Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

12 Az országgyűlés képviselőházának m elővenni és megnézni, mik azok a célkitűzések, amelyeket az igazság-ügyi kormányzat szükségeseknek tart. De tovább mentem, átolvastam aa igazságügyminiszter úr költségvetésének az indokolását. Az indokolásban fel vannak sorolva azok a reformok, amelyeket a négyéves munkaterv, illetőleg a tevékenységi naptár prgrammjaként meg akar valósítani és ebben a következőket láttam: A megvalósítandó feladatok között van a .hitbizomány reformja, a családvédelem, a váltójog reformja, vagyis az új váltó-törvény, a, csekk-törvény, a részvényjog, a sajtójog, a tagosítás, a hitelezési jog, a részletügyekre vonatkozó reformok stb., stb. Amikor ezt elolvastam, ugyanakkor eszembe ötlött, mintha én már ezt a felolvasást valahol olvastam volna. Kezembe vettem először nem a régebbi költségvetéseket, hanem a közvetlen néhány évvel ezelőttieket, így kezembe vettem az 1932—33. évi költségvetést elsősorban s azt elolvasva, annak indokolásában: ezt találtam: a részvényjog reformja, az új magyar váltótörvény, az új csekktörvény, a közjogi tárgyú törvények között az országgyűlés tagjainak összeférhetlenségről szóló törvény, —- amint méltóztatnak tudni, ez is még mindig nincs meg — a hitbizományi reform, a sajtóreform, az ügyvédi rendtartás, a békebíróság, megszakítás^ nélkül a magánjogi törvénykönyv letárgyalása stb., stb. Továbbmentem és megnéztem az 1931—32. évi költségvetést s azt átolvasva, ugyanerre a megállapításra jutottam. Kutatásaimban még tovább menteirn és nehogy ugyanannak a kormánynak a költségvetéseit nézzem, megnéztem az öreg csáklyás által készített költségvetést, t i. Károlyi Gyula Öreg pipás által készített költségvetést, a petárdás miniszterelnök úr költségvetését, Bethlenét és ezeket elolvasva, azt láttam, hogy azokban is az áll, hogy előkészítés alatt van és tervibe van véve — ugyan akkor még nem nevezték nemzeti munkatervnek csak igazságügyi programúinak — a sajtótörvény, a hitbizományi törvény, a részvénytársasági törvény, a családvédelmi törvény és mindaz, amit a mostani t. kormány akár a Nemzeti Munkatervben, akár a négyéves munkatervben, akár az általam nem ismert tevékenységi naptárban felsorolt (Ángyán Béla: Ez baj?) Dehogy, nem baj, csak nem látom, hogy hol van egyrészt a Nemzeti Munkaterv új gylöjteménye, másrészt nem látom, mi az a reformkorszak, amit ez a törvényhozás meg akar valósítani, amikor mindazokat a reformjavaslatokat, amelyeket az igazságügyi kormányzat meg akar valósítani, ezekben a most felsorolt évek költségvetéseiben megtaláltam. Sőt tovább megyek és ugyancsak egy öreg csáklyásra — remélem, annak méltóztatnak őt is tartani — hivatkozom, Pesthy Pál volt igazságügyminiszter úrra, (Derültség.) aki szintén beterjesztett itt éveken keresztül költségvetést és az ő tárcája költségvetésének vitája alkalmával elhangzott felszólalásait átnézve és átvizsgálva megállapítottam, hogy már 1925ben, tehát 10 évvel ezelőtt a felsorolás teljesen ugyanaz, szórói-szóra, amely ebben az úgynevezett Nemzeti Munkatervben vagy négyéves munkatervben fennáll, tehát a világon semmiféle újat nem találok a kormány mostani célkitűzéseiben. A legnagyobb jóakarattal sem találtam meg, hogy igazságügyi vonatkozásban hol van ez a nemzeti reformterv és reformprogramm, amelyet a kormány meg akar valósítani. (Eckhardt Tibor: Kiderül, hogy a 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. leányzó