Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21 a sajtószabadság »de« nélkül, mint semmiféle szabadságjog »de« nélkül, el nem képzelhető. (Ügy van! ügy van! jobbfelől. — Horváth Zoltán: Mindig csak a »de«-t látjuk!) Az 1848. évi XVIII. tcikk nagyon szépen definiálta a sajtószabadságot, amikor azt mondja a tör­vény, hogy gondolatait a sajtóban mindenki szabadon közölheti és terjesztheti. Nagysze­rűen van kodifikálva a sajtószabadság gondo­lata, de méltóztassék elképzelni, ha ezt a gon­dolatot mi »de« nélkül alkalmaznánk a mai viszonyokra, hova jutna ez a szerencsétlen or­szág? (Br. Berg Miksa: Miértt— Vázsonyi Já­nos: Talán nem kellene annyi szubvenciót adni!? — Makkai János: Nemcsak a kormány ad szubvenciót a lapoknak!) Mi, akik a sajtószabadság alapján állunk, azt valljuk, hogy a sajtónak szabadnak kell lennie, de ezzel a szabadsággal visszaélni nem lehet és a sajtónak minden olyan gesztusa, amely nemzeti értékek, erkölcsi javak lerom­bolását célozza, mái a sajtószabadság nagy elvébe ütközik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A sajtó ilyen tevékenységével szemben ne­künk gátakat és korlátokat kell emelnünk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Éppen ezért én örömmel üdvözlöm a miniszter úr elhatáro­zását, amikor gondoskodni akar arról, hogy a sajtóban a családi élet és a magánélet körül­ményeit felesleges módon ki ne teregethessék. {Úgy van! Ügy van! — Elénk helyeslés a jobb­és baloldalon és a középen. — Makkai János: Egész Európában sehol sincs olyan zugsajtó, mint nálunk!) Ami a zugsajtót illeti, szintén az az álláspontom és az az álláspontja pár­tunknak, hogy a zugsajtónak akár rendészeti, akár bírói úton való kiirtása nem ellenkezik a sajtószabadság gondolatával. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobb- és bal­oldalon és a középen.) Ami pedig a magánélet és a családi élet körülményeinek a sajtóban való kiteregetését illeti, itt a sajtó, nemcsak a zugsajtó, hanem az úgynevezett komoly napi­sajtó is hibába szokott esni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem akarok egyes lapok te­kintetében személyeskedni, de méltóztassék kézbe venni bizonyos sajtóorgánumokat, ame­lyek egyébként komoly napilapszámba men­nek, — ezt el kell ismerni róluk — nap-nap után találunk bennük cikkeket, amelyek ten­denciózusan és rendszeresen a családi életnek és a magánéletnek a nem nyilvánosságra való intimitásait teregetik ki. (Vitéz Árpád; Üzleti érdekből!) Helyesen mondja t. képviselőtársam, üzleti érdekből. Pl. nap-cnap után olvashatjuk a Kú­ria válóperes tanácsának judikatúráját, rend­szerint tendenciózusan kiragadva és leközölve az ítéleteket. Ezekben a cikkekben leggyakrab­ban arról van szó, (Sulyok Dezső: Az Öreg gyárosról és a fiatal gépírókisasszonyról!) hogy jámbor úrilányokat elcsábítanak férfiak és az­után a Kúriának ilyen és ilyen tanácsa ezek­nek a jámbor, elcsábított úrilányoknak óriási kártérítéseket és tartásdíjakat ítél. (Sulyok DezsŐ: Miután pikáns bizonyítást folytatott le! Ez ki van kötve!) T. Ház! Ezek a cikkek egye­nesen pusztítólag hatnak ezekre az elcsábított úrilányokra és szinte látom őket, amint lesben állanak azokra a férfiakra, akiket hatalmukba remélnek keríteni. (Derültség.) Igenis, éppen aimiikosr a sajtószabadságot hirdetjük, ugyan­akkor el kell várnunk, hogy az a reform, ame­lyet az igaziságügy miniszter úr ígért, olyan lesz, amely ezeket a sajtószabadsággal