Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

6 Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. goknál. (Ángyán Béla: Számokat kérünk!) Ennélfogva lélektanilag is helytelen ez az eljárás, mert hiszen a tömegek nagyrészében a pervesztes felékben keserű emlék, kétségbeesés és elkeseredés marad vissza azért, mert a félnek nem nyújtatott lehetőség arra, hogy ügyében felsőbb 'bírósághoz appelláljon ©s ott talán az ő ügye megforduljon, annál is inkább, mert? igen sok esetben az a bíróság ilyen szörnyű elfoglaltság mellett nem tehet arról, hogy téves, tehát igazságtalan ítéleteket hoz. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A pervesztes fél sohasem nyugszik hele.) AB igaz, hogy a pervesztes fél sohasem nyugszik bele, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Akárhányszor fellebbezhet is!) de nagy különbség van abban, hogy egy járásbíróság elintéz egy ügyet, amelyben vesztes az a szegény ember 2UÖ pengővel, még 100 pengő vagy nem tudom mennyi a perköltség és nem viheti fel az ügyet a törvényszékre. Mi, ügyvédek, sokszor látjuk, hogy hallatlanul téves az az ítélet és az ügyet még sem viheti fel a lel tovább a törvényszékhez, ahol pedig pernyertes lenne. Hiszen tudjuk a perek ökonómiájából, hogy nagyon sokszor az elsőfokú \ télét meghozatala után tisztázódott az a vitaanyag, amely felett voltaképpen dönteni kell, mert a bíró leikébe, gondolatába nem láthat be sem az egyik, sem a másik fél és a bíró olyan ötlet alapján dönt, amely ötletet alapul nem vehetve, egyik fél sem gondolt sem a támadásra, sem a védelemre. Ha tehát az elsőfokról, legalább a második fokra tovább megy az az ügy, szelektálódik az anyag s ráirányítódik a figyelem azokra a lényeges körülményekre, amelyeknek alapján azután a bíróság dönteni fog, dönteni tud, vagy helyes, hogy döntsön. De hiba az is, hogy a jogkereső közönség igen nagy része egyáltalán el van zárva az egyszerűsítések folytán, de főleg a törvénykezési illetékek hallatlan felemelése folytán attól, hogy pereskedhessek. Nagyon sok a jogkereső emberek között az, aki szegényjogot még nem kap, de perelni még sem tud, mert a gyilkosan magas illetékekre nincs pénze. (Br. Berg Miksa: Talán beszéljünk az ügyvédi költségekről!) T. báró úr, ön is fizetett nekem ügyvédi költséget, talán az fáj. (Derültség. — Müller Antal: Biztosan sokat fizetett!) Megmondom, miért fizetett. (Br. Berg Miksa: Örülnék, ha csak bírói költségeket fizettem volna!) Más emberek ügyében fellebbeztem és a báró úr saját ügyében leírta az én fellebbezésemet. Erre azt mondtam, hogy az én munkámat pedig nem adom ingyért és a királyi Kúria megállapította, hogy miután ő az én munkámat ellopta, elvette, ennélfogva köteles negtéríteni annak az árát. (Zaj és felkiáltások jobbfelül: Nem érdekel bennünket!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső: T. Képviselőház! Hogy mennyire ártalmasak ezek az illetékek, erre nézve csak egy-két számot vagyok bátor felemlíteni annak illusztrálására is, hogy nem az ügyvédi költségek olyan magasak. Hogy az ügyvédi költségek magasak, ezt az eredményezi, hogy rengeteg magas illetékösszegeket kell azokban az ügyvédi költségekben felszámítani. Ezek teszik naggyá azokat a perköltségeket. 1931-ben, amikor jóval magasabb, majdnem kétszeres volt a törvénykezési illeték bevétele. 