Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. védeni fogják és akkor elveszti a pénzét. A hatás mindkét rétegre nézve ugyanaz. A mi igazságügyminiszteriink nagyon jól tudja a kossuthi politikának azt az alapelvét, hogy a szorító törvények mindig ellenkező hatásúak. Kossuth kétségbeesve mutatott rá a maga korában arra, hogy az ősiségi rendszer és egyéb ilyen megszorítások folytán az a helyzet, hogy amíg a városi polgár 6%-os kamat mellett kap kölcsönt a városi házra vagy ingóságaira, addig a gazdának 30—40% ot kell r'izetnie, mert a hitelező nincsen biztonságban. De különben is hogyan lehessen eredményt várnunk

1

? Védik a gazdát, nagyon helyesen teszik. Mindnyájunknak a szíve mellettük ver. Hiszen mi tudjuk, hogy mindenki boldogulásának alapja, fundamentuma a föld és végeredményében akárhol vagyunk és akárhova jutunk is, a föld tiszteletéig és védelméig megyünk vissza. De mégis elképzelhetetlen az, hogy védik a gazdát, ugyanakkor azonban a kereskedőtől, az iparostól, az ügyvédtől, az orvostól, a mérnöktől kérlelhetetlenül behajtják a tartozásait, még az adótartozásait is. (Ügy van! half elől.) Mégis csak lehetetlenség, hogy például nekem is ott van a Lebosz.-nál talán 7000 pengőm, amit szívesen fizetnék adóra és hiába beszél erről az ember, akinek ilyen követelése van, ha megszorul és transzefrálni akarják a bútorát, mert hiába van nekem a Lebosz.-nál 7000 pengőm, vagy még több, talán 13.000 is, beszámítani sem engedik, meg sem fizetik, az ügyvédi jövedelmeket pedig tönkretették. így nem lehet ezeket az igazságtalanságokat öszszeegyeztetni. Ha már helyesnek látták a gazda védelmet, akkor tetszett volna és tessék még mindig ezzel kapcsolatosan ugyanezt a védelmet a haza többi polgáraira is kiterjeszteni, mert hiszen mindnyájan ennek a hazának egyenlő fiai vagyunk és egyformán rászorulunk a védelemre. De természetesen nagyon ajánlom az igazságiigyminiszter úr figyelmébe, — majd az ő bölcsesége és törvénytudása legyen a biztosíték arra és talán a záloga is annak, hogy meg fog történni — hogy mielőtt e dolgokat likvidálná, alaposan vizsgálja meg azokat. Hiszen azoknak a hitelezőknek, akik már úgy sem kapják meg sehogy sem, 50 esztendeig sem ezt a pénzüket, nem olyan nagyjelentőségű ez a likvidáció. Hogyan megy végbe ez a dolog? Megint nem találom az igazságügyminiszter úr keze nyomát azokon a törvényalkotásokon, illetve jogalkotásokon, amikor azt látom, hogy a hitelezők közt is különbséget tettek, mert a bankoknak az állam megtérített egy részt, a bankokat kisegítette abból a bajból, amelybe azáltal jutnak, hogy a védett gazda nem fizet, ellenben a többi hitelezőt, az iparos, a kereskedő, az orvos, a mérnök követeléseit egyáltalában figyelmen kívül hagyta. T. Képviselőház! Egy kissé gúnyos ellenmondás van abban, hogy amíg mi idebent most az igazság, a jog és a törvény kérdését" feszegetjük és himnuszt mondunk az igazság, a törvény, a jog mellett, azalatt meg kell emlékeznem arról, hogy a parlament falain kívül pedig tapodják a jogot. (Ügy van! a baloldalon.) A fővárosi választásokra utalok és itt megint felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a jövőben legyen ilyen irányban is gondos. Hibáztatom azért, hogy eddig nem volt elég gondos, mert nem hárította el azokat a lehetőségeket, amelyek ilyen önkénykedésre jogot adnak. Nem hárította el azzal, (hogy idejében helyes törvényreformmal, vagy helyes törvénymagyarázattal jött volna. Azt látjuk, hogy a választások illése 1935 május 27-én

