Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. tetni a novella révén. Azonkívül, még vannak ] rendezendő dolgok, és a novella révén igye- I kezni fogok azokat a problémákat is megoldani, amelyek ma még, mint említettem, útját állják a villamosenergia-szolgáltatás belter jesebb kihasználásának. Rendezést igényel az akvizíció és a szerelés kérdése is. A villamosművek ma meg vannak akadályozva a szabad akvizíció és szerelés kérdésében. Itt a kisiparosság és a villamosérdekeltségek között összeütközés van. Véleményem az, hogy itt az érdekeket becsületesen össze kell egyeztetni, mert meggyőződésem szerint tulajdonképpen a villamoshálózat belterjes fejlesztése és további kiterjesztése fogja a munkaalkalmakat igazán megteremteni a szerelőtársadalom számára. Ha a villamosítás megakad az országban, akkor ennek a villanyszerelőtársadalom is súlyos kárát fogja látni. Itt, mint említettem, az érdekek becsületes, kölcsönös összeegyeztetésének van helye és a magam részéről gondoskodni kívánok arról, hogy ez a kérdés mihamarabb nyugvópontra kerüljön. (Helyeslés.) Ezekben — azt hiszem — végeztem az ipar nagyobb problémáival. Az egyes felszólalásokra beszedem végén fogok válaszolni. Most áttérek a kormány külkereskedelmi politikájának ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban meg kell állapítanom, hogy a kormány erőfeszítései a kereskedelempolitika terén rendkívül kedvező eredményhez vezettek, viszonyítva a külállamok eredményeihez. A Népszövetség statisztikája szerint ugyanis a világ összes államainak külkereskedelmi forgalma 1934-ben 1933-hoz képest meg tovább hanyatlott, és ettől az általános hanyatló tendenciától eltérően csak hat országban emelkedett a forgalom értéke az előző évi forgalomhoz képest, és e között a hat ország között helyet foglal Magyarország is. Kétségtelen, hogy az értékemelkedésnél közrejátszott az a körülmény is, hogy a míezőgazdasági árak a legutóbbi időben emelkedtek. Ez a javuló irányzat tulajdonképpen fokozódott ez év elején is, amennyiben ennek az évnek háromi első hónapjában lényegesen magasabb értékben tudtunk a külkereskedelmi forgalomban résztvenni, mint az elmúlt évnek ugyanezekben a hónapjaiban. Ez az eredmény annyival inkább méltánylandó, mint méltóztatnak tudni, az elzárkózás exportcikkeink piacain, nem hogy enyhült volna az utóbbi időben, hanem még fokozódott, még szigorúbb formákat öltött, másrészt pedig mint Ibeszédem elején is említettem, kiviteli cikkeinknek egyik legfontosabbika, a búza, a katasztrofális termés folytán a múlt évben nem tudott külkereskedelmünkben olyan hiva-. tást betölteni, mint addig. A magyar külkereskedelempolitikát, t. Ház, változatlanul két szempont vezeti, az egyik az, hogy mezőgazdasági és ipari kivitelünknek minél nagyobb mennyiségre nézve, minél jobb piacot szerezzünk, a másik pedig az, hogy hazai nyersanyagszükségletünket biztosítsuk. A nyersanyagellátással kapcsolatban sok kritika merült fel, még pedig elsősorban az, hogy nyersanyagellátásunk biztosítása érdekében kiviteli relációinkat mesterségesen toltuk el és hogy egyes cikkek kiviteli rádiusza ezáltal megnövekedett, amely körülmény természetesen visszahatott a belföldi áralakulásra- En azt hiszem, hogy ezek a vádak nem helyesek, még pedig azért nem, mert nyugodtan állíthatom, hogy a kormány mindent elköltése 1935 május 29-én, szerdán. 161 vetett az adott lehetőségek keretein belül, természetes piacaink kihasználása érdekében és a távolabbi piacokra csak azokat az árukat irányítottuk, amelyeiket természetes piacaink, a közvetlen közelben lévő piacaink felvenni már nemi voltak képesek, vagy nem akartak, vagy pedig olyan árukat, amelyeknek a messzebbfekvő piacon hasonlíthatatlanul jobb áruk volt, mint a természetes piacon. Éppen ezért, azt hiszem, nem lehet az osztrák külkereskedelmi forgalom alakulása szemszögéből megítélni a kormány külkereskedelmi politikáját, mert a piaci helyzet változása nem tőlünk függ és éppen így nem tőlünk függ az osztrák felvevő képesség sem. A külkereskedelmi politika elbírálásánál a külkereskedelem! egész volumenjét kell figyelembe venni és ha ezt a szempontot tartjuk szem előtt, akkor megállapíthatjuk, hogy minden piacra kerülő áru feleslegünket megfelelő emelkedő árakon sikerült a külföldre juttatnunk. A magyar küllkereskedelmii politika két főpillére változatlanul a római megegyezés és Németországgal fennálló szerződésünk, amelynek kihatásai különösen az utóbbi időben szembeK^ökőek. Amint méltóztatnak tudni, a római megegyezés elvileg mezőgazdaságunk előnyét szolgálja, lamennyilben mezgőgazdaságunk résziére és elsősoriban a búza részére biztosított olyan árat, amely egyedül tette lehetővé a múlt évi búzaár-emelkedést, mert merem állítani, hogy ha ennek a megállapodásnak hiányában a világpiaci áron kellett volna exportálnunk, az jóval alacsonyaJblb lévén, a belföldi búzaár sem lett volna fenntartható. Mezőgazdasági kivitelünk szempontjából régebben nagyabb fontossággal és talán legnagyobb fontossággal bírt a csehországi piac. Itt sajnos, nem sikerült az utóbbi időben nagyobb terjedelmű árucsereszerződést kötni, méltóztassék azonban meggyőződve lenni, hogy ez soha sem rajtunk múlott, mert mi ezt minden alkalommal felajánlottuk a csehszlovák kormánynak, a csehszlovák kormány azonban a parlament agrár többségének nyomására sohasem volt abban a helyzetben, hogy velünk szélesebbkörű megállapodást létesíthessen. A most folyó tárgyalásoknál is ugyanezt a szempontot kívánjuk képviselni és az árucsereegyezményen kívül hajlandók vagyunk a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló kereskedelmi szerződést is kötni, amellyel az eddigi szerződésen kívüli állapotot ezzel az országgal megszüntethetnők. Hasonlóképpen rendkívül nagy súlyt helyezünk arra, hogy a többi országgal is fenntartsuk külkereskedelmi összeköttetéseinket és ha elkövetkezik a rövidlejáratú megállapodások helyett, hosszabb le járatú megállapodások és szerződések megkötésének az ideje, nem rajtunk fog múlni, hogy azokat azonnal a legnagyobb készséggel meg ne kössük. Eckhardt képviselő úr megjegyzéseire majd a későbbiek rendén leszek bátor válaszolni. Ö különben említette azt, — s erre szeretnék már most reflektálni — hogy az exporttevékenységnek ilyen irányítása a belső piacot bizonyos mértékben kiszolgáltatja az exportot lebonyolító szervezeteknek. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha ez bekövetkeznék, én leszek az első, a'ki ezt a visszásságot megszüntetni igyekezni fogok. Amint ennek jele felmerül, a külkereskedelmi hiivatalnaJk és a minisztériumnak illetékes (faktorai egyaránt erős kézzel fognak hozzányúlni a kérdésihez az anomáliák megszüntetése érdekében.