Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

164 Az országgyűlés képviselőházának liumról!) Miután azonban nem erről van szó és mert, amint méltóztatnak tudni, mezőgazdasági terményeinket is megfelelően elhelyeztük, — erre bátor leszek majd visszatérni — tehát azt hiszem, ez az export nem kifogásolható. Eckhardt képviselő úr felhozta a Rimamurányi részvénytársaság zsírkompenzációs ügyét. (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Zaj.) Ebben a tekintetben egy kicsit más a helyzet, mint ahogy a képviselő úr előadta. Elsősorban meg kell állapítanom azt, hogy ez a kompenzációs üzlet a Rimamurányi vasércszállításával kapcsolatos. A Eimamurányi ércbányája Gömör megyében, elszakított területen fekszik és neki tulajdonképpen a saját tulajdonában lévő ércbányájából kibányászott vasérc ellenében kell kompenzációs alapon Csehszlovákiába zsírt szállítani. Először is nem egyedül a Rimamurányi szállít Csehszlovákiába zsírt, sőt annak a kontingensnek csak egy nagyon kis részét tartja kezében, tehát nincs monopólium, (Felkiáltások balfelől: Nincs monopólium?) — nincs — másodszor pedig, ami azt illeti, hogy a Rimamurányi késedelmeskedett és talán nem használta ki kellőképpen a kontingenst, e tekintetben folyamatban van a vizsgálat. Meg fogom vizsgálni az ügyet és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy rá fogom szorítani a Rimamurányit kötelezettségeinek teljesítésére. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) De a zsírkivitelt oda elsősorban Csehszlovákia védekező rendszabályai akadályozták meg, amennyiben felemelték a vámokat — amint méltóztatnak tudni, a cseh margarinipar támogatására — és ezzel természetesen megakadályozták nagyobbmennyiségű zsír bevitelét. A cseheknél is van egy szindikátus, amint méltóztatnak tudni, amely az átvétel tekintetében, ha nem is diktálja a feltételeket, de mindenesetre egységes átvételi feltételeket állapít meg. Ha a zsír kérdését tárgyaljuk, akkor figyelembe kell venni azt> hogy a zsírkérdés és a húskérdés bizonyos mértékben össze van kapcsolva. Azt mondja Eckhardt képviselőtársam, hogy azért emelkedett Budapesten a hús ára olyan ijesztően, mert nem tudtunk zsírt kivinni. A helyzet éppen fordítva van. Ma sok zsírt viszünk ki és sok hús van, amit nem tudunk elhelyezni, tehát a hús ára lemegy. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hogy ez így van, e tekintetben hivatkozom Törley Bálint képviselőtársamra, aki tagja annak a sertésértékesítő bizottságnak» amely most is tárgyalásokat folytat a húsár 'fenntartása érdekében, ami csalhatatlan jele annak, hogy talán több zsírt viszünk ki, mint amennyit a hús és zsír közötti egészséges megoszlás indokolttá tenne. Ami a sertéskivitelt illeti, méltóztatnak tudni, hogy ez cseh viszonylatban fakompenzációval van összekapcsolva. Ott fa van nagy tömegben s a Dredoma-cég kapta meg a behozatalt Magyarországba, viszont neki kötelessége ezért megfelelő mennyiségű sertést átvenni. A múlt évben, azt hiszem, 13.000 sertés volt a kontingens és ebből a Rimamurányi körülbelül 1000 darabot kapott, (Br. Vay Miklós: 8