vénasszony! — Derültség.) Bizony, ki is derül. De én továbbmentein kutatásaimban. Az igazságügyminiszter úr most is hivatkozott rá felszólalásában, ugyancsak a pénzügyminiszter úr is, hogy a kormány nagy programmja a tagosítás kérdésének rendezése. A magyar földbirtokpolitika kérdéseihez ez igazán hozzátartozik s a költségvetésben látom, hogy tagosítási alapot méltóztatnak felállítani, illetőleg nem felállítani, mert fel volt már állítva, csak azt óriási összeggel dotálni. És ekkor valahogyan megint felcsillant az emlékeimben, hogy olvastam én ehhez hasonló összeget és kicsit tanulmányozva a régibb adatokat, azt kellett látnom, hogy Pesthy Pál akkori igazságügyminiszter úr az 1925 december 1-én tartott ülésben mint nagy vívmányról számolt be arról, hogy a tagosítás költségeinek előlegezésére 100.000 aranykoronát sikerült kieszközölnie a kormányzattól. Azt kell most látnom, hogy most, a reformkorszak idején és nem a csáklyások és petárdások idején (Lázár Andor ingazságügyminiszter: Egymillió pengő!) az alapba kevesebb van felvéve, t. igazságügyminiszter úr. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ott kevesebb, csak külön hitelt terjesztett be a pénzügyminiszter úr.) Én csak az igazságügyi tárca költségvetésének keretén belül maradtam. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Egyidejűleg beterjesztette a pénzügyminiszter úr azt a külön tervet!) Én megmaradtam csak azon keretek között, amelyek előttem fekszenek; most az igazságügyi tárca költségvetését tárgyaljuk és megállapítom ebből, hogy az 3935/36. évre 106.000 pengő van felvéve. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Plusz egymillió pengő!) Ismétlem, csak az igazságügyi költségvetés tárcájának keretén belül maradtam. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Mindegy, a pénzügyminiszter úr bejelentette.) Ez azt jelenti, hogy 1925-ben többet irányoztak elő ebben a kérdésben, mert százezer aranykorona megfelel 116.000 pengőnek, most pedig csak 106.000 pengőt vettek fel erre a célra. Itt is azt kell mondanom tehát, hogy nem látom azt a nagy tempót, amelyet diktálni szeretnének. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Méltóztatott-e hallani, amikor a pénzügyminiszter / úr bejelentettel) Hallottam, de újólag csak azt mondom, ami ebben a költségvetésben van, mert pénzügyminisztertől akkor is hallottam mást is. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Elő volt terjesztve a javaslat.) Azután, hogy megint visszatérjek a 10 évvel ezelőtt történtekre, a december 1-ei naplóból & következőket veszem ki, Pesthy Pál igazságügyminiszter beszédét idézve (olvassa): »A hitbizományi törvénytervezet befejezése előtt áll s azt hiszem, rövidesen a nemzetgyűlés elé terjeszthetjük.« Jól méltóztatnak emlékezni, hogy ez még olyan időben történt, amikor még nemzetgyűlés volt. »Ugyancsak a magánalkalmazottak jogviszonyaira vonatkozó tervezet is befejezés előtt áll — mondotta az akkori igazságügyminiszter — s rövidesen a Ház elé kerül.« Sem egyik, sem másik nem történt meg, sem azok a törvényjavaslatok, amelyek a mostani költségvetésben is fel vannak sorolva, nem valósultak meg. Ezekre a javaslatokra vonatkozóan meg kell állapítanom, hogy 10 év óta állószedésben ott állanak bizonyára annál a nyomdánál, a M. Kir. Államnyomdánál, amely a költségvetéseket ki szokta szedni, hogy legalább ezzel takarékoskodjanak s ezek minden évben stereo-