Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

166 Az országgyűlés képviselőházának idehozott pénzéből. Ha már most ezzel összehasonlítjuk azt, hogy 1929-ben 80 millió pengőt vittek ki magyarok külföldre, úgy hat esztendővel ezelőtt idegenforgalmi mérlegünk 70 millió pengővel volt passzív. Most pedig a helyzet az, hogy amikor egész Európában a nagy amerikai krach és az általános világgazdasági helyzet következtében csökkentek az idegenforgalmi bevételek és pedig a legtöbb idegenforgalmi országban, ugyanakkor ez a kis nyomorult ország megnövelte a maga idegenforgalmát ezekben a legnyomorúságosabb esztendőkben éppen háromszorosára, vagyis 30 millió pengőre. Természetesen a magyarok által idegenforgalmi úton kivitt pénzek is lecsökkentek és pedig éppen a felére, vagyis 40 millió pengőre, tehát idegenforgalmi mérlegünk a hat évvel ezelőttihez képest 60 millió pengővel javult meg, ami annyit jelent, hogy körülbelül egész búzaexportunk értékét teszi ki. Ha ezeket a számokat vesszük figyelembe, akkor érthetjük csak meg, hogy milyen óriási perspektíváink vannak idegenforgalmunkból a mi számunkra és a mi szempontunkból. Ha meggondoljuk, hogy a jelenleg körülbelül 30 millió pengőt kitevő idegenforgalmi bevételünk is igen jelentékenyen emelhető, — szakértők szerint rövid pár esztendő alatt megfelelő intézkedések útján két-háromszorosára volna emelhető — így érti meg az ember azt, hogy mit jelentheti és mit jelent az idegenforgalom a mi általános pénzgazdálkodásunk és gazdaságunk szempontjából. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi ennek a lelkületnek az oka, akkor igen érdekes momentumokra bukkanunk. Meg kell találnunk az okot, a legfőbb okát ennek az emelkedésnek és pedig abban, hogy az idegenforgalom karaktere változott! meg az utóbbi esztendőkben. Ma már nem az ortodox kapitalizmus híres régi nagy pénzszóró gazdagjai az idegenforgalom legfőbb tényezői, ma már nem ezek az óriási pénzekkel rendelkező és pénzszóró, pénzköltő gazdagok azok, akikre az idegenforgalom leginkább pályázhat és számíthat, hanem a tömegek. Az egész idegenforgalom karakterét megváltoztatta ez a tény, mert hiszen ezeknek a tömegeknek, amelyek természetesen nem a gazdag, hanem főleg a kispolgári rétegekből adódnak össze, egészen mások az idegenforgalmi igényei, mint a régi idegenforgalmi tényezőknek. A régi gazdagok luxust, mégpedig az úgynevezett standardizált luxust keresték, az volt a legfőbb vágyuk, hogy a Szahara közepén is ugyanazt a luxust kapják, amit például Londonban odahaza is élvezhettek. Ennek az új idegenforgalmi tényezőnek, a kispolgári tömegnek az idegenforgalmi igénye egészen más. Ezeket inkább az ismerkedési vágy viszi országról-országra s az attrakciók, a luxus, a fény és a pompa helyett inkább a másik ország különleges sajátosságait, nemzeti, faji különlegességeit kívánják megismerni, az idegen tájakat, az idegen városokat és főleg az idegen embereknek gazdasági, társadalmi és kulturális lelki összetételét. Mindezeket figyelembevévé, ha mi az idegenforgalmunkat emelni kívánjuk, akkor — amit már nagy hálával vettem tudomásul a miniszter úr bejelentéséből — igenis arra kell törekednünk, hogy a mi magyar vidékeinket tegyük az idegenforgalomra alkalmasakká, elsősorban idegenforgalmi objektumokat építsünk a vidéken. Emeljünk különösen a Balaton mellett és a gyönyörű szép magyar vidé?. ülése 1935 május 29-én, szerdán, kéken szállodákat és olyan intézményeket, amelyekben el tudjuk helyezni az idegeneket. Ma az ember alig meri elvinni idegen barátait vagy vendégeit a vidéki városokba. Nekünk azonban nemcsak ezt a területet kell ápolnunk, hanem éppen a miatt az érdeklődés miatt, amely ezeket az új idegenforgalmi tömegeket felénk hozza, a miatt az érdeklődés miatt, amely nemzeti sajátságaink és nemzeti kultúránk felé fordul, különösen nagy súlyt kell helyeznünk arra a lehetőségre, hogy ezeket a nemzeti sajátságainkat, amelyek a magyar művészetben, talán elsősorban a magyar népművészetben, a magyar dalban, a magyar kultúrában stb. stb. nyilatkoznak meg, az idege nek számára megfelelően bemutathassuk, prezentálhassuk. Sajnos azonban, azt kell mondanom, hogy ezeket az egyéni sajátságainkat magunk is alig ismerjük. Éppen ezért felvetek egy gondolatot, amely nem is kerül túlságosan sok pénzbe. Egyetemeink, különösen az utóbbi időben, rengeteg olyan fiatal tudóst, rengeteg olyan fiatal kutatót termeltek ki, akik különösképpen a magyar faji és nemzeti sajátságok kutatásával, azok gyökerével, a népművészettel, népdalkutatással és a népdalköltészet kutatásával foglalkoznak. Ezeknek a bevonásával egy olyan — hogy úgy mondjam — úgynevezett hungarológiai stúdiót kellene felállítani, amit egészen jelentéktelen összegből meg lehetne csinálni és ez a hungarológiai stúdió tudná azután összefogni mindezeket a dolgokat és tudna olyan lehetőségeket teremteni, hogy a mi nemzeti, faji, népi sajátságainkat az idejövő idegeneknek megfelelőképpen mutathassuk be. Ezzel elérnők azt is, hogy az idegeneket el ne árasszák a leghamisabb mutatványokkal, hogy az idegen valóban és hamisítatlanul kapja meg azt, amit keres: a magyar nép, a magyar faj, a magyar nemzet lelkét és mindazokat a dolgokat, amelyek ezt a lelket kifejezik. Ne kicsinyeljük: le ezt a kérdést, hiszen azok a számok, amelyeket az előbb elmondottam, igen példásan bizonyítják, hogy az idegenforgalomból, ha azt ezekkel az általam említett eszközökkel és a miniszter úr által máris beígért objektumok létesítésével fel tudjuk lendíteni, a mi pénzforgalmunk és egész nemzeti gazdálkodásunk óriási és hathatós erőforrása származhatik. A címet tisztelettel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Klein Antal képviselő úr. Klein Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Öröimmel és figyelemmel hallgattam a kereskedelemügyi miniszter úrnak tárcája körébe eső mindent felölelő programmadását és a miniszter úr maga is láthatta, hogy megállapítását és programmadását az egész Ház pártkülönbség nélkül tapssal és helyesléssel fogadta. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon és a középen.) Legyen meggyőződve a miniszter úr, hogy ha szavait és programmját tettek is fogják követni, (Br. Vay Miklós: Természetes!) a pártállásunk nemi fog akadályozni és feszélyezni minket abban, hogy ezeket a tetteket mi is ugyanazzal a helyesléssel és tapssal fogjuk fogadni. (Egy hang a jobboldalon: Gyere vissza, minden megvan bocsátva.) A miniszter úr szép és hatalmas beszéde köziben azonban az egyik ifjú képviselőtársam, az egyik reformnemzedékes, azt a köabeszólást tette, hogy ime, az új stílus. En most a részié-