Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

302 Az országgyűlés képviselőházának doskodás. Aki kint él a falun, még aránylag jómódú vármegyékben is, ahol intenzív mezőgazdálkodás folyik, aggódva látja a helyzetet és nem tudja, hogy különösen azokon a vide

: kéken, ahová az egykés zóna nem ért el, mi lesz 10—20—30 esztendő múlva a föld népével. A világháború előtt a falu emberfeleslegéneik lecsapolására még! kínálkozott mód és alkalom. (Malasits Géza: Kivándoroltak!) Felszívta ókét részben a város és a mesterségesen támogatott városi iparok fejlődése, jórészük pedig kivándorolt, ma pedig minden út elzáródott előttünk, Ma a trianoni Magyarországba besűrítve, Németország után a legsűrűbben lakott ország vagyunk. Ha megnézzük az európai fajtákat a népsűrűség szempontjából, szinte elképedve látjuk, hogy feltornásztuk magunkat úgyszólván a második helyre. Mivel Magyarországnak nincs gyarmata, valami megdöbbentő differencia van népsűrűség szempontjából Magyarország és a világ államai között. Itt van például az angol nép, amely a világháború előtt a fold egyötödét bírta, az orosz, amely egyhatodát bírta, azután a német, amely egynegyvened részét bírta. Ma a statisztika szerint a németeknél a népsűrűség 133 ember négyzetkilométerenként. (

az Egyesült Államokban egy négyzetkilométerre 142 ember esik, az angoloknál — beleszámítva mindenütt a gyarmatokat is — 14, az olaszoknál 18, a franciáknál 9, az oroszoknál 7, Belgiumban, amely Európa egyik igen sűrűn lakott országa, 7, nálunk Magyarországon pedig 93. Mi fog tehát történni azzal a nagy emberfel eslegerel, amelyet a falu kitermelt? A város nem tudja azokat befogadni, a gyárak, amikor a vámvédelmet kérték, a helyett, hogy a falu emberfeleslegének munkát adtak volna, racionalizáltak, inkább összevontak gyárakat, elbocsátottak embereket és a falu népe, amely a falvakból a városokba tódult, ma megint áramlik vissza, a faluba. Ott vannak a felaprózott birtokok és nem tudjuk, hogy mi lesz velük. Magyarországon a birtokelosztás is kétségtelenül a legegészségtelenebb. Ma a 16 millió hold magyar termőföldből a 20 holdon felüli kis-, közép- és nagybirtokok 98.000 tulajdonos kezén vannak. A 20 holdnál kisebb birtokkal rendelkező törpebirtokosok száma 1,449.000, kereken másfélmillió. Mi történik ezekkel 10—20 esztendő múlva, ha a népszaporodás ilyen ütemben megy, azt el sem tudjuk képzelni. Feltétlenül szükséges tehát — ami most az elmúlt választásoknál is úgyszólván a választási programmbeszédek tengelyét képezte — a birtokreform gondolatával, a telepítéssel és más, ezzel összefüggő problémákkal foglalkozni. Ezt a^ kérdést szántszándékkal hozom ide, mert a választások idején nem tudom mi volt, hogyan történt, mesterségesen-e vagy sem, de valósággal bűnbakként dobták oda a telepítés és a földreformkérdéseinél az egyházi birtokokat, azzal a gondolattal, mintha Magyarországon ezzel minden bajt meg lehetne szüntetni. Őszintén kijelentem, hogy a magyar egyháza birtok nem kívánja magát nebántsvirágnak tekinteni, annyira nem, hogy különösen mi, egyházi emberek, valamennyien teljesen XI. Pius »Quadragesimo Anno« című enciklikájának elvi alapján állunk, aki azt mondotta, hogy a XX. szazad egyik legsürgetőbb problémája a proletárság megváltása. A falusi proletár ság megváltását pedig máskép, mint földhözjuttatással eszközölni abszolúte nem lehet» 26. ülése 1935 június 5-én, szerdán. i Különben is a magyar egyház legkiválóbb | emberei ettől nem idegenkedtek. Méltóztassék csak rágondolni arra, hogy a világháború után, de különösen a világháború előtt Kalocsa nagynevű érseke, Várady érsek, hatalmas latifundiumokat bocsátott földbérletek rendelkezésére. Azok az emberek ott annyira meg voltak elégedve, hogy amikor Nagyatádi Szabó István, az ő földbirtokreformtervével megjelent Kalocsán, a kalocsai kisbirtokosok, törpebirtokosok valósággal ellenszenvvel fogadták, mondván, hogy ők a mostani állapottal szemben nem akarnak olyan földreformot, amelyre ők csak ráfizethetnek. Vagy ott van a hallhatatlan emlékű Prohászka püspök, aki 1916-ban a gazdaszövetség tavaszi közgyűlésén valóságos apotheozist zengett a magyar földről és arról, hogy a háborúból visszajövő és a háborúban a hazáért vérző katonákat máskép, mint magyar földdel megjutalmazni nem lehet. Ö maga is akisbérletek gondolatát, amiről Gsikvándi képviselőtársam beszélt, már 1916-ban megpendítette és részletes tervet dolgozott ki annakidején a magyar törpebirtokosoknak, különösen pedig a hadviseltek földhözjuttatására. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Legyünk azonban valamiképpen itt is meggondoltak és nézzük azt, hol kell tulajdonképpen megkezdeni ezt a munkát. Hát nincsen Magyarországon más föld? Hiszen Magyarországon a földbirtokreform és az ezzel kapcsolatos kérdések megoldására nagy földbirtokkomplexumok állnak rendelkezésre. Itt van, hogy többet ne említsek ebből a birtokkategóriából, a pénzintézetek kezén levő földbirtok, hiszen a legutóbbi időkben mintegy 90.000 hold birtok jutott a kezükre, A részvénytársaságok 'kezén 195.277 hold birtok van Magyarországon. Kincstári birtok van 70.000 hold. A községi birtokokból csak szántóbirtok, — mert hiszen a községi birtokok terjedelme 700.000 holdon felül van — ami ebből a szempontból figyelembejöhet, több mint 150.000 hold van. Azután idegen állampolgároknak több mint 100.000 hold birtoka van Magyarországon. Az eladósodott középbirtokok, nagybirtokok, amelyektől előbb-utóbb kénytelenek tulajdonosaik megválni, hogy magukon segíthessenek, majdnem 800.000 holdat tesznek ki. Egész regiment föld áll tehát rendelkezésre. De 'az egyház sem zárkózik el. Utóvégre minden néven nevezendő birtok, amely Magyarországon -figyelembevehető ebben a tekintetben, kell. hogy deferáljon, h'a a szociális szükségesség ezt parancsolóan követeli. A fonI tos az, hogy ezek magyar kezekbe jussanak. Remélem, a telepítés tényleg mielőbb megkezdődik, hiszem, hogy a kormány sürgetőleg fog ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert hiába adunk itt elő valóságos közgazdasági essai-ket, hiába deklamálunk, a i legfontosabb : primo panis, dein philosophari! Először a kenyér! Olyan reformra van tehát szükség, amelyből holnap-holnapután már kenyér lesz. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Mert én láttam a miult őszszel is egyes figyelemreméltó jelenségeket. Aggódva néztünk különösen olyan vidékekre, amely vidékeken valamikor egészségtelen iparpártolással gyárakat létesítettek. Ezek a gyárak az egész vidéknek iemberfölöslegét felszívták, most pedig, amikor megszűnt a konjunktúra, amikor nincsenek már gyárak, tott van