Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

162 Az országgyűlés képviselőházának Ezek után méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy a felszólalásokra adjam meg rövid válaszomat. (Halljuk! jobb felől.) Magyar Pál képviselő úr a költségvetés indokolását ki­fogásolta, különösen azt, hogy az idegenforga­lom rovatában csak 46.000 pengő felvételét indokoltam meg, holott köztudomású, hogy az idegenforgalom részére sokkal nagyobb tételek állanak rendelkezésre. Ezzel kapcsolatban csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy a részletes indokolásban nem indokolhatok meg más ösz­szeget, mint amelyet a tárca felvett az idegen­forgalom előmozdítására. Az általános indoko­lásban pedig az általa kifogásolt dolgok benne foglaltatnak, mert benne van, hogy ezen az összegen felül ebben a költségvetési évben is rendelkezésre fognak állani azok az összegek, amelyekkel az államvasutak, az Ibusz. és a székesfőváros e költségekhez hozzájárulnak, és benne van abból a bizonyos útlevélalapból származó dotáció is. Gróf Teleki János képviselőtársam az ál­lamvasutak deficitjét rendkívül egyszerű mó­don kívánja eltüntetni, amikor azt mondja, hogy nevezzük az államvasutakat ezután nem üzemnek, hanem államosítsuk ismét vissza és az államvasutak deficitjét előidéző nyugdíj- és egyéb terheket adjuk át az államnak. Ez min­denesetre csak forma kérdése, úgyhogy azt hi­szem, ezzel a problémával nem is kell tovább foglalkoznom. Másik megjegyzése az, hogy az államvas­utak indokolatlan fuvardíjkedvezményeket ad­nak és részben ezáltal is az államvasutak büd­getje deficites. Ezeknek a fuvardíjkedvezmé­nyeknek megszüntetését magam is indokoltnak tartom. A magam megállapítása szerint is több mint 10 millió pengőre rúg, sőt talán a 20 mil­lió pengőt is eléri azoknak az indokolatlan fuvardíjkedvezményeknek az értéke, amelynek fenntartása a mai gazdasági viszonyok között talán már nem lenne indokolt. A síncserék problémáját is felemlítette. Ezzel kapcsolatban csak azt jelenthetem, hogy úgy a mostani költségvetésben, mintpedig a befektetésekre szánt 15 millió pengőben szá­mottevő összeg szerepel a síncserék fokozatos keresztülvitelére. Müller Antal képviselőtársam elszámolást kér az iparfejlesztésnél felvett 3,428.000 pengő­ről. Méltóztatnak tudni, hogy ennek túlnyomó része tulajdonképpen az export fejlesztésére szolgál. Ami azt illeti, hogy a munkalkalmakból necsak a nagyipar, hanem a kisipar is része­sedjék, e tekintetben maga is elismerte, hogy a közszállítások fokozása révén a kisipar egyre újabb és újabb munkaalkalmakhoz jut. Az löksz, részvétele a közszállításokban — mint már említettem — 1933-ban csak 400.000 pengő értékű volt, 1934-ben 1 millió pengő volt, 1935­ben pedig az első három hónapban már elérte az 1 milliót, ami a kisipar fokozatos térfogla­lásának csalhatatlan jele. Méltóztatott említeni a kontárkérdést is. Mint méltóztatik tudni, folyamatban van az ipartörvény 4. és 47. §-ának módosítása. Mél­tóztassanak meggyőződve lenni, hogy nem meg­alkuvó álláspontot, hanem tisztességes, becsü­letes álláspontot fogok ebben a kérdésben képviselni, amely, azt hiszem, nagy mértékben hozzá fog járulni a kontárkérdés egészséges megoldásához. (Helyeslés.) A motalko-áremielést csak egy szóval mél­tóztatott említeni, mert a klotürlámpa nem adott időt felszólalása (befejezésére. A miagam 3. ülése 1935 május 29-én, szerdán. részéről, itt is őszintén kijelenthetem, hogy nem vagyok megelégedve a benzinkartelnek azzal az eljárásával, (Általános élénk helyeslés és taps.) hogy minden alkalommal igyekszik a kormányt, befejezett tények elé állítani. Az ár­emelés bejelentését tudomásul nem vehetem! s tartom magam ahhoz, hogy az árelemző bizott­ság megállapítását tartozik ez a kartel ma­gáévá tenni. (Elénk taps.) Ha ez nem követke­zik he, — méltóztassanak meggyőződve lenni róla — a kormány meg fogja találni a szüksé­ges intézkedéseket arra, hogy bármely kartel­nek ilyen egyoldalú és indokolatlan eljárását megakadályozza. (Éljenzés és taps.) vitéz Tóth András t. képviselőtársam a kis­ipari hitelakció kiterjesztését sürgeti és a köz­tisztviselői kölcsönök mintájára általános kis­ipari hitelakció azonnali megindítását tartja indokoltnak. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ha képesek lennénk ilyen terhek vállalására, akkor magam is azon lennék, a miai viszonyok között azonban meg kell elé­gednünk azzal, hogy a hitelképes kisiparosok részére biztosítsuk a hitelellátást, ezen túlme­nően pedig megadtuk azokat a kereteket, ame­lyeken belül a fedezettel nem rendelkező kis­iparosok megfelelő hitelhez juthatnak. Ha en­nek a hitelnek a visszafizetésében jó tapaszta­latokat szerzünk, akkor ez a tőkeösszeg to­vábbra is rendelkezésére fog állani a kisipa­rosságnak és a lehetőséghez képest, igyekezni fogunk ezeket a kereteket, amennyire csak le­het, tágítani. Altalános hitelakcióba nem me­hetünk bele, mert az, hogy valaki kisiparos, még sem 1 lelhet jogcím arra, hogy minden to­vábbi nélkül, hat hónap alatt visszafizethető kölcsönt vehessen fel. Sándor István t- képviselőtársam sürgette a tiszaugi és a dunaföldvári híd közötti ösz­szeköttetés kiépítését. Már nyilatkoztam arról, hogy magam is abszurdumnak tartom, hogy két ilyen drága híd között a tranzverzális utak nincsenek meg, gondoskodni fogok róla, hogy e régóta húzódó kérdést minél előbb megoldhas­suk. Sürgette azonkívül a bekötő utak építését. Erre vonatkozólag mlár bátor voltam nyilat­kozni. Báró Vay Miklós t. képviselőtársam a ked­vezményes exporttarifát sürgette a Tiszántúl részére. Erre vonatkozóan meg kell állapíta­nom, hogy az Államvasutak díjszabása ma is csökken a távolság arányában. Sőt, 1933 július 1-től kezdve, a 200 kilométeren felüli távolsá­gokon fokozatosan csökkenő díjtételek vannak érvényben, ami elsősorban a Tiszántúlra vo­natkozik. Ezenkívül export-tarifa kedvezmény, — majdnem minden számottevő mezőgazdasági cikkre — van, s úgy gondolom 20—60 száza­lékig terjed; ez a tarifakedvezmény természe­tesen a Tiszántúlra is érvényes, és pedig foko­zottabb mértékben, mert ott a szállítási távol­ság nagyobb. Peyer Károly képviselő úr ismét kifejezést adott annaik a meggyőződésének, hogy a munka­béreik Magyarországon 1925 óta rendkívüli mér­tékben csökkentek:. Bátor vagyok neki megint azt válaszolni, hogy ez a beállítás tulajdonkép­pen helytelen, mert bár kétségtelen, nogy a munkabérek numerikusan csökkentek, a munka­bérek vásárlóereje nem csokiként olyan miérték­ben (Ügy van! Űgy van! jobb felől.) és különö­sen nem járt rosszul a magyar munkásosztály. Azok, akik rendesen vannak foglalkoztatva, nem) jártak rosszul, szembeállítva a tiszt-

Next

/
Thumbnails
Contents