Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

160 Az ország gyűl Is képviselőházának 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. dor: Nagyon helyes!) Ezek természetesen, sokkal jobban fogjál tudni, nemcsak az egyes ipartelepek tech likai felügyeletét végezni, hanem a mlunkásc cat ïbalesetvédelmi és egészségügyi szempontbó is gondozni; azonfelül majd igyekezni fogok az iparfelügyeletet a munkásság szociális kér« ésének megoldásába is megfelelően belevonni. (Taps.) Gondoskodni fogok a jövőben arról i , amit méltóztattak kívánni, — hiszen ez m ír megkezdett dolog, amennyiben a budapesti iparfelügyelőségnél már be van vezetve — ün gy kiterjesszük a női ipar felügyeletet, egy rés: t a női munkások, másrészt a fiatalkorú mi nkások védelmére. T. Ház! A háziipar i írdésével szintén foglalkozott néhány képvise őtársam. Ezzel kapcsolatban r örömmel jelei thetem a t. Háznak, hogy a háziipari tanfa ^amok számának az emelésére meg van a lel ítőség. Az elmúlt évben is tartottunk már lí ) ilyen tanfolyamot, több, mint 4000 részvevc /el, és örömmel állapítom meg ,'hogy a lakos sag igen nagy megértéssel fordult a kérdés f lé, és hogy mindenegyes tanfolyamnak nag y sikere volt- Ezen a téren tovább kívánok há idni, és elsősorban az a célom, hogy a falusi sz] ?ény lakosságot olyan kézműipari cikkek előá lítására taníttassam meg, amelyek előállítása *a ma sem a kereskedelem, sem a kisipar hí trányát nem jelenti. (Elénk helyeslés.) Olyar ruházati cikkek előállításáról van itt szó, I melyeket anyagi eszközök hiányában a szegé íy földmíves lakosság pénzért amúgy sem tudni megszerezni. A háziipar megszervezett terra Résének további fejlesztését kívánom folyta ni. Itt rá kell mutatnom arra az úttörő mun ára, melyet az Országos Iparművészeti Társ' lat végez a háziipari termékek külföldön való értékesítése terén. Az első évben mindössze .40 »-000 pengő értéket sikerült kivinni a háziipai termékekből, a második évben már 1 millió tengőnyi értéket, 1935ben pedig már az első öi hónapban elérte ez az akció az 1 milliós érték st, és még további lehetőségek állanak a há; iipari termiékek külföldi elhelyezése terén. Elénk helyeslés.) T. Ház! Az ipari sza coktatás kérdésében — mint méltóztatnak tudn — egy elvi döntés történt, amennyiben az pari szakoktatás kérdése a kultuszminiszter] ím hatáskörébe tartozik majd. Itt jegyzem zonban meg, hogy a szakoktatás kérdésében '. linden befolyásom érvényesülni fog és a jöv iben a szakoktatás átszervezésénél 'mindazok t a tapasztalatokat, amelyeket a gyakorlati ] ályán szereztem, érvényesíteni fogom, hogy ezek a szakiskolák, amelyek eddig, — sajno — túlnyomórészt félbemaradt exisztenciákat növeltek, végre hivatásuknak megfelelően teljesítsék kötelességüket. Az ipari kérdéssel i apcsolatban bátor leszek röviden az engergi igazdasági problémákkal is foglalkozni. (Hal iuk! Halljuk!) Ezen a téren nagy súlyt helyez k különösen a szén, a benzin és a villamosítá i kérdésére. A hazai szenek propagálása ren kívül fontos feladat. Mint méltóztatnak tudn , éveken keresztül történt a házi tüzelőberenc ízesek modernizálása, ami lehetővé tette azt, 1 ogy ma már a háztartási célokra külföldi sz net alig kell igénybe venni. Éppen azért eze] a téren tovább ^kívánok haladni és ellenőri ni kívánom az állami és autonóm hivatalok 1 izelését, mert eddigi tapasztalataim azt mute tják, hogy az ilyen tüzelések ellenőrzése egyi