0/

o!) tehát nem lehet azt állítani, hogy a Rimamurányinak monopolisztikus helyzete lenne a sertésértékesítés terén. Azt hiszem, ezzel válaszoltam Eckhardt képviselő úrnak. Mindenesetre megjegyzem, hogy amennyiben a Rimamurányi a vizsgálat szerint nem tett volna eleget kötelességének, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a magam részéről minden erővel rá fogom szorítani 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. erre. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ami a vasbartel és a vámvédelem dolgát illeti,, azt hiszem, már eléggé kifejezésre juttattam azt a meggyőződésemet, hogy a túlzott vámvédelmet le kell bontani, kifejezésre kell juttatnom azonban azt a meggyőződésemet is, hogy a vámvédelem lebontásában fokozatosan kell haladnunk, hogy az ipar létalapjait meg ne támadjuk, különösen akkor, amikor világszerte dömpingjelenségeket látunk. Ezeknek a dömpinjelenségeknek fokozatos kiküszöbölésével lehet csak iparunkat egészségesen átmenteni a kisebb vámvédelem helyzetébe. Szabó József képviselőtársam — méltóztassék megengedni, hogy csak röviden válaszoljak a felszólaló uraknak — a ceglédi vonal áthelyezéséről beszélt. A kérdés tárgyalás alatt van, úgyszintén tárgyalás alatt van a déli vasúti pályaudvar kérdése is. Ha a főváros fogja vállalni azokat a terheket, amelyeket a ceglédi vonal átvételével kapcsolatban régen hajlandó volt magára vállalni, azt hiszem, a kérdés megoldható lesz. Ami t. képviselőtársamnak az állami gépgyárra vonatkozó kritikáját illeti, itt meg kell állapítanom, hogy az állami gépgyár tisztviselőinek létszáma egy 50%-os redukció után nem nagy, sőt jobb a tisztviselők és a munkások száma közti viszony, mint a magángazdaságban. Ami a nyugbér vagy nyugdíj kérdését illeti, a nyugbér elnevezéshez ragaszkodnunk kell, mert a nyugdíjtörvény erre az üzemre is kiterjed és így nevezi a munkás nyugbérét, Nem is az a fontos, hogy nyugdíjnak vagy nyugbérnek nevezik, hanem az a fontos, hogy mit tud teljesíteni az az alap. Mint méltóztatik tudni, az állami gépgyár alapja, sajnos, nem aktív és így nem tudja teljesíteni a ráháruló kötelezettségeket, egyrészt a trianoni nyugdíjasok folytán, másrészt pedig a túlzott nagy létszám folytán, hanem — amint méltóztatik látni a költségvetésből is — az állam viseli tulajdonképpen ezeket a terheket. Fábián képviselőtársam az asztalosiparnak Angliába való szállításait, a Hév.-viteldíjak leszállítását és a szövetkezeti ügyeket tette szóvá. Az asztalosipar az utóbbi időben tényleg igen szép szállításokat bonyolított le Angliába, főleg a Cardo győri gyár, meg kell azonban jegyeznem és fel kell hívnom az igen t. iparosérdekeltségek figyelmét arra, hogy ne rohanjanak túlságos mohósággal erre a piacra, ne igyekezzenek egymást alálicitálni, mert az árlelicitálás következménye a rossz minőség szállítása, a rossz minőség szállítása után pedig rövid időn belül el fogjuk veszíteni ezt a piacot, (Ügy van! Ügy van!) mint ahogy ez más esetben, sajnos, bekövetkezett. Éppen ezért a magam részéről minden ilyen export elősegítését csak abban az esetben vagyok hajlandó magamévá tenni, ha ezzel (kapcsolatiban garantálni tudom a minőség fenntartását. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A magyar ipart nem lehet kitenni annak, hogy ilyen exportterületeket hanyagság folytán, vagy meg nem felelő minőségből kifolyólag elveszítsen. A Hév.-viteldíjak leszállítására vonatkozólag megjegyzem, hogy én csak felügyeleti hatóság vagyok, Fábián képviselőtársam pedig budapesti városatya, sürgesse ezt elsősorban Budapest közgyűlésében. (Derültség a jobboldalon.) Ha ilyen javaslat jön, nagyon szívesen fogok rendelkezésre állni. (Helyeslés.) Takács Ferenc képviselőtársam az algyői hidat sürgette. Erre vonatkozólag már vála-