40 pengőig a beadványok és jegyzőkönyvek első íve 4 fillér illeték alá esett, ma 30 fillér, tehát 7 és félszeresen több illeték alá esik, 80 pengőig esett 8 fillér alá, ma esik 50 fillér, tehát 6 és egynegyedszeresével több alá. 800 pengőig, ameddig a szegény emberek pere lebonyolódik, azelőtt 80 fillér volt a beadványok és jegyzőkönyvek első példányának az illetéke, ma pedig 2 50 pengő, tehát 4 és egynyolcadszorosa. Ugyanígy van más beadványoknál is, de különösen a végrehajtási ügyekben, mert panaszkodnak, hogy a végrehajtás költsége is sok. Igen, de míg azelőtt 400 pengőig 4 fillér volt a beadványi illeték, ma 80 fillér, tehát 11 és félszerese, 800 pengőig 8 fillér volt, ma 1 pengő, tehát 12 és félszerese. 4—5—11-szeréséig emelkedtek tehát ezek az illetékek, de ez csak egy beadvány ára, miután pedig egy perben rengeteg ilyen beadvány, rengeteg tárgyalás van, az az illeték tehát megtízszereződik, meghúszszorozódik. Igenis sok a perköltség, de mindenekelőtt azért sok, mert sok az illeték és hogy a perek fogynak, annak főleg az az oka, hogy az emberek nem bírják az illetékeket. (Gr. Festetics Domonkos: És az ügyvédeket!) Az pedig baj, ha egy ember igazságot, bírói oltalmat nem tud keresni azért, mert nincs meg hozzá az anyagi ereje. Azt mi nem tudjuk, csak a régi évek tapasztalataihoz viszonyítva lehet megállapítani, hogy ezek a gyilkos magasságú illetékek rengeteg embert elriasztottak, elütöttek attól, hogy követeléseiket érvényesíthessék. Elsősorban tehát ezek az egyszerűsítések, másodsorban ezek a létszámapasztások, harmadsorban pedig az illetékeknek az a sokszorosa, amely 1931 óta divatban van nálunk, csakugyan ártottak az igazságszolgáltatás ügyének, megtámadták az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb funkcióját, azt, hogy az igazságszolgáltatás egyúttal a hiteléletnek is alapja, a hiteléletnek is garanciája legyen. Természetesen más igazságügyi alkotások is hozzájárultak ehhez, vagy nem is annyira igazságügyi alkotások, mint más tárcák keretében végbe menő jogalkotások, amelyeknél az igazságügyminiszter úrnak, mint közreműködő tevékenységű hatalomnak, szintén közre kellett volna hatnia, hogy ne egyoldalú irányba haladjon a jogfejlődés, abban az irányban, amely már azután árt erkölcsileg, árt gazdaságilag, árt a jogrendnek és mindannak, amit magyar életnek nevezünk. Az igazságügyminiszter úrnak utóvégre kötelessége, feladata — a tudása is megvan hozzá — más tárcák törvényalkotásai, jogalkotásai számára is kiszámítani azt az expanziót, hogy hova fog vezetni annak a jogalkotásnak az xítja. Az övé a jogfilozófia területe, az ő feladata kiszámítani, hogy törvények milyen eredménnyel végződhetnek, járhatnak. A miniszter úr feladata, hogy tudja azt a principumot, hogy a szorító törvények, a legszigorúbb törvények mindig ellenkező eredményekre vezetnek. Neki kellett volna tehát sok helyütt megmagyaráznia azt, hogy azok a törvényalkotások, illetőleg jogalkotások, amelyek más tárcák területén végbemennek, nem fognak áldásos eredménnyel járni az országra. Itt vannak a gazdavédettségi törvények iá. Előbb kellett volna kezdeni azt, ahova ma eljutunk, hogy nem az a megoldás módja, hogy egyrészt_ védjük a gazdát, másrészt még sem szabadítjuk meg a tehertől, amellett megfosztjuk a hiteltől, mert hiszen hitelt nem kap, de megfosztjuk a hiteltől nemcsak a védett gazdákat, hanem a nem védett gazdákat is, mert hiszen minden hitelező fél, hogy majd ezeket is