Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának %3. ülése 1935 május 29-én, szerdán. 167 tes vita során kénytelen vagyok rámutatni a miniszter úr előtt egy tényre, amely nem új stílus, hanem a régi rossz stílusnak a folyta­tása- Ez olyan stílus, amely sem nem új, sem nem helyes, sem! nem jogos, sem nem törvényes. (Felkiáltások a jobboldalon: Na! Na!) Kénytelen vagyok megállapítani, miniszter úr, bármennyire is rosszul esik, hogy a leg­szimpatikusabb és legkedvesebb miniszter úr ellen vagyok kénytelen vádat emelni, hogy törvénytelen stílust vezetett he és vett át a múltból. Engedje mieg a miniszter úr, hogy rá­mutassak a I. címnél arra a törvénytelenségre, amelyet kénytelen vagyok megállapítani. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Na, mi az?) Az első cím a minisztériumnál két állam­titkári állást jelöl meg a múltból, a jelenben és a jövőre is, s ugyanakkor a miniszter úr el­lenjegyzésével jelent, meg a Budapesti Közlöny 98. számában 1935 május 1-én a következő ki­nevezés (olvassa): »A m. kir. kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére vitéz Petneházy An­tal hadmérnökkari alezredest államtitkárrá kinevezem. (Éljenzés a jobboldalon.) Kelt, Bu­dapest, 1935 április 30-án«. Mélyen t. Ház! Ne tessék olyan nagyon sietni az éijenzéssel, tessék megvárni, hogy mit akarok mondani; én nem személyek ellen be­szélek. A miniszter úr azt mondotta mindig^ hogy helyet az ifjúságnak és a takarékosságot is emlegette. En nem vonom kétségbe azt, hogy a ifjúságnak helyet kell adni, az ifjúságnak pozíciókat, állásokat kell teremteni, de ne mél­tóztassék mindjárt az államtitkárságoknál kezdeni az ifjúság elhelyezését. (Egy hang a jobboldalon: Megszolgálta!) Ez az első. Másodszor: még a Károlyi-kor­mány alatt nagyon helyesen megszüntetett ál­lamtitkári állásokat szerintem teljesen feles­leges volt újra betölteni. De én most csak a törvényesség szempontjából vagyok bátor ezt kifogásolni, miniszter úr. A kinevezés a Buda­pesti Közlöny 98. számában jelent meg április 30-án, tehát valószínű, sőt nem valószínű, ha­nem egészen biztos, hogy május 1-én Petneházy az államtitkári fizetést már felvette. (Taps a jobboldalon. — Zaj.) Méltóztassék megengedni, t. képviselő úr, tavaly még nem méltóztatott itt lenni, tavaly nem szavaztunk meg mást, mint két államtitkári állás fizetését. Tudomá­som szerint a kereskedelmi minisztériumban a két államtitkári állás ezidőszerint be van töltve, tehát kérdem a miniszter urat, kinek és minek terhére utaltatta ki az újonnan kineve­zett államtitkár fizetését? (Sztranyavszky Sán­dor: Saját szakállára! — Derültség a jobbolda­lon.) Bocsánatot kérek, ehhez nincs joga a mi­niszter úrnak. Amidőn én még a budapesti egyetem padjai között ültem, nagynevű boldo­gult pénzügyi jogtanárom, Mariska, arra tanított, — és ha azokon a padokon belül úgy válaszoltunk volna, amint a miniszter úr cse­lekszik, el is buktunk volna — mondom, azt mondotta Mariska professzor úr, hogy a vire­ment az alrovatok között csak ugyanazon tárca keretén belül lehetséges, átutalás más­kép nem lehetséges. Nem tudom, miből és mi­lyen tárca terhére méltóztatott ezt eszközölni, hacsak nem arról van szó, amiről beszélnek, hogy Vargha pénzügyi államtitkár úr nyugdí­jaztatván, — én ugyan nein tudok róla, nem olvastam — mint a pénzügyi tárca r keretébe tartozó államtitkári fizetést adták és utalvá­nyozták Petneházy államtitkár részére. Ha ez így van, igen t. miniszter úr, akkor ez nem­csak