Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

168 Az országgyűlés képviselőházának 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. pengője van, tehát az a helyzet állna elő, hogy az államtitkárnak nagyobb fizetése van, mint a miniszternek, ez pedig nem áll. Itt a költségvetésbe tehát a három államtitkári állás becsületesen fel van véve. (Klein Antal: És a múltban?) A múltban nem volti, csak két állás. Azt pedig, hogy két hónappal előbb neveztük ki azt az államtitkárt, senki sem kifogásolhatja, mert hiszen kétségtelen, hogy legalább kéthónapi előmunkálatot igénybe vesz egy ilyen nagy minisztériumnak kettéválasztása, Hogy ezt milyen költségből fogjuk fedezni, arra meg fogjuk találni a megfelelő törvényes módot s annak idején, amikor majd a zárszámadást tárgyaljuk, remélem, nem lesz módja és alkalma Klein Antal képviselő úrnak ezt a tételt kifogásolni, mert azt fogja látni, hogy ez indokolt, mert ez tette lehetővé, hogy az iparügyi minisztérium különválasztásával felmerült munkálatokat idejében elintézhessük. Tehát mint említettem, a múltra vonatkozólag tényleg két államtitkári állás volt. Tisztán és kizárólag az előkészületi munka tette szükségessé, hogy ezt az állást betöltsük. Ez a költségvetésbe kifejezetten fel van véve és itt egy sajnálatos nyomdahiba volt, amelyet Klein képviselő úr nem is vehetett figyelembe. Méltóztassék ezt a választ tudomásul venni és a költségvetés megfelelő címét változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gróf Festetics Domonkos ! Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úr hatalmas és igazán reformokat hirdető óriási beszéde után kötelességemnek érzem, hogy mint a gazdáknak és főleg a kisgazdáknak a képviselője, őszintén pár szót szóljak a mélyen t. miniszter úr nagy beszédéhez. A miniszter úr keresztény morális érzést, keresztény megértést hirdetett beszédében s orvosolni akar sok mindenféle bajt anélkül, hogy az orvosságot egy más érdekeltségtől vonná el. A kereskedelemügyi miniszter úr beszéde minket, gazdákat nem érint s nekünk az nem fáj, mert látjuk programmjából, hogy nem felejti el azt, hogy kisgazdák is vannak, hogy a kisgazdák is akarnak élni és hogy a kisgazdák is kérik aat a támogatást, amely idáig talán csak egy másik érdekeltségnek jutott. T. Ház! A mai nap délutánján egy képviselőtársam azt a kijelentést tette, hogy a kisgazdák gyenge macskákkal húzatják kocsijaikon a terhet az utcákon. Így aposztrofálta a kisgazdákat. Az a kisgazda nem tehet arról, hogy két lova sovány; etetné őket szívesen, ha lenne miből, hiszen azért vontatja azt a terhet. Az én felszólalásomnak éppen az a célja, hogy nem szabad a kisgazdákat ezért bántani és nem is lehet őket bántani, mert hiszen az a kisgazda nem rendszeresen foglalkozik azzal a fuvarozással, hanem csak akkor, ha marad egykétnapi ideje, hogy keressen pár pengőt, ami a megélhetéséhez szükséges. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik az, hogy hagyjuk ezeket a szegény kisgazdákat dolgozni, hiszen sokszor idegenből bevándorolt emberek egy kis tőkével vesznek autókat és mindenfélét, fuvaroznak és ezáltal lekonkurrálják azt a helybeli kisgazdát, aki pedig erre a fuvarra igazán laszorulna. Éppen ezért nagy örömmel láttam a kereskedelemügyi miniszter úr programmjából, hogy a kisemberek érdekeit meg akarja védeni. Bízom abban ezek után, hogy a kisgazdáknak sem lesz bántódásuk, hogy azokat is megvédi és így azok is zöldágra vergődhetnek. (Helyeslés.) Az előttem felszólalt Németh Imre t. képviselőtársam azt hangoztatta, hogy az idegenforgalom fejlesztendő. Igenis, az idegenforgalom fejlesztendő, én is azt mondom, de akármit csinál a kormány, és akárhogyan fejleszti is az utakat és a szállodákat, meg fog akadni idegenforgalmunk azért, mert azok, akik hivatva vannak arra, hogy ezt az idegenforgalmat organizálják, sokszor úgy kihasználják azt a szegény idegent, (Ügy van! Ügy van!) hogy az soha többé hozzánk vissza nem jön. En sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel és alkalmam volt angolokkal beszélni, akik idejöttek Pestre és akikkel mindjárt az első napon 30—40 pengőt fizettettek egy éjjel valamelyik garázsban. Szóval lenyúzták a bőrüket. Nem csoda, hogy bőszen elmennek innen az idegenek máshova, ahol úgy bánnak velük, mint európaiakkal és oda természetesen vissza is mennek. Én igen fontosnak tartom, hogy a miniszter úr azzal is foglalkozzék, hogy ilyen túlkapások ne történhessenek meg. Nekünk inkább jó hírnevünket kell szem előtt tartanunk, mintsem hogy az idegenek tőlünk elmenjenek és bennünket szidjanak. Mélyen t. Ház! Az utakhoz is lenne még egy kis megjegyzésem. Tudniillik sok szó esett arról, hogy a közutakat, az országutakat állami vagy megyei kezelésbe vegyük-e. Az én elgondolásom a következő. Itt nem akarom saját megyémet dicsérni, de el kell ismerni, hogy Somogy megyében az utak kitűnő állapotban vannak. Azt hiszem, hogy ez a közigazgatás dolga: ahol a közigazgatás foglalkozott ezzel a problémával és helyes politikát űzött, ott maradt és volt pénz, amiből megcsinálták az utakat. Tehát itt nem lehet általánosságban beszélni. Én azt hiszem, hogy rendszerint a megyék hibája volt az, hogy ma nincsenek jó utak, mert hiányzott a helyes vezetés, a helyes pénzügyi politika. En a kereskedelmi tárca egész vitáját, figyelemmel kísértem. Miután, mint gazda, igazán vigyáztam érdekeimre, és ügyeltem arra, hogy a gazdaérdekek ne^ legyenek csorbítva, különösen ne a kisgazdaérdekek, el kell ismernem, hogy semmi olyan dolog nincs a tárca költségvetésében, amely csak valahogy is érinthetné a mi dolgainkat. Mégis kiveszek egyet s ez a kartel kérdése. (Halljuk! jobbfelbl.) Nem tagadom a kartel szükségességét. Pl. Németországban is bej vezették most a karteleket, amelyek az állam fennhatósága alatt ig*en áldásos munkát végeznek. De miért végzik ezt, az ádásos míun-kát? Azért, mert ezek a kartelek nem arra törekednek, hogy a vevőt kizsákmányolják, hanem arra, hogy a vevőt védjék, hogy annak a vevőnek minél jobb és olcsóbb árut adhassanak. Ezek a kartelek nagyon jól működnek és dolgoznak. Ellenben Magyarországon — sajnos, hogy éppen nálunk van ez így — a kartelek bizony sok helyen összeálltak és szövetkeztek arra, hogy ezt az úgy is agyonsanyargatott szegény gazdaembert, aki már idáig is vérzett és szívesen vérzett a hazáért, pióca módjára teljesen kiszipolyozzák. Éppen ezért nagy örömömre szolgált a kereskedelemügyi miniszter úrnak az a kijelentése, hogy igenis, a kartélpolitikát is felül fogja bírálni és minthogy így megnyugodva, őszintén egyetértek a kereskedelemügyi minisz-