Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1985 május 27-én, hétfőn. 13 tip módon fel vannak sorolva, anélkül, hogy a kormány ezekből a javasl'itckból egyetlenegyet is megvalósított volna. Szeretném az igazságügyminiszter úr helyzetét kissé megkönnyíteni a jövőre vonatkozólag, hogy ne kelljen az általunk előadott és bizonyára megunt felszólalást hallania minden évben amiatt, hogy ezek a javaslatok nem valósulnak meg komolyan. (Horváth Zoltán: Ez a grammofonlemez.) Tiszta grammofonlemez. Mondom, én visszamenőleg átnéztem a tízévi anyagot, minden évben azt hallottam, hogy ... (Lázár Andor igazságügy miniszter: Majd meg méltóztatik hallani.) Azt méltóztatott mondani, t. igazságügyminiszter úr, akkor is, amikor bemutatkozó beszédét mondotta és én végtelenül sajnálom, hogy nincs itt a kéznél, de esetleg holnap kikeresem és felolvasom. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Akkor is mondottam, hogy nem törvénygyártás az igazságügyminiszter feladata.) Elhiszem, de maradjunk meg ennél a kijelentésnél, hogy nem törvénygyártás, és akkor hogyan higyjek én annak a felsorolásnak, amelyet a négyéves munkaprogrammban mint igazságügyi programmot, meg méltóztatik állapítani? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Majd meglesz!) Mert vagy áll az, amit a nemzeti munkaprogramm mond, hogy az igazságügyminiszter úr nem törekszik mindenáron új jogszabályok alkotására, s akkor maradjunk meg ennél, vagy pedig az urak előkészítettek egy új reformkorszakot és ennek alapján megalkotják a reformokat, de akkor nem áll az, amit a t. igazságügyminiszter •mondott, hogy nem törekszik mindenáron új jogszabályok alkotására. (Hertelendy Miklós: Ami jó, az megmarad, de ami rossz, azon változtatni kell.) Ajánlom a t. igazságügyminiszter úrnak, hogy egészítse ki ezeket a programúiba vett és kodifikáció alatt lévő javaslatait az általam felsorolonadó javaslatokkal, amelyek vannak legalább is annyira sürgősek és égetők, mint amelyek itt fel vannak sorolva. Es ha már nem is valósítja meg őket, de legalább néhány jóhiszemű ember megnyugtatására, akik még hisznek a kormány ígéretében, mondom, ezek kedvéért a jövő évi költségvetésben vegye ezeket az általam felsorolandó javaslatokat a megvalósítandó feladatok közé. így például elérkezett az ideje annak és eat, azt hiszem, a t. igazságügyminiszter úr is belátja, hogy hatályon kívül helyeztessék az 1912:LXIII. te., a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről szóló törvény. Mégis csak lehetetlen, hogy a kormány egyik oldalon hivatkozik a teljes konszolidációra, hivatkozik arra, hogy mi vagyunk Európában, sőt az egész világon a legkonszolidáltabb állam, ugyanakkor pedig a háború befejezése után csaknem 20 évre még mindig az említett kivételes törvény alapján állunk, s ennek alapján intézik emberek sorsát s tartanak fenn rendeleteket. Ha őszinte és komoly a kormánynak az a törekvése, hogy a Habsburgok visszatérése ellen hadakozik, akkor tessék a közjogi helyzet folytán levonni ennek konzekvenciáit és a király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló 1913:

XXXIV. te. eltörléséről is méltóztassék gondoskodni. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ennél sürgősebb dolog nines'?) Ebben is csak a kormány őszinteségét akarom látni. (Br. Berg Miksa: Királyság vagyunk! — Egy hang a balközépen: Majd leszünk! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem kételkedem a képviselő úr őszinteségében!) T. Ház! Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény eltörlésére vagy legalább is módosítására feltétlenül szükség van. Ez az 1921:111. te. alkalmi törvényalkotás volt. Azóta lehiggadtak az állapotok, s bizonyos gyakorlat fejlődött ki ebben a kérdésben, úgyhogy ennek a törvénynek a módosításához ma már feltétlenül hozzáfoghatunk. A közszabadságok helyreállítása tekintetében feltétlenül szükségesnek tartom, az esküdtbíróság visszaállítását. Ugyancsak felhívom .az igazságügyminiszter úr figyelmét egy meglévő törvénynek és pedig a ibűnvádi perrendtartás rendelkezéseinek a betartására. E tekintetben nem kell egyébre utalnom, mint arra a tarthatatlan intézkedésre, amely a nyomozó hatóságok eljárására vonatkozik. Itt lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy ezek nem tartoznak a miniszter úr kompetenciája alá, minthogy azonban azok a megállapítások, amelyeket ezek a hatóságok lefektetnek, mégis csak a bírói ítélkezések alapjául szolgálhatnak, feltétlenül szükséges, hogy ebbe a kérdésbe is belenyúljon a t. igazságügyminiszter úr és én nem kívánok többet, csak a perrendtartás fennálló rendelkezéseinek az alkalmazását. Azután kérem a magánalkalmazottak jogviszonyainak a rendezését, amelyre vonatkozólag 10 éve van már ígéretem. Továbbá kérem az igazságügyminiszter urat, válassza szét a bíráskodási* a közigazgatástól. E tekintetben a cselédtörvény hatályonkívüli helyezésével tesék gondoskodni arról, hogy a háztartási alkalmazottak és a mezőgazdasági alkalmazottak vitás kérdései ne a közigazgatási hatóságok által intéztessenek el, hanem a rendes bíróságok keretében kerüljenek elintézésre, mint munkaügyi perek. Fontosnak és elkerülhetetlennek tartom, hogy megalkottassék a rehabilitációs törvény is. Erre vonatkozólag az igazságügyminiszter úr néhány elődje már ígéretet tett, az ígéretnek beváltása tekintetében azonban nem történt semmiféle intézkedés. Éppen ma délelőtt járt nálam egy szerencsétlen ember, aki felhozta erkölcsi bizonyítványát, amelyet ugyan régebben állítottak ki és ebbe a bizonyítványba bejegyezték azt, hogy a budapesti járásbíróság által 1926-ban hozott ítélet alapján — az elkövetési cselekmény 1924-ben volt — jogtalan elsajátítás vétsége miatt 500.000 korona fő- és 100.000 korona mellékbüntetésre ítélték. Az illető egészen fiatal ember volt még abban az időben. Megkérdeztem tőle, miben állott ez a jogtalan elsajátítás vétsége. Azt mondta, hogy talált az úton egy teljesen értéktelennek látszó pokrócot, amelyet még hazavinni sem akart, mert félt, hogy tele van férgekkel. Útközben találkozott egy másik emberrel, annak pár koronáért eladta, később azonban annál meglátta egy csendőr. Ennek alapján már ítélkezés alá került az ügy. Ez a szerencsétlen ember tíz évvel ez után az igazán semmitmondó cselekmény után még mindig viseli ennek terhét és ennek a bűncselekmény

: nek ódiumát és nem tud olyan erkölcsi bizonyítványt kapni, amely tiszta lenne ettől. Szükségesnek tartjuk továbbá, t. igazságügyminiszter úr, — és szerettük volna, ha erre vonatkozólag ígéretét kapjuk — a gyámügyi kérdés rendezését, A gyámügyi kérdés nem tartozik a közigazgatás feladatai közé. Majdnem minden kultúrállamban kivették a gyámügyi kérdést a közigazgatás feladatai közül és