s hétfőn. 7 kisebb és nagyobb hatalmasságai önkénykednek; például, ha az az ajánlási aláírás Nagy János nevét tartalmazza, de a Jánoson az egyik aláíráson ott van az ékezet, a másiknál nincs ott, vagy pedig egy kissé távolabb van, — méltóztassék nézni, hogy tapodják a törvényt, tapodják a jogot — ezeket az aláírásokat egyáltalában törlik és odakünn a kisebbségi pártokat, de még az elég nagy pártokat is egymásután önkényesen ütik el attól, hogy a fővárosi jelölésekbe bejussanak. (Vázsonyi János: Boletta tőzsde! Börze!) Ez a kérdés igazságügyi kérdés. Ha ezek lehetségesek, akkor nem igaz, amit az előadó úr mondott, hogy a

( törvény csak jóra való, azt semmi hazugság, semmi hitszegés, semmi hitványság félre nem teheti., Ez így van, de annál súlyosabb, hogy odakint nemcsak a kormánypárt, talán nem is elsősorban a kormánypárt, hanem egy másik párt, amely nagyon erősen szokott hivalkodni a maga keresztény voltával, tapodja a törvényt, önkényeskedik, pedig hiszen, ha valamennyiünknek meg kell szívlelnünk a Herum novarumot, akkor elsősorban annak a pártnak kell megszívlelnie. (Müller Antal: Mivel tapossa a kereszténypárt a törvényt 1 Tessék megmondani! Nem lehet általánosítani!) Azzal, hogy tessék megnézni, a Wolff-párt megbízottai a választási bizottságokban önkényesen törlik az ajánlásokat. (Müller Antal: Nem a Wolff-párt, minden párt!) De tudjuk, hogy a Wolff-párt! Egy-két helyen a Nep. se marad el. (Müller Antal: Általánosítani nem lehet, nem a keresztény párt!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Rupert Rezső: Nem védem a Nep.-et sem, csak megállapítom tanulságul, hogy mindkét párt, amely a keresztény elvekre, a keresztény irányzatra esküszik, (Müller Antal: Nagyon helyes!) törvénytelenségeket követ el, pedig a Rerum novarum szelleme is arra kötelezné őket, hogy a jogot vallásos tiszteletben, vallásos kultuszban részesítsék. (Müller Antal: De csalni nem lehet a jog égisze alatt!) Megállapítom, hogy ennek ellenkezőjét teszik. Az igazságügyi kormány számára szolgáljon ez majd tanulságul, hogy így ne lehessen letiporni az igazság tiszteletét és ne lehessen megbántani a nép méltóságát sem, amelyről megint a Rerum novarum szerint nincs is jogosítva egyetlen ember sem lemondani, mert az emberi méltóságot még az Isten is tiszteli. Tiszteljék tehát különösen az emberek. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik Ángyán Béla képviselő úr! Ángyán Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Régi parlamenti szokás szerint az előttem szólott t. képviselő úr felszólalásával óhajtanék foglalkozni, de ő borzasztóan nehéz feladat elé állított, mert nagyon nehezen tudom okfejtését bizonyos pontokon követni. Én, mintegy megsajnáltam a igazságügyminiszter urat. amikor láttam az arcán, hogy elszomorodik, hogy kikapott a t. képviselő úrtól azért, mert Ő az igazságszolgáltatás őre mer lenni; hogy kikapott azért, mert a fővárosi választások alkalmával egyik, vagy másik párt a képviselő úr felfogása szerint bizonyos szabálytalanságot követett el. En azonban azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter úr ezekkel a kérdésekkel semmi körülmények között nem fog foglalkozni, akármennyire is szeretné az igen t. képviselőtársam. Â szomorúság talán nem is