Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 21 ségünk van, — csaknem egy millió lakossal — amelyek nem. rendelkeznek megfelelő bekötő utakkal és^amelyek télvíz idején a nemzet vérkeringésétől, különösen a mezőgazdasági termékek szállítási lehetőségétől el vannak zárva. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Mint méltóztatnak tudni, az elmúlt években a költségvetésekben mindig egy nagyobb tétel volt felvéve ilyen bekötő utak építésére. Sajncs, ebben az évben erre a célra csak 200.000 pengő jutott, ennek is nagyrésze a régi bekötő útuk építésének befejezésére. De, amint méltóztatnak tudni, az invesztációs kölcsönből 2 millió pengő fog kihasítatni a törvényhatóságok részére ilyen bekötő utak létesítésére és ezzel a remélhetőleg megindítandó inségmunka keretében módunkban lesz a bekötő utak minnél nagyobb részét megépíteni. Az úthálózat kiépítésével szoros kapcsolatbaji van a hídépítés kérdése is. Ebből a szempontból tulajdonképpen azokat a mulasztásokat kell pótolnunk, amelyek a múlt század második felében a vasúti közlekedés fejlesztésével kapcsolatban következtek be, amikor a közúti hidakat meglehetősen elhanyagolták. Nagymagyarországon Budapest és Újvidék között a Dunán egyetlenegy közúti híd nem volt, a Tiszán is meglehetősen gyéren voltak közúti hidak. Ezért tervbevettük új közúti hidak építését is. Miután azonban^ a költségvetési keret egészen új közúti hidak építését nem teszi lehetővé, elsősorban arról gondoskodunk, hogy meglévő vasúti hidainkat, amelyek közúti közlekedésre való átalakításra alkalmasak, megfelelően átalakítsuk. így, amint Takács Ferenc t. képviselő úr említette, tervbe vettük az algyői és a bajai vasúti híd átalakítását, ami kétségtelenül nem lesz ideális megoldás. Ezeken a hidakon ugyanis csak egy vágány van és így rajtuk csak egyirányú közlekedés lehetséges és bizony be fog következni az az állapot, hogy azokban a napszakokban, amikor a vasút fog közlekedni a hidon, akkor természetszerűleg gépjármüvet és szekeret nem lehet átereszteni, mégis azt hiszem, hogy ez a megoldás még mindig igen nagy előnyt jelent a jelenlegi helyzettel szemben, amikor is kompokkal a téli jégzajlás idején a folyón közlekedni nem lehet. (Andaházi-Kasnya Béla: A csongrádi híd teljesen bevált!) Igen, a csongrádi híd teljesen bevált és annak mintájára fogjuk megcsinálni az algyői és a hajai hidat is. Eddig technikai nehézségek voltak, de sikerült a minisztérium műszaki osztályának olyan megoldást találnia,, amely szerint aránylag nem nagy költséggel, ez a probléma megoldható. Azt hiszem, hogy minden oldalról csak örömmel lehet üdvözölni, (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen Takács Ferenc t. képviselőtársain is tisztában lehet azzal, hogy az algyői közúti híd mellett újat építeni felesleges luxus akkor, amikor még vannak az országban olyan helyek, ahol örülnének, ha csak ponton hidat is tudnánk építeni. A hídépítésekkel kapcsolatban meg kell még említenem a horárostéri híd és a Margithíd építését is. Mint méltóztatnak tudni, a borárostéri híd építése minden erővel folyik és azt hiszem, hogy ez a híd 1937-ben átadható lesz a forgalomnak. A Margithíddal kapcsolatosan azt vagyok bátor közölni, hogy ez a munka js elkerülhetetlen volt, mert e régi híd berendezése annyira elhanyagolt állapotban volt, . ülése 1935 május 29-én, szerdán. 155 hogy annak gyökeres helyreállítási munkálatai már nem tűrtek halasztást. E munkálatok körülbelül ötmillió pengőbe fognak kerülni és az ehhez szükséges megállapodás szerint Budapest székesfőváros fogja felvenni és törlesztenni, mint ahogy az összes költségek felét is tulajdonképpen Budapest székesfőváros fogja viselni. A költségek másik felének törlesztésére az első részletet a költségvetésben mar előirányoztam. Méltóztattak itt említeni az óbudai híd építését és ezzel kapcsolatban a szabályozási terveket. Jelenthetem a t. Háznak, hogy az óbudai híd tengelyének elhelyezési kérdése végleges elintézést nyert. Ezzel kapcsolatban a szabályozási terv i,s elkészült és most már rövidesen jóváhagyást is fog nyerni, úgyhogy az építési engeüélynek a kiadása, melyet Mártsekényi képviselőtársam sürgetett, most már nem fog akadályokba ütközni. (Andaházi-Kasnya Béla: Miért kapta a Margithíd munkait a legdrágább vállalkozó!? (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ez az állítás nem helyes, mert nem a legdrágább kapta. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy az a 15 tagú zsűri, amelyben a székesfővárosnak és az állam képviselői mellett a hazai hídépítési technikának legkiválóbb szakértői vettek részt, és amely egyhangúlag, egyetlenegy ellenvetés nélkül hozta javaslatba ezt a megoldást, becsületes és alapos munkát végzett (ügy van! úgy van! a jobboldalon és a középen.) és sem nekem, sem pedig Budapest székesfőváros polgármesterének, akinek szintén volt beleszólása ebbe a dologba, nem is lehetett módunkban egy ilyen szakvélemény után más megoldást választani. (AndaháziKasnya Béla: A szaksajtó sokat foglalkozott vele!) Nem akarok kitérni arra, hogy mi volt ennek az oka. Méltóztassék csak visszaemlékezni a budapesti alagút építésére, és a bécsi Reichsbrücke felépítésére, ahol irreális ajánlatok alapján lett kiadva a munka. Méltóztatnak tudni, hogy mennyi túllépés és mennyi csúnya, kellemetlen per következett he ezek következtében. A mélyépítésnél, a vízépítésnél és a többi ilyen természetű munkálatoknál nagyon vigyázni kell az ajánlatok realitásának elbírálásaiba. Méltóztassék meggyőződve lenm arról, hogy Magyarország legkiválóbb szakértői alaposan átnézték az ajánlatokat, és én, mint technikus nem lehettem más helyzetben, nem tehettem mást, minthogy elfogadtam ennek a zsűrinek egyhangú döntését. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A felszólalt képviselő urak foglalkoztak az Államvasutak helyzetével is. Kétségtelen, liogy az Államvasutak gazdasági helyzete, egyik legsúlyosabb problémája a magyar államháztartásnak, mert hiszen, mint méltóztat-, nak tudni, az Államvasutak deficitje körülbelül egyenlő az egész költségvetés deficitjével. Itt rá kell mutatnom azonban arra, hogy más országokban is, még ott is, ahol magánvasűtrendszer van, mindinkább érvényesül az az elv, hogy a vasutak tulajdonképpen nem tekintendők öncélú intézményeknek, hanem a vasút

1 ténykedése a közgazdasági élet szolgálatába ; kell, hogy áliíttassék. A magyar Államvasutak | is ezt a célt szolgálják és teljes mértékben be j vannak állítva a közgazdaság érdekeinek szol: gálatába, még saját érdekeik háttérbe szorításával is. Hiszen méltóztattak hallani olyan ada-