Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-24

176 Az országgyűlés képviselőházának A rendes kiadásokra áttérve, amint már voltam bátor említeni, a rendes kiadások végösszege végeredményben 60.530 pengővel kevesebb az elmúlt évi előirányzatnál. A rendes kiadások eltéréseit az egyes címek szerint vizsgálva, a legnagyobb emelkedést — kereken 153.000 pengőt — az egyetemek és főiskolák címénél látjuk. Ennek legnagyobb része az egyetemek és klinikák dologi szükségleteinél mutatkozó hiányok pótlására szolgál. Az egyetemeknél és klinikáknál is áll az, amit a pénzügyminiszter úr pénzügyi expozéjában is már kifejtett, hogy tudniillik a dologi kiadásokban az utóbbi években bekövetkezett túlságos csökkentések miatt a dologi kiadások mérsékelt emelésére van szükség. Ezúttal is szükségesnek tartom egyébként hangoztatni, hogy az egyetemek dologi szükségleteire fordított Összesen 7-3 millió pengőben előirányzott javadalomból az öt egyetem dologi kiadása mindössze 1*5 milliót tesz ki, míg 5-8 millió pengő a klinikák dologi kiadásaira fordíttatik, tehát tulajdonképpen közegészségügyi feladatok kielégítésére. Nagyobb kiadási többletet, 114.000 pengőt találunk a Testnevelés címnél, amelynek előirányzását leltári tárgyak beszerzése, a meglevő felszerelések karbantartása s a fűtési és világítási költségekről való kellő gondoskodás teszi szükségessé. A tudományos célok támogatásánál a rendes kiadások 50.100 pengővel nagyobb összegben irányoztattak elő. A német, olasz, osztrák és lengyel kulturális egyezmények miatt van erre a többletre szükség, hogy az említett államokkal kulturális és tudományos kapcsolatok ápolása és fejlesztése céljából kötött egyezmények végrehajtásával felmerülő költségek, tehát kiküldetések, tagdíjak, kiadványokhoz való hozzájárulás, tanár- és diákcsere költségei fedezhetők legyenek. A népoktatás rendes kiadásai is 31.660 pengő emelkedést mutatnak az előző évi előirányzattal szemben. Az emelkedés indoka annak a 30 új segédtanítói állásnak szervezése, ami által lehetségessé válik lassan megszüntetni azt a tarthatatlan helyzetet, hogy száznál több tanuló essék egy tanítóra. Ebből az újonnan szervezett 30 segédtanítói állásból 10 állás az állami tanítói státusra, míg a többi 20 állás a nem állami tanítói személyzetre esik. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a tanítói állásokkal kapcsolatban röviden kitérjek a nem állami elemi iskolák tanítóinak anyagi helyzetére is, tekintettel arra, hogy ez a kérdés a t. Házat mindig igen élénken foglalkoztatta és a most lezajlott általános vitában is számos képviselőtársam^ ezt a kérdést ismét szóvátette. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez a kérdés, amint tudjuk, két részre oszlik: az egyik az iskolafenntartó által a tanítónak kiszolgáltatandó helyi javadalom készpénzilletményét, a másik a naturáliák értékelését illeti. A készpénzilletményeknél a gazdasági válság következtében az a helyzet állott elő, hogy számos iskolafenntartó nem volt képes azt kifizetni, miáltal a .tanítók létfenntartása vált sok esetben problematikussá, másrészt -az iskolafenntartók terhei is igen nagy mértékben felszaporodtak és nagy hátralékok keletkeztek. Ezért a kormány tervbevette ennek a nehéz kérdésnek intézményes megoldását. Minthogy azonban ez hosszabb időt vesz igénybe és megfelelő adatgyűjtésnek kell a rendezést megelőznie, addig is indíttatva érezte 2U. ülése 1985 június 8-án, hétfőn. magát a kormány, hogy a szorult helyzetbe jutott iskolafenntartóknak segítséget nyújtson és ezáltal közvetve a tanítókon is segítsen. A következő intézkedések történtek ezen a téren: 1932 őszén az úgynevezett tanítói internátusi alapból, amely — mint méltóztatnak tudni — a beiratási díjak feléből gyűlik össze, az iskolafenntartóknak kölcsönöket folyósított a kormány, még pedig 1934. év végéig kamatmentesen, azontúl pedig a törvényes kamatok fizetése mellett. Ezenkívül 1933 őszén 250.000 pengő egyszeri rendkívüli fizetést kiegészítő államsegély utalványoztatott, 1934 januárjában pedig újabb 250.000 pengő kamatmentes visszatérítendő előleg utalványoztatott az állami költségvetés terhére. Ezek az intézkedések még mindig nem bizonyulván elégségeseknek, a hitfelekezeti iskolafenntartók kérésére a miniszter úr úgy intézkedett, hogy a hitfelekezeti tanítók helyi készpénzjárandóságalt 1934. évi október hó 1-től a magyar királyi központi illetményhivatal utalványozza az e célra lekötött és az állami egyenes adókkal együttes kezelésbe vett egyházi adókból befolyó összegek terhére. Minthogy pedig az egyházi adók későbbi időpontban folynak be, mint amikor ezeknek az illetményeknek kifizetése esedékessé válik, az illetmények pontos és zavartalan folyósíthatása céljából a kultusztárca^ költségvetésének terhére 500.000 pengő előirányzat nélküli kiadás utalványoztatott. Végül folyó év márciusában kiadott rendelettel a kormány a politikai községek által fenntartott iskolák tanítóira is kiterjesztette az előbbi rendelkezést, akik folyóyévi július^ 1-től a helyi javadalomnak készpénzjárandóságot képező részét szintén az államkincstártól fogják pontosan megkapni, még pedig szintén a magyar királyi központi illetményhivatal útján. T. Ház! Mindebből látható, hogy a nem állami tanítók helyi javadalmának készpénzilletményt képező részének ezentúl a kellő időben leendő folyósítása érdekében szükséges intézkedések megtétettek^és egyben a kormány az iskolafenntartók részére is lényeges támogatást nyújtott. '• A nem állami tanítóság anyagi 'helyzetének másik és az előbbinél sokkal nehezebb kérdése az, amely a helyi javadalomból a terményilletmények értékelésére, az úgynevezett értékegységek megállapítására vonatkozik. Mint tudjuk, a nem állami tanítóknál és a kántortanítóknál a helyi javadalomnak természetben kiszolgáltatandó része a fizetést kiegészítő államsegély szempontjából értékegységekben van megállapítva. Ez az, értékegység egy métermázsa búzával egyenlő, aminek pénzbeli ellenértéke ezidőszerint 21 pengő, tehát olyan összeg, amely a mostani búzaárakat jóval meghaladjá.^ Nem fér kétség ahhoz, hogy az érdekelt tanítóság anyagi helyzetét ez a körülmény súlyosan befolyásolja. Éppen azért ezzel a problémával állandóan és komolyan foglalkoznunk kell és keresnünk kell a megfelelő megoldást. Nem tévesztendő azonban ugyanakkor ezern elől, hogy a terményjárandóságok kérdésénél különbséget kell tenni egyrészt a földjárandóság és az egyéb naturáliákban megszabott járandóságok között, még pedig azért, mert a természetben megszabott földjárandóságoknál az értékegység alapjául vett tiszta földhozám nem mondható magasnak, itt tehát a magas egységár nem érvényesül olyan kiri-