Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-24

174 Az országgyűlés képviselőházának el az a kérdés, vájjon jutott-e ellenmondásba a kormány a kultusztárca hivatását illetően vallott álláspontjával akkor, amikor a tárca kiadá

: sait oly nagy mértékben csökkentette és — ami ennél sokkal fontosabb — vájjon a kiadások csökkentése által nem érték-e a kultusztárca feladatkörébe tartozó nagy érdekeket súlyos hátrányok és esetleg helyrehozhatatlan károk. Hogy ezekre a kérdésekre a helyes választ megadhassuk, emlékezetünkbe keli idéznünk a ránkszakadt' gazdasági válság okozta kultúrellenes közhangulatot, amely még nem is olyan régen, valóságos kultúrdefetizmusban jelentkezett és már-már odáig fajult, hogy sokan hajlandók voltak a pénzügyi és gazdasági válságot a kultúrkiadások állítólagos túlméretezésével egyenesen összefüggésbe hozni és abból levezetni. Ily közhangulat mellett, a súlyos gazdasági válságtól fojtogatva és az államháztartásban mutatkozó hatalmas deficit által kényszerítve, vájjon tehetett-e egyebet a kormány, mint azt, hogy kénytelen-kelletlen alkalmazkodjék a kultusztárca kiadásainál is a takarékosság szempontjaihoz és nagymérvű redukciókat vigyen keresztül? De éppen abban látom a kormánynak és elsősorban az igen t. kultuszminiszter úrnak nagy érdemét, hogy a pénzügyi helyzet által diktált, ezt a kényszerű takarékosságot a kultusztárcánál olyképpen tudta végrehajtani, hogy a kultúra színvonala ez által nem veszélyeztetett, a meglévő intézmények fenntartása, konzerválása és jobb időkre való átmentése biztosíttatott, sőt ezen túlmenően a tanügyi igazgatás célszerű és észszerű megreformálásával lehetővé tétetett, hogy intézményeink rendeltetésüknek minél jobban és minél tökéletesebben megfeleljenek. Ennek az óvatos és okos, a viszonyokkal számoló, a takarékosságot szem előtt tartó, tehát az új alkotásoktól tartózkodó, de a meglévők tökéletesítésére irányuló és a racionalizálást gyakorlatilag megvalósító tevékenységnek, amely sokban emlékeztet a tapasztalt és előrelátó hadvezérnek a csapatok retablirozását célzó, a háborúból jól ismert ténykedésére, köszönhető, hogy bár a gazdasági válság — fájdalom — még változatlanul igen súlyosan érezhető, mégis az előbb említett kultúrellenes közhangulat jóformán teljesen szűnőben van és a kultúrigazgatás körébe vágó kérdések, feladatok és javaslatok, sőt a kultusztárca költségvetése iránt is mindenfelől örvendetesen fokozódó megértés és rokonszenv észlelhető. Tapasztalhattuk ezt a Képviselőházban is a közelmúltban nem egy ízben, legutóbb a tanügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat bizottsági és plenáriás tárgyalásánál, nemkülönben a kultusztárca költségvetésének a pénzügyi bizottságban történt tárgyalásakor is. T. Képviselőház! Az elmondottak alapján a tárgyilagos kritikus kétségtelenül megállapíthatja, hogy az igen t. kultuszminiszter úr kultúrpolitikáját a józan takarékosság figyelembe j vételével, a nemzeti kultúrfejlŐdés szelleme j irányítja és ebben a működésében — miként I azt az általa eddig előterjesztett javaslatok és { a tárca költségvetései is tanúsítják — a meg- j levő kultúrintézmények racionális átszerve- | zése és átépítése is állandó gondoskodása tárgya. Más szóval, a miniszter úr a gondozására bízott tárca kiadásainak csökkentésénél nem a tisztán financiális problémaként jelentkező lineáris vagy mechanikus módszereket alkalmazta, hanem mindig tekintettel volt a kultúrpolitikai szempontokra és ezeknek megfelelően intézte tervszerűen és észszerűen a szűkig, ülése 1935 június 3-án, hétfőn. ségessé vált átcsoportosításokat és átépítéseket, áthatva attól a gondolattól, hogy a mai Dehéz pénzügyi helyzetben a legkisebb anyagi áldozattal és a legkevesebb gazdasági energia pocsékolásával biztosítandó a nemzeti kultúra intézményeinek lehetőleg tökéletes és teljes funkcionálása. Egyidejűleg gondoskodott a miniszter úr arról, hogy az egész nemzetnevelési rendszer és módszer céltudatos központi irányítás mellett korszerű, megfelelő és helyes kiépítést, továbbfejlesztést nyerjen, a meglévő hibák lehető kiküszöbölésével és az egészséges nemzeti közfelfogás kialakítása céljából az iskolában az oktató és jellemnevelő elvek és szempontok egyaránt figyelembe vétessenek és a gyakorlatban is érvényesüljenek az egységes, szakszerű és hatékony tanulmányi felügyelet és ellenőrzés megteremtése által. T