íszt igen nagy megtakarítással jár az állami áztartásra nézve, másrészt teljesen feleslegessé teszi a külföldi szén behozatalát. Foglalkozni kívánok a szén nemesítésének kérdéseivel is. Mint méltóztatnak tudni, a pécsi kokszmű^ üzembe van helyezve és ez, valamint a gázgyárak koksztermelése teljes mértékben ellátja hazai kokszszükségletünket. Nincs megoldva még a kohókoksz kérdése, amely főleg ia vas- és fémipart érdekli, és nincs megoldva a gázszén kérdése sem, mert az eddigi kísérletek még nem vezettek tökéletes eredményre. Megoldásra vár a szén cseppfolyosításának a kérdése is. Méltóztatnak tudni, hogy az elmúlt évtizedben az összes hazai szénfajtákat megvizsgáltattuk és a. leszűrt tapasztalatok alapján azt hiszem, itt az ideje annak, hogy az iparszerű szén-cseppfolyósítással foglalkozzunk és — mint említettem — ihazai nyersolaj- és benzinszükségletünk egy részét saját nyersanyagunkból, a szenünkíből termeljük és ezáltal bizonyos mértékben biztosítsuk a külfölddel szemben függetlenségiünket. (Zaj a balközépen.) A motalkó kérdésére később leszek b^tor kiitérni. A villamosítás tekintetében megemlítem, hogy ezen a téren még most is fejlődési állapotban vagyunk. Eddig az országban 3700 város és község közül mindössze 1000 helység van villamos hálózattal ellátva, úgy hogy még majdnem 2700 község van hátra. A villamosítás tekintetében felfogásom szerint nem annyira új centrálék létesítésével kell foglalkoznunk, hanem elsősoriban a meglevő villamostelepek helyes kooperációjának előkészítésével és megvalósításával és pedig azért, hogy a villamostelepekbe fektetett nemzeti tőke, nemzeti vagyon mentől jobb kihasználást érjen el. Második lépés a még fel nem tárt, be nem kapcsolt területek villamosítása. Kétségtelen, hogy ezeknek a még be nem kapcsolt területeknek villamosítását rendkívül megnehezíti az a körülmény, hogy mezőgazdasági vidékeink energiafogyasztása igen kevés a befektetett tőkékhez képest. Mint méltóztatnak tudni, egyegy ipari államban — mint Ausztriáiban, Németországban — tíz-, húsz-, sőt százszorosa az egy kilométerre eső energiafogyasztás a miénknek. Ez természetesen, miután a befektetett költségek változása nem ilyen arányú, az árakra visszahat és ennek a hátrányos helyzetnek terhére írhatjuk, hogy a magyarországi villamosáram ára meglehetősen magas. Az egységárak tekintetében további csökkenésre nézetem szerint csak a fogyasztás fokozásával lehet számítani, és éppen ezért a magam részéről mindent el fogok követni arra, hogy azokon a területeken, ahol már villamosítás van, lehetőleg mentől hamarabb igyekezzünk ennek "a villamosításnak belterjes kihasználását előmozdítani. A villamosítással kapcsolatban foglalkozni kívánok a vülamostörvény bizonyos módosításával is. Méltóztatnak tudni, hivatali elődöm a múlt évben életbeléptette az 1931 : XVI. tc.-et, amely a villamosenergia fejlesztéséről, vezetéséről és szétosztásáról szól. Amint már annakidején szakkörök aggodalmuknak kifejezést adtak, bebizonyosodott, hogy a villamossági törvény végrehajtása rendkívül súlyos feladatot ró az államra és meglehetősen túladminisztrálja a villamosüzletet. Hogy egy-két példát említsek, költséges és rendkívül hosszadalmas versenytárgyalási eljárást ír elő olyan községekben is, ahol egy vállalat már 10—15 év óta folytatja az áramszolgáltatást és ahová köztudomásúlag mág vállalat be se teheti a lábát. Ezeket a visszásságokat kívánom megszün-