Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

18 Az országgyűlés képviselőházának lehetnek soha és semmi körülmények között sem egy politikai hatóságtól függőek, hanem kizárólag vagy intézményes vagy bírói szerv kezébe kell, hogy letéve legyenek. (Helyeslés a baloldalon és jobbeflől. — Kelemen Kornél: Elfogadom!) Politikai szervezet a sajtószabadság semmiféle korlátozásával meg nem bízható, mert a sajtó és a politikai élet olyan szorosan fonódik egybe, a sajtónak olyan fontos ellenőrzési szerepe van a politikai élettel szemben, hogy a sajtónak jogos és szükséges ellenőrzését nem lehet azokra bízni, akik maguk a sajtó és nyilvánosság ellenőrzése alatt állanak. (Ügy van! balfelől. — Horváth Zoltán: Ez, csak világos!) A másik kérdésben is lényegileg egyetértek igen t. barátommal, amikor a bírói jogszolgáltatás intaktságát tévedésmentességét különös eréllyel hangsúlyozta- De azt kell mondanom, igen t. Ház, hála Istennek, a magyar közéletnek számos elhanyagolt területe közül ma még mindig kimagaslik a bíróság a maga pártatlanságával. (Ügy van! Ügy van! a maga magas jogászi felfogásával és én azt hiszem, ebben mi itt pártkülönbség nélkül egyetértünk és örömmel értünk egyet. (Ügy van! Ügy van!) Mondott azonban igen t. barátom egy mondatot, amely talán félreértésekre, vagy veszélyes következtetésekre is alkalmat szolgáltathat. Ha vannak ebben a bírói judikatúrában, ebben a jogszolgáltatásban hibák, — és elvégre emberek azok a bírák is, ők is követnek el hibákat, — ezeket a hibákat reparálni az igazságügyminiszter úr felügyeleti jogkörén belül nem lehet. (Ügy van! balfelől.) Az igazságügyuiiniszter úr felügyeleti jogköre arra vonatkozik, hogy az adminisztráció, az organizáció helyes legyen és jól fungáljon, de az egyes jogszolgáltatási esetekben felügyeleti jogkört (Felkiáltások jobbfelől: Nines is! — Lázár Andor: igazságügyminiszter: Szó sincs róla!) ma nem gyakorol és ne gyakoroljon a jövőben se, (Ügy rvan! balfelől.) mert hiszen a magyar bíróságnak megvannak a maga fellebbviteli szervei és legfeljebb arról lehet szó, hogy a fellebbviteli szerveknek, mondjuk felülvizsgálati lehetőségeit kell gyorsabbakká, eredményesebbeké, és mondjuk talán, a tévedéseket preventív módon kizáró lehetőségeket is biztosítókká tenni. Az igazságügyminiszter úr azonban ezektől a kérdésektől minden körülmények között maradjon távol. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez helyes! — (Helyeslés balfelől.) En tulajdonképpen nem is ezekről a kérdésekről akartam^ beszélni, de mivel úgy látom, — és örömmel látom — hogy ezekben a lényeges elvi kérdésekben egyetértünk, — mert ezek lényeges elvi kérdések, igen t. képviselőtársam, mert a magyar élet európai színvonalát bírói függetlenség és sajtószabadság nélkül elképzelni sem tudom (Helyeslés a baloldalon.) — rátérek azokra a talán kisebb jelentőségű mondanivalóimra, amelyek felszólalásomat indokolttá tették. Itt legelőször fel akarom hívni a t. igazságügyiminiszter úr figyelmét egy anomáliára, amely a múltból maradt vissza. Minősítési törvényünk 1883-ból úgy intézkedik, hogy a telekkönyvvezetőknél csupán négy középiskolai osztályú kvalifikációt kíván meg. Ma már ezek a töbib mint ötven év előtti rendszabályok kétségtelenül elavultak, igen t. Ház. 1883-ban középiskolát végzett, érettségizett, vagy éppen jogvégzett ember talán kevés volt ebben az országban és talán indokolt /volt a telekkönyvvezetői 