Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 11 kapott a minisztertanácstól a törvényjavaslat , már felhördültek és azok sorába léptek, akik a elkészítésére és az teljes szövegezésében készen ' leghangosabban kérték a sajtó megrendszabá: s van.-Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy I lyozását és akik tiltakoztak a kritika ellen, semmiféle érdemleges lépés ebben az irányban í mert azt mondták, hogy az már nem kritika, nem történt és ismerve a, kormány összetételét ' ami ellenük megnyilatkozott a sajtó hasábjaiifi. és a kormány háta mögött ülő többségi párt | Legyünk tisztában azzal, hogy aki a közfelfogását, egészen biztos vagyok abban, hogy ' életben szerepet játszik, annak állnia kell a annak ellenére, hogy a kormány által felállított négyéves reformtervezetben, vagy munkaprogramra ban a hitbizományi reform is benne van, a kormányzat ezt éppen úgy nem fogja megvalósítani, mint azokat a többi javaslatokat sem, amelyekre majd rá fogok térni. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Majd meglátjuk!) Egyet azonban; kijelentek t. képviselőtársam. Azt méltóztatott mondani, hogy a kötött birtok egyedül csak Magyarországon van meg. Bizonyos vonatkozásban azonban megvolt a szocialista igazgatás alatt álló Poroszországban is. (Ángyán Béla: Nem ezt mondtam!) Hajlandó vagyok azonban azt a koncessziót tenni a magam részéről, hogy nálunk is alkossák meg még ebben az évben a kötött bírtok intézményének azt a reformját, amely megvan és megvolt a weimari Németországban. Ezt, mint átmeneti intézkedést, Magyarországra vonatkozólag megnyugtató intézkedésnek veszem és hajlandó vagyok küzdeni azért, hogy a jövőben még ezek az átmeneti intézkedések is megszűnjenek. A- másik fontos kérdés, amelyre t. képviselőtársam utalt, a sajtóreforni, amelyre vonatkozólag megint csak azt kell mondanom, hogy ez a kérdés is az ellenforradalom óta tukydunképppen állandóan napirenden van és 1920, vagy — jobban mondva — 1922 óta nem volt kormány, amelynek programmjában a sajtókérdés megreformálása ne lett volna napirenden. Ellenben ebben a kérdésben is egyet hagy figyelmen; kívül t. képviselőtársam és a t. többségi párt. Es pedig azt, hogy az 1914. évben megalkotott sajtótörvény sohasem volt és még ma sincs teljes egészében életbeléptetve, mert a törvény életbeléptetése egyiöóoe esett volna a háború kitörésével. A háború kitörésekor pedig életbelépett a kormány kivételes hatalmáról alkotott törvény és ennek a rendelkezései alapján máris megbénították a sajtót és annak ellenére, hogy már 21 év telt el ennek a kivételes hatalomról szóló törvénynek az életbeléptetése óta, máig sem történt _ még semmiféléi intézkedés aziránt, hogy a sajtóról levegyék azokat a béklyókat, amelyeket már régen le kellett volna, vagy legalább most le kellene venni. (Horváth Zoltán: Ma is a közigazgatás kérdése!) T. képviselőtársam felszólalásában azt mondja, hogy ő elismeri a kritika szabadságát és egyetértek vele abban a tekintetben, hogy a közéletben szerepet vivő embereknek állni kell a kritikát. Azt mondotta a továbbiakban képviselőtársain, hogy a kritika azonban legyen jóhiszemű és legyen jószándékú. Bocsánatot kérek t. képviselőtársam, hát ki fogja, megállapítani azt, hogy a kritika mikor jóhiszemű és mikor jószándékú. Az az illető, aki ellen szól a sajtó kritikáját Nagyon kevés embert tudok elképzelni, aki olyan