Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

14 Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. a bíróság feladatai közé osztották be, ami mindenesetre megnyugtatóbb lenne az állampolgárok számára, mint az az eljárás, amely ma van, nem Budapesten, hanem különösen vidéken, ahol még a közigazgatást ismerve, tudjuk, hogy ezen a téren a sógorság-komaság és protekcionizmus a legnagyobb mértékben érvényesül. Szükségesnek tartottuk volna továbbá ugyancsak egy régi igazságügyminiszteri ígéret beváltását és ez vonatkozott az egyes bíró- i ságok törvényhozási megszüntetésére. Erre vo- „ natkozólag is nem egyszer hallottunk ígéretet az igazságügyminiszter urak részéről. Elismerték az egyesbírói rendszer teljes tarthatatlanságát és lehetetlenségét. Ügy emlékszem, maga a mostani igazságügyminiszter úr is arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt megszünteti. És amikor egyik oldalon azt látjuk, hogy sikerült a költségvetést bizonyos mértékben lefaragni és a számszerű tételeket csökkentették, igazán elvárhattuk volna, hogy történik valami legalább ennek az intézkedésnek tekintetében és az egyesbíróságokat megszüntetik, mert ezek mindenre alkalmasak, csak megnyugtató ítélethozatalra nem. Tisztelet azoknak a kivételeknek az egyesbírák között, akiknek ítéleteiben megnyugvást lehet találni, meg lehet állapítani a legtöbb esetben, hogy teljesen készületlenül, az ügyet nem ismerve jönnek el a t. bíró urak a tárgyalásra, aminek az a következménye... (Lázár Andor igazságügyminiszter tagadóan int.) T. miniszter úr, én mint gyakorlati jogász mondom ezt. Halvány sejtelme sincs a legtöbbször a bírónak az eléje kerülő ügyről, ami a mostani meglehetősen magas törvénykezési illetékek mellett az illető felekre óriási költségterhei jelent, mert a költség nemcsak az okirati illetékekben mutatkozik, hanem mutatkozik abban is, hogy egy új aktus következtében akár a pernyertes, akár a pervesztes félnek költségeit fizetni kell. Felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét a most kiadott kormányjelentésre, amely a kormány 1933. évi működéséről és az ország közállapotairól szól. Ebben megdöbbentő adatokat találhatunk. Különösen a vagyonelleni deliktum feltűnő szaporodását mutatja, ami a katasztrofális gazdasági helyzettel van szoros kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy nem megy olyan nagyon jól az állampolgároknak, mint ahogyan azt a reformkormány általában hiszi, vagy igyekszik az emberekkel elhitetni. E statisztikai adatok szerint a lopás, jogtalan eltulajdonítás miatt elítéltek száma 1931-ben 16.076, 1933-ban 24.614 volt, tehát több mint 8000-rel szaporodott. Kablás miatt elítéltek 1931-ben 93 embert, 1933-ban 110 embert, zsarolás miatt 1931-ben elítéltek 66Q

t 1933-ban már 787 embert. Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni. Györki Imre: Rögtön befejezem. Sikkasztásért, zártörésért, hűtlen kezelésért 1931-ben elítéltek 5157 és 1933-ban 6740 embert. Es így végigmehetnék, t. igazságügyminiszter úr, a gazdasági romlás által előidézett bűncselekmény többleten, amely most tapasztalható s amivel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy ez szoros összefüggésben van a kormány gazdaságpolitikájával. Azonkívül az ítélkezésekre is fel akarom hívni az igazságügyminiszter úr figyelmét, egyrészt a szabadságvesztések és büntetések súlyosságára, másrészt pedig — ami még kirívóbb — a pénzbüntetések magasságára. T. igazságügyminiszter úr, a mi híráink, úgylátszik, nem veszik figyelembe, hogy a gazdasági életben micsoda romlás következett be. Ha megnézzük, hogy milyen büntetésösszeget állapítanak meg azoknál a 'bűncselekményeknél, ahol pénzbüntetéssel sújtják a bűnösöket, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az utóhbi években semmiféle csökkenés nincsen. Ez pedig helytelen, mert legalább is az igazságszolgáltatásnak figyelemmel kellene lennie a kereseti viszonyokra. Ezek^ alapján — h ár meglehetősen bőven lenne még mondanivalóm, de a házszabályok lehetetlenné teszik, (Egy hang jobb felől: Hála Istennek/) hogy elmondjam mindazt, amit a költségvetéssel kapcsolatban elmondani szerettem volna — arra való tekintettel, hogy nem bízom abban a programmban, amelyet a t. kormány előterjesztett, minthogy a kormány korábbi prográmmját sem valósította meg: a kormány iránt érzett bizalmatlanságom okából a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Kelemen Kornél képviselő úr! Kelemen Kornél: T. Képviselőház! Előttem szólott t.. képviselőtársam kifogásolta, hogy az igazságügyminiszter úr nem gyártott elég törvényt, hogy hátralékban van és hogy az előző évek költségvetésében ugyanazokat a törvényeket ígérte, mint amelyeket a mostani költségvetésben igér. A képviselő úrnak ez a bírálata és megállapítása azonban nagyrészt téves, mert hiszen az igazságügyminiszter úr éppen elég törvényt készített. Legyen szabad a képviselő úrnak emlékezetébe idéznem, hogy a miniszter úr megcsinálta a bírák fegyelmi felelősségéről szóló törvényjavaslatot (Györki Imre: Dehogy csinálta!) — a plénumha nem került, de ez nem az ő hibája — megcsinálta a zugirászatról szóló törvényjavaslatot, megcsinálta az ügyvédi rendtartás módosításáról szóló törvényt és rnég egy pár törvényt. Akkor esett volna hibába a miniszter úr, ha a törvényeket egymásra halmozta volna, a gyorstalpalás módszere szerint, mert az ilyen törvénygyártás az igazságügynek legnagyobb kárára van. Az igazságügyminiszter úrnak az a kötelessége, hogy minden törvényt alaposan előkészítsen és alapos előkészítés után jöjjön ide azokkal a parlament elé. T. képviselőtársam nincs bizalommal a miniszter úr iránt, mégis a kérelmek egész légióját intézte a miniszter úrhoz, Ebből tehát azt kell következtetnem, hogy mégis némi bizalommal van iránta, mert ahhoz, aki iránt semmi bizalommal sincs valaki, nem terjeszt elő kéréseket. (Györki Imre: Csak kinyomatás céljából adtam meg néhány címet! Nem méltóztatott megérteni!) Képviselőtársam kifogásolja, hogy a reformok nem készülnek el elég gyorsan, hogy folyton csak igér a miniszter úr, de a reformok késnek. Ugyanakkor azonban kétségbe van esve, amikor a sajtóreformról hall és azt mondja, hogy nincs szükség erre a reformra, mert a sajtóra nem kell béklyót tenni, azt nem kell megfélemlíteni, mert már úgyis eléggé meg van félemlítve. Azt mondja képviselőtársam, hogy itt olyan közéleti mocsár van, hogy szükség van a szabad sajtóra, amely ennek a mocsárnak szennyeit kiteregeti. Azt hiszem, amint Ángyán Béla t. képviselőtársam már kifejtette, hogy mindannyian a sajtószabadság nagy gondolatának és nagy elvének alapján állunk. (Horváth Zoltán: De...! — Derültség.) Igenis: de... Ezt ki méltóztatott találni, mert