre a lehetőség hatá­rain belül a kormány mindenesetre törekedni fog. A mezőgazdasági munkások szociális biz­tosításáról igen megszívlelendő dolgokat mon­dott és igen helyesen a mezőgazdasági munká­sokhoz számította ebből a szempontból az egé­szen kis- és törpebirtokosokat is. Farkasfalvi Farkas Géza i képviselőtár­sam a szérumokkal való kereskedést, a »Phi­laxiá«-nak és »Laboratóriuminak a működé­sét kifogásolta. Ezekre nézve tegnap már vá­laszt adtam. Szóvátette a burgonyakartell, va­lamint a tej- és famonopóliumot is, amelyek­ről tegnap szintén beszéltem. Ezenkívül a ró­mai egyezménnyel kapcsolatos kérdésekről be­szélt, ma pedig igen érdekes és megszívle­lésre méltó dolgokat mondott a lótenyésztésről. A lótenyésztéssel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem, hogy lóki vitelünk emelkedő tendenciát mutatott. (Farkasfalvi Farkas Géza: TTgy van!) Ennek hű tükre az, hogy 1934-ben 13829 darab lovat exportáltunk 4,988 000 pengő értékben, a folyó év első negyedében pedig már 5064 darab lovat 2,266.000 pengő ér­tékben. (Farkasfalvi Farkas Géza: Bravó!) Méltóztatott t- képviselőtársamnak azt is emlí­teni, hogy régebben milyen sok helyre tudtunk lovat szállítani­Meg kell állapítanom, hogy Németorszá­gon, Ausztrián és újabban Svájcon és Olaszor­ságon kívül, amelyek legjelentékenyebb pia­caink, sikerült Csehországba, Törökországba, Belgiumba, Egyiptomba, Hollandiába, Len­gyelországba, sőt szórványosan Brit-Indiába, Nagy-Britanniába és Svédországba is lovakat szállítani. (Eckhardt Tibor: Hidegvérű lova­kat! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon he­lyes, csak a lánckereskedelmet kérjük kikap­csolni!) Ha konkrét esetet méltóztatik hozni, azokat én külön meg fogom vizsgálni. Nagyon helyeslem azt a módot, amelyet Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr javasolt. Azt amit Farkasfalvi Farkas Géza képviselőtársam pro­ponált, hogy tudniillik a méntelep-parancsno­kok kapjanak olyan utasítást, hogy a lóte­ny észbizottmány okkal együttesen és összhang­ban járjanak el, a magam részéről csak helye­selni tudom. (Farkasfalvi Farkas Géza: Na­gyon nobilis válasz.) Tobler János szerint a mezőgazdasági mun­kanélküliek száma messze túlhaladja az ipari munkanélküliek számát. Ez igaz, hiszen a me­zőgazdasági munkások sokkal nagyobb szám­ban is vannak. Azonban itt az eredmény attól függ, hogy melyik idényben nézzük ezt és a döntő e tekintetben, hogy aránylagos an ho­gyan fest a helyzet összehasonlítva az ipari munkásság helyzetével. Apponyi György gróf azt mondta beszédé­ben, hogy a költségvetést majdnem kizárólag a telepítésre felvett összegek csekélysége miatt nem fogadja el. Erre nézve már elmondottam, hogy 20 millió pengő áll rendelkezésre és azon­kívül évenként egy-egy millió pengő elővásár­lási célokra. Az adóhátralékok földben való le­rovásának gondolatával a kormány már régeb­ben foglalkozik. (Helyeslés.) 26. ülése 1935június 5-én, szerdán. Malasits Géza a munkabérek alacsonyságá­ról beszélt. Szükséges esetben munkabérmeg­állapító bizottságok kiküldését kell kérni. En minden olyan esetben hajlandó vagyok ilyen bizottságok kiküldését elrendelni, amikor ilyen irányú kéréssel fordulnak hozzám. A tárca általános vitája során tegnap el­hangzott beszédek közül már reflektáltam Eck­hardt Tibor képviselőtársam felszólalására. Lukács Béla képviselőtársam szerint a kor­mány a telepítésből egyáltalán nem óhajt^ po­litikai kérdést csinálni. Ebben a megállapítás­ban a magam részéről teljes mértékben oszto­zom és a kormány is osztozik. (Helyeslés a bal­oldalon.) Lukács Béla felemlítette, hogy a ma­gyar búza tavalyi árszínvonalának fenntartá­sára kell törekedni. Errenézve mindent raaeg fogunk tenni. , Ugyancsak ő tette szóvá igen érdekesen a cukorgyári gazdaságok ügyét ist Errenézve a cukoripari termeléssel kapcsolatban már meg­emlékeztem. Abban amit az aszfalttehenésze­tekről mondott, teljes mértékben osztozom. Felemlítette még, hogy a Tisza felső szakaszá­nak hajózhatóvá tétele mennyire fontos és hogy ez egymillió pengőbe kerül. Maga a hajózha­tóvá tétel tényleg egymillió pengőibe kerül, azonban négymillió pengőbe kerülne az, hogy haj ózható viá is tegyük és fenn ás tudjuk tartani ezt az állapotot. Ez az oka amnak, hogy az idei költségvetési évben, sajnos, nem tudtunk gon­doskodni arról, hogy ezt megfelelő mértékben folytathassuk. Mindenesetre a pirogrammban bent van és a követkeao években rá fog kerülni a sor erre az igen fontos kérdésre. Rupert Rezső képviselőtársam az export igazságosabb rendezését kérte úgy, hogy az ex­portáló gazda valóban meg legyen segítve, hogy a gazda lássa ennek a hasznát. Azután a tehe­nek létszámának csökkentéséről beszélt, mintha ez tervbe volna véve. En egyelőre nem vettem programmba ilyen intézkedést és itt halMtiam erről először. Gróf Teleki Mihály szóvátette még a téli gazdasági iskolákat, a népkönyvtárakat és tan­folyamokat. Ezekre nézve nyilatkoztam. Arra az óhajána nézve, hogy a gazdasági felügyelők minél többen utazzanak ki kerületeikbe, járá­saikba, teljesen osztom a nézetét. A magam ré­széről ezt csak helyeslem és kívánatosnak tar­tom, mert szükséges, hogy a helyszínen is sze­rezzenek értesüléseket és egyúttal az érdekelt gazdaközönséget is tájékoztassák- A legelőkre vonatkozólag már szólottam. Meg kell jegyez­nem itt még azt, hogy 1926 óta 400.000 pengő kölcsönt utalványozott a földmívelésügyi mi­nisztérium a legeltetési társulatoknak, amiből közel 170.000 katasztrális hold közlegelőt javí­tottak meg, illetőleg ennyi áll megjavítás alatt. A legelők karbantartására, fásítására, itatok létesítésére több mint 1 millió pengő segélyt utalványozott a kormány. Kétezer gazdát ké­peztünk ki a legeltetési tanfolyamokon. Elisme­rem, hogy továbbra is szükség van arra, hogy szaporítsuk azok számát, akik okszerűen fog­lalkoznak a legeltetési kérdéssel, ami rendkívül nagyfontosságú, bár egészen bagatell kérdés­nek látszik különösen azok előtt, akik nem fog­lalkoznak szakszerűen ezzel a kérdéssel. A kép­viselő úr szóvátette a legelők fásításának kér­dését is. Erre részben a kölcsönadott pénzek szolgálhatnak alapul, részben pedig gondos­kodom magam is arról, hogy facsemetéket ol­csóbb áron kaphassanak az állami csemeteker­tekből.

Next

/
Thumbnails
Contents