magasra tud emelkedni, hogy magára vonatkozólag elismerné a kritikáról, legyen az akármilyen gyenge és akármilyen lágy, hogy az jóhiszemű és jószándékú lenne. Nagyon jól tudom és nagyon jól látom a gyakorlati életben, hogy emberek, akik állandóan hangoztatják a kritika és a sajtó szabadságát, abban a pilla natban, mihelyt a sajtó csak egy^jc©^ szemére lépett, vagy ha érintette a |^ kritikát, (Ángyán Béla: Helyes, ezt mondom én is!) legyen az a kritika — itt van az eltérés köztünk — jóhiszemű vagy nem jóhiszemű, jószándékú vagy nem jószándékú; azt, hogy jóhiszemű és jószándékú-e, döntse el a bíróság, de ^ ne kiabáljunk mindig a sajtó megnémításáért azért, mert valakivel szemben a sajtó erősebb hangot mer megütni. Ez a magyarázata, t. képviselőtársam, annak, hogy nálunk állandóan a sajtó további megrendszabályozása van napirenden és ezt akarják napirendre tűzni. Már a képviselői összeférhetIcnségröl szóló törvényjavaslat tárgyalásakor itt a Házban tartott felszólalásom alkalmával azt hangoztattam és hangsúlyozom ezúttal is, hogy minden összeférhetlenségi törvénynél sokkal fontosabbnak tartom a sza; bad sajtót, mert ha a szabad sajtó kiteregetheti valakinek a piszkos dolgait és olyan dolgait is, amelyeket esetleg nem lehet megfogni az összeférhetlenségi törvénnyel, legyen az bármilyen szigorú is, a sajtó igenis ki tudja pucolni a közéletből azt a szennyet, ami^ ott van és purifikálóbb hatása van mindennél, akármilyen összeférhetlenségi törvényt alkotna meg ebben az országban ez; a t. Ház. Tehát ne akarjuk megnémítani a sajtót, (Ángyán Béla: Nem akarjuk elnémítani!) a sajtó úgyis eléggé meg van félemlítve a mai intézkedések által, mert állandóan függ a léte attól, hogy a kolportázsjogot megengedik-e Vagy nem, állandóan függ attól, hogy betiltják-e vagy nem, ami mind kormányzati intézkedés és ami igenis súlyos sérelme ma is a sajtójognak és súlyos sérelme a sajtószabadságnak. Tehát né újabb béklyót akarjunk és ne újabb béklyót akarjon a kormány a sajtóra rakni, hanem a meglévő béklyókat is vegye le és alkossunk teljesen tiszta, teljesen szabad sajtót,'mert. ez' felel meg a magyar közéletnek és ez felel meg annak a törekvésnek, hogy ebben a közéleti mocsárban, amit nagyon gyakran tapasztalunk és látunk, a sajtó tisztaságot teremtsen. Egyébként visszatérve a mélyen t. előadó úr felszólalására és az egységespárti' vezérszónok úr felszólalására, sokkal szívesebben vettem volna, ha akár az előadó, úr, akár a vezérszónok úr, megismertetett volna bennünket a kormány négyéves munkatervének igazságügyi vonatkozásaival és ezen a kereten belül megismertette volna velünk azt a tevékenységi naptárt, amelyet, úgy tudom, a minisztertanács összeállított/ Ne méltóztassék véka alá rejteni a tevékenységi naptárt, hanem méltóztassék idehozni, hogy ismerjük meg, hogy tudjuk, tulajdonképpen mire legyünk elkészülve, (Eckhardt Tibor: Jobb lesz nem tudni!) mit, mikor és milyen időben fog az igazságügyi kormányzat a törvényhozás elé hozni. Most, amikor az igazságügyi tárca költségvetését átnéztem, ugyanakkor elővettem ezt az álmoskönyvnek nevezett Nemzeti Munkatervet, (Ángyán Béla: Ki nevezi annak? — Horváth Zoltán: A múltkor nevettél, hogy én elolvastam, most úgy látszik nekem kell nevetnem, hogy te is elolvastad! — Derültség.) áttanultam, rt alanyira -tetszett és megirigyeltem nrnlt'"ye^fólalásodat, hogy kénytelen voltam én 2*