jogtalan, hanem törvénytelen is. Vire­ment másutt nem lehet, csak annak a tárcá­nak keretén belül, az alrovatoknál lehetséges. Máskép szerintem nem lehet. Azokon a pado­kon, sajnos, nem ebben a Képviselőházban, hanem az egyetem épületében ezt tanultuk. A gyakorlatban azonban nem ezt látom; így kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy nem új stílust követ a miniszter úr és az igen t. kor­mány, amikor ezeket a törvénytelenségeket folytatja, hanem azt a gyakorlatot — úgy lá­tom — a régi, általunk is nagyon sokszor szi­dott rendszert méltóztatik folytatni és átvenni, amely rendszerben ugyanezek a dolgok megtör­téntek. Ezek között, úgy emlékszem, annak ide­jén Komis államtitkár úr is egy altábornagy­nak fizetése-címén húzta az államtitkári fize­tést. (Mozgás.) ^ Ily en virement volt alblban az időiben. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi mi» niszter: Ma fordítva van!) r Helytelen és tör­vénytelen. Sőt — nem állítom határozottan, utána kellene néznem — nem tudom, hogy Göm­bös miniszterelnök úr annak idején, amikor hon­védelmli államtitkár volt s szintén időköziben lett államtitkár, milyen címen kapta államtit­kári fizetését. Egyre azonban 'emlékszem, hogy Mayer János körülbelül egy évig mint keres­kedielimi államtitkár szerepelt, de sohasem volt kereskedelmi államtitkár. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Ezért már nem én vagyok felelős!) Ezért nem felelős a miniszter úr, de azt mondta a miniszter úrnak egy támo­gatója, hogy ez új stílus. Megállapítom, hogy ez nem új stílus, hanem a rossz, régi, helytelen, törvénytelen stílusnak folytatása. Kénytelen vagyok a miniszter úr szíves fi­gyelmét árira felhívni, hogy ezt helytelennek tartom, megállapításom iszerint törvénytelen álláspont, amelyre a miniszter úr helyezkedett, ennélfogva nem vagyok aJblban a helyzetben, hogy a költségvetést a magam részéről a rész­leteiben elfogadjam. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza kereskedelemügyi minisz­ter: T. Ház! Klein Antal képviselő úr felszó­lalására bátor vagyok a következőket vála­szolni: Mint a költségvetési vita során is bátor voltam előadni, a kereskedelemügyi miniszté­rium három fő ügycsoportra tagozódik: a köz­lekedésüigy, az ipari és a kereskedelmi cso­portra. Ez a tagozódás is involválja azt, hogy e főcsoportok ellátására egy államtitkárra van szükség. Tény és valóság, hogy a kereskedelem­ügyi minisztériumot két államtitkárral vettem át, azonban éppen figyelemmel a folyamatban lévő átszervezési munkálatokra és arra a kö­rülményre, hogy a törvényhozás által megsza­vazott iparügyi minisztériumot július 1-étől kezdve felállítani elhajtjuk, méltóztassék elgon­dolni, hogy milyen rendkívüli feladatot rótt reám és a minisztérium illetékes osztályaira a szétválasztás előkészítése. Ebből a szempontból is szükség volt arra, hogy az ügycsoport gon­dozására [kirendelt harmadik államtitkári állás, amely később az iparügyi minisztériumiba fog átmenni, idejében 'betöltessék & az új r államtit­kár ezeknél az előmunkálatoknál segítségemre legyen. (Klein Antal: Virement útján?) Ami már most azt a kérdést illeti, hogy ez hol van előirányozva, bátor vagyok rámu­tani, hogy a költségvetésben sajnálatos nyomdahiba történt, mert három államtitkári állás van előirányozva, nem kettő. A nyomda­hiba kitűnik a pengőösszegekből. Két államtit­kárnak nem lehet fizetésként 30.000 pengőt elő­irányozni, mert a miniszternek is csak 14.358 24*

Next

/
Thumbnails
Contents