Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

152 Az országgyűlés képviselőházának %. korszaka váltotta M és a normális, [hosszú évtizedekre szóló külkereskedelmi megállapodások ihelyébe a rövid időre szóló, sokszor napról-napra változó megállapodások léptek. Ilyen viszonyok (között az egyéni kezdeményezést éppen a magángazdaság érdekében 'alá kellett támasztani az állami akarattal és állami tekintéllyel. Az is nyilvánvaló, hogy ilyen politikai viszonyok között ma a gazdasági liberalizmus visszaállításáról ibeszélni, véleményem szerint, a fantasztikumok birodalmába tartozik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Sőt (merem állítani, hogy a gazdasági szabadság visszaállításának kontemplálása túlmenne a realitások határán arra az időre is, amikor a politikai viszonyoknak régóta várt konszolidálódása Európában 'bekövetkeznék, mert véleményem szerint az intervencionizmus intézményeinek visszafejlesztése még ilyen körülmények között is megfelelő időt venne igénybe. Ezek voltak tulajdonképpen azok a külső okok, amelyek a kormány gazdasági politikáját sokszor akaratán kívül meghatározott irányba kényszerítették. Ezek mellett a külső okok mellett azonban rendkívül sok belső körülmény is közrejátszott abban, hogy gazdasági életünket a háború előtti gazdasági berendezkedéshez képest meg kellett változtatni. A háború előtt Magyarország egy ötvenmilliós európai nagyhatalom mezőgazdasági szállítója volt, ahol a vámvédelem elsősorban a magyar | mezőgazdasági termékek árát emelte. A háború után a helyzet megváltozott. A kilenc milliós Csonka-Magyarország mezőgazdasága nem rendelkezett többé biztos felvevő piaccal és a külállamok vámvédelmi rendszere most már nem áremelő, hanem árcsökkentő hatással jelentkezett mezőgazdasági téren. Ká kellett tehát térnünk az erősebb iparfejlesztési politikára, egyrészt azért, hogy népfeleslegünket, mint legutóbb az iparügyi minisztérium tárgyalásánál is hangoztattuk^ megfelelően elhelyezzük, másfelől pedig azért, hogy lakosságunkat el tudjuk látni olyan iparcikkekkel» amelyet a külföldön képtelenek voltunk beszerezni. Ezt a tényt csak azért állapítom meg, mert le kell szögeznem, hogy az a sokszor hangoztatott állítás, mintha iparunknak háború utáni fejlesztése a mezőgazdaság érdekeit sértette volna, vagy hogy iparunk fejlesztése egyenesen a mezőgazdaság kárára történt volna, véleményem szerint hamis, mert az iparosodás a helyzet szükségszerűsége folytán következett be Magyarországon és az adott körülmények között az országnak nem is lehetett volna más választása. A bizonytalan világgazdasági helyzetből szerény véleményem szerint a nemzetközi politikai konszolidáció az egyetlen kivezető út. Hosszabb lejáratú, kölcsönös bizalmon alapuló és egymás érdekeinek becsületes összeegyeztetésén felépülő gazdasági megállapodásokra lenne szükség. A magyar kormány őszintén törekszik is ilyen gazdasági konszolidáció inaugurálására. Készek vagyunk ebből a célból összes szomszéd államainkkal tárgyalásokat kezdeni, azonban csak azzal a feltétellel, — amint azt a miniszterelnök úr tegnapi beszédében megjegyezte — hogy a gazdasági természetű megállapodások nem hozhatók junktimba olyan politikai megállapodásokkal, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen.) amelyeknek a tárgyalás 3. ülése 1935 május 29-én, szerdán. anyagába való bevonása végeredményében azt célozná, hogy az ilyen gazdasági megállapodásokért egyedül mi hoznánk politikai áldozatokat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Addig is, amíg a gazdasági konszolidáció és a külkereskedelmi viszonyoknak normális alakulása bekövetkezik, a magunk erejéből kell megoldanunk mindazokat a problémákat, amelyek a nemzet gazdasági életének folytonosságaihoz szükségesek. A problémák központjában a munkaalkalmak teremtése áll. (Ügy van! Ügy van!) A mai viszonyok között a magángazdaság nem képes foglalkozási lehetőséget nyújtani minden dolgozó magyar állampolgár számára, éppen ezért ilyen időben az állam és a közületek feladata és fokozottabb kötelessége, hogy munkaalkalmakat tereimtsen. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nagyobb alkotások és befektetések számára ez a költségvetés kétségtelenül nem nyújt nagy lehetőséget, de a rendes, normális költségvetések a múltba» sem adtak befektetésekre módot. Éppen ezért véleményem szerint gondoskodnunk kell arról, hogy a nemzet meglévő erőforrásait valami más módon állítsuk be a munkaalkalmak teremtésének szolgálatába. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Nyilvánvaló, hogy à nagy nemzetépítő Programm megvalósítása csakis a kormány és a nemzet minden tényezőjének harmonikus együttműködése alapján képzelhető el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A kormány már kifejtette a maga építő Programm ját, most szerény véleményem szerint a nemzeten és elsősorban a nemzet egyes gazdasági tényezőin van a sor, hogy a maguk részéről nyilatkozzanak: hajlandók-e és milyen mértékben hajlandók résztvenni a kormány programmjának végrehajtásában. Megadják-e az anyagi lehetőséget a költségvetés keretein kívül, megfelelő módon, arra nézve, hogy a szükséges rendkívüli munkaalkalmakat a nemzet áldozatkészsége folytán tényleg meg is lehessen indítani. Véleményem szerint a nemzet erőforrásait ennek a célnak szolgálatába kell és lehet állítani, mert rá kell eszmélnie minden magyar állampolgárnak arra, hogy az adó lefizetésével és a kormány ténykedéseinek és programmjának kritizálásával még senki sem tett eleget száz százalékban állampolgári kötelezettségének, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéin.) hanem ezenfelül együtt kell élnie és együtt kell éreznie nemzetével és részt kell vennie minden olyan problémák megoldásában, amely azt célozza,, hogy a nemzet mostani szenvedéseiből és küzdelmeiből kiemelkedve, biztos, szilárd alapokon nyugvó jövőnek nézhessen elébe. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) T. Ház! A kereskedelemügyi tárca költségvetése a közlekedési, ipari és kereskedelmi főcsoportokra tagozódik. Méltóztassanak megengedni, hogy az elmondott sorrendben foglalkozzam elsősorban a közlekedés problémáival és ismertessem azokat az irányelveket, amelyek a kormányt ezen a téren vezetik. (Halljuk! Halljuk!) Ahogyan előttem felszólalt t. képviselőtársaim egy része hangoztatta, a XX. századbaú a közlekedés világszerte nagy forradalmon ment át, amely forradalom tulajdonképpen még nem zárult le. Ilyen átalakulást azonban az emberiség már nem egyszer megért. Hasonló volt az átalakulás a XIX. század elején, amikor a gőzgép feltalálása és a vasúti közlekedés megindítása tulajdGnkép-