Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

Az országgyűlés képviselőházának 26. ülése 1985 június 5-én, szerdán. 303 az a tömérdek emberfölösleg egy-egy pici kis közület nyakán, azt sem tudjuk, miből kellene nekik ^megélhetést biztosítanunk. Szívesen elmennének ezek akár kisbérletekre, akár másfelé vissza ,az anyaföldhöz, ha valahol befogadnák őket. Egy nagy és nagyon üdvös gondolatot hallottam az Alföldön egyik városban — azt hiszem, Kállay Miklós volt födmívelésügyi miniszter úr ő excelleneiája legjobban ismeri ezt a kérdést — Nyíregyházának feles gazdálkodá-, sáról. A nyíregyházi polgármester mondotta nekem azt, hogy ezer holdon feles gazdálkodást létesítettek és egy külön gazdatiszt kap ott megélhetést, .az vezeti ezt a ifeles gazdálkodást. Elmondotta a polgármester az eredményeket is: sokkal többet produkáltak ezzel a feles gazdálkodási rendszerrel azon az ezerhodas nagybirtokon, mintha bárkinek bér beadták volna, vagy ha maguk gazdálkodtak volna rajta. .Megtalálta a számítását tehát ta tulajdonos, megtalálták azok az apró kiesi emberek is, akik oda voltak kötve a földhöz és az egész gazdálkodás irányítva volt. En azt ihiszem, hogy megvan a mód és alkalom ilyesféle megoldáshoz, a pénz sem hiányzik, mert a. magyar emberben megvan az önmegtagadásnak szinte mondhatnám heroizimujsa, amikor egy darab földhöz lekötheti magát. Ez a kérdés nem tűr halasztást, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ezzel a kérdéssel feltétlenül a legsürgősebben kell foglalkozni, mert amíg ez meg nincs oldva, addig hiába beszélünk mi az egyke kérdésének -megoldásáról, addig hiába beszélünk ilyen meg amolyan szociális és kulturális előrehaladásokról. Lehetetlenség a falu népével komolyan foglalkozni, amíg annak a kényeire bizonytalan. Az ilyen bizonytalan nagy tömegek körül azonkívül könnyű munkája van ám az izgatóknak akkor, laimikor a nyugtalanság ési az elégedetlenség szinte mint puskaporos hordó áll itt. A közszabadságokkal is, amelyek után anynyit kiabálunk és amelyeket annyira követetelünk, mondhatnám, hogy majdnem félve kell bánnunk, mert égő fáklyákkal ilyen puskaporos hordó közelében jáinni nagyon veszedelmes. Tessék a népet kenyérhez juttatni. A magyar népben megvan a konzervatív hajlam és a magyar népet még konzervatívabbá tenni, alkalmassá tenni a nehéz idők átszenvedésére és egy jobb, boldogabb jövendő felé haladásra, csak a magyar föld képes. » En várom a gyáripart, de úgy vagyunk vele, hogy egyes agyonfavorizált városok vannak, ahova mindent összetelepítenének, amikor azonban figyelembe kellene venni az előbbeni állapotokat, iá háborúelőtti állapotokat és azt, hogy hol - egészségtelen

r a népösszesűrűsödés, nem látom ennek a kérdésnek szerepét (megfelelő mederben. Éppen ezért bériem az igen t. földmívelésiügyi miniszter urat, szíveskedjék a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértve, a magyar gazdasági életnek ezeket a momentumait figyelembe véve, az ipari telepeket is elsősorban olyan vidékre hozni, (ahol a népsűrűsödés ilyen szaporodás következtében az átlagnál magasalb'b. (Helyeslés.) Különösen azért sürgős ez, mert ezeken a vidékeken nagy embertömegek vannak, amely embertömegek az utóbbi 15 esztendőben a külföldet is megjárták és (visszajöttek onniaar. Mielőtt elmentek volna, itt mindenüket elkótyavetyélték. Külfölderői visszatérőben, mert egyszerűen a legkegyetlenebb, a legszívtelenebb módon kiutasítják őket, szintén kénytelenek ott mindenüket elkótyavetyélni. Sárváron az én kerületem székhelyén lévő műselyemgyár munkásai közül mintegy 2800 emberi kivándorolt Belgiumba és Franciaországba. Először szívesen fogadták ezeket a szegény embereket, akik — szinte lazt mondhatnami — még mind az első generációhoz tartozó, faluról bevándorolt gyári munkások. Amikor; elmentek külföldre, mindenüket elkótyavetyélték, most három, négy esztendő után kiutasítják őket Franciaországból ós visszajönnek megint mindenüket eladva, mindenükből kirabolva, ott állanak tömegben százan és ezren minden kenyér és -munka nélkül. Elmennének ezek az emberek igen szívesen mezei munkára is, de hiszen tudjuk iazt, hogy a nagybirtok és a középbirtok is érzi az idők nehéz járását, nem tudja foglalkoztatni az embereket, örül, ha cselédeinek a konvenciót ki tudja fizetni, örül, ha aratóinak a téli kenyeret biztosítani tudjía, de egyébként gazdasági intenzitása megszűnvén, nem bír kenyeret adni. Most ott állnak ezek az emberiek munka nélkül. Feltétlenül gondoskodni kell róluk, mert nagy veszedelem van abban, hogy ezek az emberek a külföldiről visszatérve lélekben sem azok, akik voltak akkor, (amikor az országot elhagyták. Kétségtelen, hogy különösen Lyon könnyekén és egyik-másik francia városban... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Huszár Mihály: Végtelenül sajnálom, hogy ezekkel a kérdésekkel tovább nem foglalkozhatom. Lyon környékén kommunista izgatásoknak voltak kitéve ezek az emberek, szinte azt mondhatnám, talán csak az a gondolat, hogy sorsuk bizonytalan és vissza kell térni megint ide Magyarországra, az anyaföld reménye tartotta őket, hogy menthetetlenül, teljesen le nem rongyolódtak. Ezeken a népeken sürgősen segíteni igazán hazafias kötelessség és meg vagyok arról győződve, hogy a telepítés, amely a választások alkalmából úgyszólván mindnyájunk programmbeszédének tengelye volt, mihamarabb be fog következni. A címet pártállásomnál fogva nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Éber Antal képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: Igen t. Képviselőház! Nekem könnyű az előttem felszólalt igen t. képviselőtársam felszólalásába belekapcsolódnom. Ö az általa képviselt város érdekeit helyezte itt előtérbe, amelyben nincs gyáripar és sajnos, ugyanez mondható el arról a városról is, amelyet nekem van szerencsém itt a parlamentben képviselni. Nyíregyháza városáról, amelyben semmi néven nevezendő gyáripar nincs és amely Sárvár városával szemben abban a vonatkozásban van még kedvezőtlenebb helyzetben, mert a nyugati elhelyezési piacoktól való távoli fekvésénél fogva a mezőgazdasági termékek elhelyezése úgyszólván lehetetlen, vagy legalább is ezek a termékei csak olyan módon, olyan árakon értékesíthetők, hogy valóban Nyíregyháza, azt gondolom, a magyar városok közül összehasonlíthatatlanul a legtöbbet szenvedj attól a szörnyű mezőgazdasági dekonjunktúrától, amelynek egyébként az egész ország részese. Én a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara által fenntartott nyiregyházi homokjavító kísérleti gazdaság nagy jelentőségére egyszer már itt a Képviselőházban voltam bátor ráutalni olyan időben, amikor a földmívelésügyi tárcát Kállay Miklós igen t. képviselőtársunk, aki a