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. alkalmazást egy ilyen alacsonyabb minősítéshez kötni. Ma azonban hála Istennek, vagy talán szerencsétlenségünkre, — nem is tudom, mit mondjak — bőségesen vannak tanult fiatal embereink, bőségesen vannak érettségizett és jogvégzett embereink, tehát a telekkönyvvezetői állásnak magasabb minősítéshez való kötését a jelenlegi körülmények között feltétlenül szükségesnek és indokoltnak tartom. (Helyeslés.) Méltóztassék csak azt venni, hogy az, a telekkönyvvezető mennyi fontos funkciót végez, hogy sokszor a telekkönyvi végzések tervezetének fogalmazását is ő végzi a túlterhelt bíró mellett Ha azt látom, hogy a telekkönyvi foganatosítás egész technikája, a különleges telekkönyvi munkálatok, a telekkönyvi, átalakítások, a telekkönyvi betétszerkesztések, vagy a gazdavédelemmel kapcsolatos és a remélhetőleg egyszer csak elkezdődő telepítéssel kapcsolatos rendkívüli telekkönyvi munkálatok milyen fontossággal bírnak, ha látom a telekkönyv közhitelességéhez fűződő érdekek fontosságát, akkor azt hiszem, hogy a mai körülmények között a telekkönyvvezetőknél a négy középiskolás minősítést tovább fenntartani nem lehet. En a költségvetést újabb kiadásokkal semmi körülmények között sem szeretném megterhelni, (Gr. Sigray Antal: Helyes!) viszont egy magasabb minősítésű állással természetszerűleg vele kellene, hogy járjon (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem!) a magasabb fizetési osztályba való bejutás lehetőségének legalább is a biztosítása. Ezzel kapcsolatban arra az anomáliára akarok rámutatni, amely a magyar adminisztrativ élet számos vonatkozásában jelentkezik, hogy t. i. a funkciók nincsenek eléggé széjjelválasztva. Sokszor alacsonyrendű funkciókat magasabb állású tisztviselők végeznek, máskör igen fontos és lényeges munkákat egészen alacsony állású és kvalifikációja egyénekre bízunk. Azt látom, hogy ha a telekkönyvvezetői és az igazságügyi segédhivatali státust bizonyos mértékig együttesen kezeljük, ha a magasabb kvalifikációjúakat az alacsonyabbaktól külön választva felállítunk egy bizonyos cezúrát, akkor újabb költségvetési hitelek és az államháztartás új abb megterhelése nélkül lehetne biztosítani egyrészt a magasabb kvalifikációjúaknak legalább a VIII. fizetési osztályba való bejutását, az alacsonyabb minősítésűeknél pedig elég volna, ha csupán a IX. fizetési osztályba való eljutás lehetősége biztosíttatnék számukra. Ebben az esetben ez a reform — mert hiszen ez, is egy reform — minden költség-szaporítás nélkül keresztülvihető tvolna. Igen t. Ház! Egy másik gondolatot is bátor vagyok itt felvetni. Az előttem szólott Györki Imre igen t. képviselőtársam a hitbi» zomány reformját sürgette. Az ő beszéde újból emlékezetembe hozta a pénzügyi bizottság ban már tavaly megtett javaslatomat a hitbizományi reformmal kapcsolatban. Végre komolyan bele kellene illeszteni a hitbizományi reformot nem csupán az általános reformprogramúiba, hanem az általános földbirtokpolitikai programmba is, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez folyik most!) mert hiszen a hitbizományi reform természetes és organikus helye az általános földbirtokpolitikai Programm keretében van. Ennek a hitbizományi reformnak során, amelynek megváló sítását és mielőbbi keresztülvitelét a magam részéről is kérem a kormányzattól, szeretném felhívni a figyelmet arra, a talán bizonyos mértékig kedvenc gondolatomra, de meg va-