Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 2 szombathy László: Ügy van!) csak olyanoknak, akiknek fuvarozási engedélyük van. Ilyen körülmények között előáll az a lehetetlen helyzet, hogy egy agrárországban a parasztgazda, aki szenet ' akar venni Tatabányán, kénytelen 3—4 másik gazdával Összeállni, Tatabányán a szenet vagóntételben berakatni és Bánhidára vagy a legközelebbi állomásra átszállíttatni és ott azután a szenet szétosztani. Természetesen a szállítás következtében a szén morzsolódik és végeredményben ebből a rendszerből a magyar mezőgazdaságnak, a magyar parasztgazdáknak tetemes kára származik. A kocsi és az autó versenyéhez csatlakozott azután a rossz közlekedési politika következtében az államvasutak versenye is. Kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ne kövesse elődjeit ebben a tekintetben, hanem legyen szíves tudomásul venni, hirdetni és keresztül is vinni, hogy a vasút egy üzleti vállalkozás, a vasutat nem lehet birodalomként kezelni, mint államot az államban és a vasút kedvéért egyéneket, adóalanyokat, közlekedési eszközöket és termelési ágakat teljes mértékben a vasút fennhatósága alá helyezni. A kereskedelmi tárca költségvetése kapcsán a múltban is többször szóvátettem azt a lehetetlen állapotot, ami az autófuvarozókat érinti a legjobban, amikor minden kérdésben mindig avval áll elő a kereskedelmi kormányzat, hogy a vasútnak milyen súlyos tehertételei vannak, milyen nyugdíjterhet kell viselnie, milyen fenntartási költséget stb. Teljes inertekben aláírom, hogy a Máv. nyugdíjterhei valóban olyan súlyosak és nehezek, hogy azoknak kifizetése tényleg gondot okoz, azonban éppen a nagy teher, a sok nyugellátás, a sok fenntartási költség miatt kell a bevételt fokozni. Ebből a célból pedig elsősorban a tarifareformot méltóztassék végre tető alá hozni és abból az orthodox felfogásból kiábrándulni és végre valahára belátni azt, hogy itt felesleges üresen járatni vonatokat. Itt vannak a filléres vonatok, melyek hihetetlen forgalmat értek el és már nem is tudnak kellő számú vonatot adni az olcsó menetdíjszabás mellett. Ma hihetetlen magas tarifák mellett az utazási kedv is csökken. Méltóztassék a külföldi példákon okulni és nem mindig relatíve venni a hasonlatokat, tessék a díjszabást leszállítani, nemcsak a személyforgalomban, hanem a teherforgalomban is. Nem gondolok itt 50%-os tarifacsökkentésre. 10—20%-os tarifacsökkentésnél több utas lesz és nemcsak a vonatkísérő személyzet, egykét szabadjegyes és a kedvezményes jegyű utas fog utazni a vonaton: Tényleg szomorú látvány az, amit ma látunk, hogy a vonatokon mennyire kevesen utaznak. Lássa ezt be a kereskedelmi kormányzat és vegye tudomásul azt, hogy ma mindenkinek szűkösen van pénze otthon. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy ma a vonatot csak akkor tudja a közönség használni, ha olcsó díjszabással szállít úgy a személyi forgalomban, mint a teherforgalomban. Tessék filléres Személyvonatok helyett filléres tehervonatokat indítani és akkor nem kell sem az autó, sem a szekér konkurreneiájától félni. A vasúti üzletpolitika tarifáira kérdését tartom a legelső megoldandó feladatnak. A magyar vasút, hála Istennek, világviszonylatban is pontosságával, precizitásával a legjobb hírt harcolta ki magának. Ugyanez áll a postára is. Éppen ezért ezt a két intézményünket KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. '. ülése 1935 május 29-én, szerdán. 149 méltóztassék továbbfejleszteni, tessék a szociális szempontokat figyelembe venni és a vasutat üzleti vállalkozásnak tekinteni, ahol nemcsak a kiadást, hanem a bevételt is^ kell nézni. Méltóztassék a vasútnál a svájci példát, vagy más külföldi példákat tekinteni, tessék tényleg reformokat behozni, mert az indítótárcsa behozatala és a vörös sapka ínég csak a reform kezdete, de gyökeres reformnak nem nevezhető. A másik kérdés, amelyet szóvá kívánok tenni a tárca tárgyalásánál, az utak kérdése. Kégi dolog, hogy Magyarországon az utak építése és az utak kérdése el van hanyagolva. Örömmel állapítom meg innen az ellenzéki padsorokból is, hogy e téren a kereskedelemügyi kormányzat az elmúlt esztendőkben tényleg sokat tett, megtett minden tőle telhetőt. Nekem alkalmam volt az útépítési kérdéssel foglalkozni és meg kell állapítanom, hogy az utóbbi másfél esztendő alatt tényleg reformkorszak kezdődött a kereskedelemügyi minisztérium útépítési szakosztályában. Ezt azonban tovább kell fejleszteni abban az irányban, hogy azoknak, akik utak tervezésével, az útépítéssel magával, a technikai résszel és a kivitelezéssel foglalkoznak, a ma embereinek kell lenniük és a ma emberének szemüvegén keresztül kell nézniök a dolgokat és vezetniök az útépítést. Itt elsősorban is köszönetemet fejezem ki a kereskedelemügyi kormányzatnak azért, hogy hosszas vajúdás után végre megvalósította Gyón községben az úgynevezett gyóni 'betonpályát. Valóra váltak ezzel mindazok a terveink, mindazok az álmaink, amelyeket már a kezdet kezdetén ehhez az úthoz fűztünk. Ott is voltak szervezeti bajok. Ott is fölépített a rövidlátás, a bürokrácia közvetlenül a gyóni beton mellett egy őrházat, amelyet azután — az igen t. miniszter úr talán jobban is tudja, mint én — végeredményben le kellett bontani. Ez semmi más nem volt, mint a bürokráciának és azoknak a kontároknak a beleszólása, akiknek a XX. század autóstradáihoz, a betonútakhoz semmi érzékük nem volt. Egy út építéséhez ugyanis nemcsak tudás, hanem érzék is kell. Most, midőn a transkontinentális út kecskémét—szegedi szakasza is építés alatt áll, a magam részéről csak örömömnek adhatok kifejezést, hogy ez a mai kor modern követelményeinek teljes mértékben megfelel. Arra kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az ilyen felületi kezeléssel épített utakkal való kísérletezéssel méltóztassék felhagyni. Méltóztassék belátni, hogy vagy építünk makadám-útat, vagy építünk beton-keramit, vagy tokedon utat. Méltóztassék megnézni ezeket a felületes utakat, — például a balatoni országutat — ha jól akarjuk őket tartani, a vállalkozó öngyilkos lesz, mert nem bírja és tönkremegy bele. Viszont, ha nem fordítunk rá kellő gondot, azok a nagy forgalom, különösen az autóbuszforgalom mellett gödrössé válnak és dupla költség mellett is mindenképpen rossz utunk marad. Az útépítéssel kapcsolatban még csak arra hívom fel a t. miniszter úr figyelmét, (hogy mielőtt egy útszakaszt lezárnak, — ezt elsősorban a balatoni útra értem — méltóztassék gondot fordítani elsősoriban arra, hogy a közönségnek tudomására jusson az, hogyan lehet kikerülni azt az útszakaszt, hogy ne kelljen az utasoknak kilométer hosszában állni és ne hesegessük el az embereket egyik nagy természeti kincsünknek, jelen esetben a Balatonnak a meglátogatásától. 22