; Képviselőház! Mielőtt a tárca költségvetésének számszerű ismertetésére rátérnék, legyen szabad, részben az előbb elmondottak alátámasztására is, nagy vonásokban foglalkozni azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a miniszter úr előbb vázolt programmjának végrehajtása során már eddig tett, illetőleg amely intézkedések előkészítése folyamatba tétetett. A már megtett intézkedések közül mindenekelőtt kiemelendőknek tartom azokat, amelyek az adminisztráció egyszerűbbé tételére, a kultuszigazgatás átcsoportosítására és az áttekinthetőség megkönnyítésére irányultak. Idetartozik a minisztériumban végrehajtott átszervezés, amelynek során a minisztérium korábbi 20 ügyosztálya kilenc ügyosztályba vonatott Össze, továbbá magának a tárca költségvetésének összevonása is, amennyiben az eddigi 26 cím helyett — amint méltóztatnak láthatni az előttünk fekvő füzetből is — 12 cím alatt irányoztatnak elő a bevételek és a kiadások. Újból megállapíttatott a központi igazgatás státusa és a tanügyi közigazgatásról szóló, legutóbb elfogadott törvényjavaslattal megoldást, illetőleg megfelelő kiépítést nyert a másodfokú tanügyi hatóság rég óhajtott intézménye, valamint a külső tanügyi igazgatást ellátó különféle személyzetnek a tanügyi fogalmazói kar státusában való egyesítése. A múlt évben elfogadott két törvényjavaslat közül az 1934:

VIII. te. a nemzeti nagy közgyűjtemények igazgatásának átszervezését oldotta meg, az 1934 :X. tc.-vel pedig életre hivatott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, amely szerves egészbe foglalta az e téren eddig külön működő felsőoktatási intézményeket. ( Mindezeknél az intézkedéseknél a racionalizálásra való törekvésen kívül az intézmények működésének tökéletesítésére irányuló szempontok vezették a miniszter urat. A nemzetnevelés egységes és korszerű irányításának, az iskolákban az oktatói és jellemnevelőig munka kiépítésének és ellenőrzésének nagy célját van hivatva szolgálni a már említett törvényjavaslat, amely a tanügyi igazgatás átszervezéséről intézkedik és amely az újjászervezendő nyolc tankerületi királyi főigazgatóság hatáskörében kerületenkint összpontosítja az egyetemek kivételével az összes iskolatípusokat. A tankerületi királyi főigazgatóság, mint a tanügyi igazgatás középfokú hatósága az egészséges decentralizálást teszi lehetővé és általa gyakorlatilag megvalósítható a fokozott és szakszerű tanulmányi felügyelet és ellenőrzés kérdése. Az idevonatkozó közelebbi részletek ismertetése alól ezúttal felmentve érzem