való visszaéléseket ki fogja irtani. (Makkai János: ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 15 A bíróságra legyen bízva a döntés, hogy mit szabad közölni! Angliában is a bíróság dönt afelett, hogy mit lehet közölni egy tárgyalás anyagából!) T. Ház! Ami már most a sajtószabadság gondolatát illeti, én tovább megyek, amennyi­ben szerintem a sajtóreformban gondoskodni kell. a sajtó munkásairól is, mert nem lehet sza­bad és független sajtót elképzelni úgy, hogy a sajtó munkásai viszont a kiadók rabszolgái le­gyenek, .akik sokszor olyan munkára is kény­szerítik a sajtó munkásait, amely az ő erkölcsi felfogásúikkal nem egyeztethető össze, (Ügy van! jobbfelől.) de kénytelenek elvégezni kény­szerűségből, mert szerződve vannak. (Makkai János: Van sajtószabadság, de a kiadók 100 pengőt fizetnek újságíróknak !) Meg kell akadá­lyozni, hogy a lapkiadók sajtókulikkal Írassák a lapokat. (Makkai János: Újságíró-kamara kell!) Látunk azután olyan szerződéseket, ame­lyek a lap munkatársait, az újságírókat arra kötelezik, hogy akik az illető rovatot vezetik, kötelesek hirdetést, üzletet szerezni a lapnak. Amikor sajtószabadságról beszélünk, meg kell védenünk az ujságírótársadalmat a kizsákmá­nyolással szemben és egzisztenciális, szociális szempontból is az újságíró helyzetét biztosítani kötelességünk. (Makkai János: Ujságírókama­rára van szükség! — Györki Imre: Es Tretti­nákra!) Ami az újságíró kamarát illeti, a múltban imár én is támasztottam ezt a követelést, de ez sajnos, nem nagy visszhanggal találkozott, mert éppen a lapvállalatok tulajdonosai ellen­zik ennek a kamarának felállítását és ezért nem mernek a sajtó munkásai sem síkra szál­lani a kamaráért. De ha kamarát nem is tu­dunk csinálni, az újságírókat éppen úgy hite­les, hivatalos nyilvántartásba kellene foglalni, mint ahogy pl. a mérnöki kamaráról szóló 1923. évi XVII. te. elrendelte a magyarországi Összes mérnökök nyilvántartásba foglalását. Ez azt célozza, hogy ha információt akarok szerezni valamelyik újságíróról, a törzskönyviben fel­ütteteim a lapját és akkor meg tudom állapí­tani, hogy ki az illető, hivatásos uj ságíró-e, me­lyik lapnál van, szóval legalább személyi tekin­tetben tudok bizonyos garanciákat kapni. (Györki Imre: Trettina tartja -el, vagy nem Trettina?) A sajtóreform kapcsán már a múltban is ismételten sürgettem a sajtóeljárás reformját Ena sajtójogban járatos ügyvédember vagyok, de éppen ezért vallom azt, hogy a mai sajtóeljá­rás annyira alakszerű, főleg perorvoslati részé­ben, hogy nagyon gyakran nem az győz a sajtó­eljárás során, akinek tényleg igaza van, hanem az» aki jolblban kiismeri magát az alakszerűsé­gek labirintusában. A sajtóeljárást sokkal egy­szerűbbé kell tenni és főleg sokkal gyors abba. Az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívom arra, hogy ma is két-három esztendeig tartanak azok a sajtóperek, amelyekre nézve a törvény azt rendeli, hogy soronkívül tárgyalandók le. Ennek megszüntetése éppen a miniszter úr fel­ügyeleti jogkörébe tartozik, amelyet annyira kifogásolnak ellenzéki képviselőtársaim. Eupert Reziső és azt hiszem, Györki Imre képviselőtársam is kifogásolja a miniszteri fel­ügyeletet, ellenben, amikor panaszuk van vala­mely bíróra, mindig az igazságügyminiszter úrhoz szaladnak orvoslásért. Rupert képviselő­társam arra hivatkozott, hogy a Kúria és a fe­gyelmi bíróság a bírák felügyeleti szerve, leg-

Next

/
Thumbnails
Contents