Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. gyök győződve: az ország jövő fejlődése szempontjából is kardinális kérdésre, amelyet az erdősítés fokozott tempóban való felkarolása és fejlesztése jelent. Amennyire a szántóföldi birtoknál, különösen az intenzív mezőgazdasági kultúrát folytató vidékeken^ ma a nagybirtokrendszer akadálya a fejlődésnek, annyira szükséges és indokolt az erdőbirtokok felaprózódásának veszedelmével szemben védekezni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert az erdőibirtokok felaprózódása veszedelmet jelent nemzeti szempontból. (Ügy van! a jobboldalon.) Fel akarom hívni az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a hitbizományi reform során méltóztassék módot találni arra, hogy a hitbizományok tulajdonosai egy bizonyos záros határidőn belül szántóföldi birtokukat erdőbirtokká alakíthassák, amely esetben^ azok hitbizományi jellegének megóvását közérdekből is szükségesnek és helyénvalónak tartom. (Helyeslés a baloldalon és jobbfelől.) Igen t. Ház! Ugy érzem, hogy amikor — hogy csak példákat hozzak fel így hirtelenében — például Kecskemét városának tízezerholdszámra van terméketlen homokja, amelyet rigolirozással gyönyörű szép erdővé lehetne átalakítani, amikor azt látom, hogy munkanélküliek foglalkoztatására meglehetősen nagy összegek mennek el úgy az állam, mint főleg az egyes városok részéről, amikor itt van a legtermészetesebb munkaalkalom, amely úgyszólván kizárólag kézimunkaerő foglalkoztatására ad módot és lehetőséget, — tudniillik az erdősítés (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) — akkor ezeknek a sivár és parlagterületeknek közmunkával való erdősítése és a hitbizományi reform során megfelelő birtokcserék eszközlése automatikusan adnának az államnak módot arra, hogy telepítésre alkalmas területeket aránylag olcsón és hasznosan tudjon ,a telepítési akció céljaira magának biztosítani. (Ügy van! a baloldalon.) Végezetül még egy kérdést hozok fel, amelyet nem a jelentősége miatt mondok el utolsónak, hanem azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. kormány sem gondolkozhatik felőle másképpen, mint mi, és ez az összeférhetlenségi törvény sürgetése. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) T. Ház! Én ennek az egész új parlamentnek talán legnagyobb értékét — etikai szempontból kétségtelenül legnagyobb értékét — abban látom, hogy — bocsánat a kifezejésért — ide nagyon sok ember került be szűzen a közélettől. (Felkiáltások: Hála Istennek!) Még sok képviselőtársunknak nincsenek meg azok az Összeköttetései, azok a feszélyezettségei, amelyek, sajnos, egy hosszabb közéleti munkásság rendjén, legalább is itt nálunk Magyarországon, ki szoktak fejlődni. Emlékszem, hogy annakidején, amikor bekerültem a parlamentbe, hányfelől akartak igazgatósági tagnak megnyerni, ugyanezt hallottam Meesér András t. képviselőtársamtól, akinek 12 igazgatósági tagságot ajánlottak fel és

f valószínűleg ülnek itt a Házban már ez idő szerint is olyan képviselőtársaim, (Peyer Károly: Nekem sohasem ajánlottak fel semmit! — Derültség.) akik felé a kísértés már megindult és tisztán ellenállóképesség kérdése, hogy ki mikor fog deferálni a kísértéssel szemben. T. Ház! Azt hiszem, hogy ebben a ma még itt lévő atmoszférában, mondjuk az imtaktság nak ebben az atmoszférájában könnyebb volna egy olyan összeférhetlenségi törvényt megszaülése 1935 május 27-én, hétfőn. 19 vazni, amilyenre ennek az országnak és ennek a Háznak szüksége van. (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbáloldalon. — Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Most van itt az ideje, hogy ezt az összeférhetlenségi törvényt megcsináljuk, (Helyeslés jobbfelöl. — Felkiáltások a baloldalon: Már készen van, csak ide kell hozni!) és én a magam részéről csak egyet szeretnék kifejezésre juttatni: legyen ez az öszszeférhetlenségi törvény minél szigorúbb, zárja ki az összeférhetlenség minden lehetőségét. (Élénk helyeslés. — Éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Gr. Sigxay Antal: Tessék idejönni vele! — Surgoth Gyula: Helyes! Megszavazzuk!) Bátor vagyok tehát egy határozati javaslatot előterjeszteni, (Halljuk! Halljuk!) amely szerint (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt arra, hogy a törvényhozói összef érheti en séget szigorúan szabályozó javaslatot terjesszen minél előbb a Ház elé, amely kizárja, hogy a kormánytól anyagi vagy erkölcsi függésben levő egyének törvényhozói tevékenységet fejthessenek ki.« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány iránti általános bizalmatlanságból a tárca költségvetését nem fogadom él, (Éljenzés és taps a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Eckhardt igen t. képviselőtársamnak előttem elhangzott beszéde arra késztet, hogy a parlamenti illemnek is megfelelően egy pár szóval reflektáljak erre a beszédre, különösen annak utolsó, záró részére és foglalkozzam az ezzel kapcsolatos megállapításaival. Ügy érzem és az a meggyőződésem, hogy a Háznak osztatlanul az az álláspontja, hogy tényleg a parlamentarizmus érdekében is — mert hiszen mindnyájan a parlamenti rendszernek vagyunk a hívei — szükséges és kívánatos, hogy a képviselői Összeférhetlenség kérdése szabályoztassék a parlamenti gondolatnak megfelelően. Feltétlenül szükséges, hogy az országgyűlési képviselők függetlensége minden irányban t biztosittassék. A függetlenség biztosítása nem" történhetik másképpen, mint egy összeférhetlenségi törvény útján és magam is abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek intézményes törvényhozási megvalósítása feltétlenül szükséges és kívánatos. De Örömmel állapítom meg azt is, hogy ez az intézkedés, ez a törvényhozási rendezés benne van a kormányzatnak négyéves programmjában, úgyhogy a magam részéről biztosra veszem, hogy ebben a tekintetben a kormányzat rövid időn belül törvényjavaslattal fog a Ház elé járulni. Kövidre fogott felszólalásomban az ügyvédség problémájával kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Az ügyvédség problémájával kívánok foglalkozni azért, mert általános igazságügyi érdekből szükségesnek I ártom, — mint ahogy Kelemen Kornél igen t. képviselőtársam és barátom is megállapította annak szükségességét — hogy a jó, független: bíró mellett ott álljon a független, megbízható ügyvéd is. A jó igazságszolgáltatásnak egyaránt faktora a bíró mellett az ügyvéd is és nem lehet elképzelni normális életet az igazságszolgáltatás terén, csak akkor, h& független, megbízható, képzett, tanult és minden tekintetben azon az etikai magaslaton álló ügyvéd jelenik meg az igazságszolgáltatás másik 3*