Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

150 Az országgyűlés képviselőházának: í Ma a vasút, az autó és a kocsi versengése az, amely a közlekedési politikát állandóan fog- í lalkoztatjja és problémák elé állítja. A repülőgép, mint közlekedési eszköz nálunk, — sajnos — még nagyon gyerekcipőben jár és őszintén meg kell mondanom, hogy végtelenül sajnálom látni azt, hogy nekünk sem Balbónk, sem Grö- j ringünk a repülés terén nincs, aki lendületet adna a magyar repülésnek, a magyar sasoknak. Méltóztassék belátni, hogy csak az tudja a repülésügyet vezetni, aki maga is repülő, nagy bürokrácia és a nagyon sok akta az, amely a magyar repülés szárnyait leköti. Nekem volt al- i kalmam beszélni' külföldi, francia, és német repülőkkel, akik csodálattal adóztak á magyar repülőknek, hogy fel mérnek ülni ilyen gépekre, amelyek nálunk — sajnos — még ma is üzemben vannak. (Andaházy-Kasnya Béla: Engem nem engedtek vizsgára!) Külföldön minden állam ~- és itt nem a katona repülésről, hanem a \ repülőgépről, mint közlekedési, szállítási eszközről beszélek — propagandát csinál a repülésnek. Akár Németországot, akár az utód- ! államokat, akár Svájcot vagy Olaszországot vesszük is, mindegyik államban mindenkit hívnak repülni és segítik hozzá a repüléshez. Ezzel szemben nálunk, ha egy magunkfajta polgárember egy esztendőben egyszer-kétszer repülni akar, három nappal előbb be kell jelentenie és ha bejelentést tudomásul veszik, mehet repülni. Ott azután folyik a szalutálás jobbra, ; a szalutálás balra. T. miniszter úr, ezt nem le- j hét tovább csinálni! (Andaházy-Kasnya Béla: | Nem kaptam engedélyt a vizsgához! Hát ki í akadályozza meg?!) Méltóztassék tudomásul j venni t. miniszter úr, hogy a repülés ma már j nem luxus, hanem a XX. század egyik vív- j mánya, amely hova-tovább úgy hozzátartozik I az élethez nálunk is, mint ahogy hozzátartozik J már az autó, a vasút és a kocsi. így a repülés j ügyét előrevinni nem lehet. Voltak kedvező kez- i deményezések, itt volt a műegyetemi sport- i repülők érdi táborozása, ahol a jelentkező civil j hallgatókat megfelelő anyagi dotáció ellenében hozzásegítették a repüléshez. Sajnálattal kell látnom, hogy ez teljesen megszűnt. Sajnálattal kell látnom, hogy a magyar repülés terjesztése stagnál. Sajnálattal kell látnom, hogy ennek ;még a lehetőségét sem adják meg, az akták miatt. Méltóztassék tudomásul venni, t. miniszter úr, hogy ha valaki ma leesik, lezuhan a repülőgéppel, az még nem is olyan nagy szerencsétlenség, mint az utána következő, hetekig, sőt hónapokig tartó vizsgálat. A repülést, amely a levegőt vindikálja magának, fejleszteni és terjeszteni így nem lehet. Pedig a repülés hozzátartozik nemzeti életünkhöz és a kereskedelemügyi kormányzatnak kötelessége erre a szabadságot, a lehetőséget megadni. Méltóztassék megfelelő lehetőséget adni • erre elsősorban azzal, hogy végre méltóztassék nyélbeütni és megépíttetni az új budapesti repülőteret. (Elénk helyeslés.) Már 10 év óta hallom, hogy elavult a. mátyásföldi repülőtér várócsarnoka, már 10 év óta hallom, hogy itt, vagy ott — különböző helyeket emlegetnek — megcsinálják végre az új repülőteret és ezzel szemben ma is az a szomorú tény, hogy aki Mátyásföldre megérkezik, aki külföldről idejön, az a tempelhofi, a Le Bourget-i, a Bécs melletti asperni repülőtér után egy öreg bódét lát itt, amely csak arra jó, hogy ünnepélyes alkalmakkor a különböző nemzetek zászlóit, ráterítsék és betakarják velük. T. miniszter úr, a repülésügynek, a ma- \ 3: ülése 1935 május 29-én, szerdán. gyár idegenforgalomnak a jelenlegi mátyásföldi állapot egyáltalán nem tesz jó szolgálatot. Pedig' fontos kérdés ez, különösen ha meggondoljuk, hogy az adott helyzetnél fogva a tranzitóforgalomba a repülés terén is bele vagyunk kapcsolva. Éppen ezért ezt a kérdést nem szabad elodázni, hanem azonnal meg kell oldani. Ez van olyan fontos propaganda eszköze Magyarországnak, mint minden más propagandaeszköz. Elsősorban azért fontos ennek a kérdésnek azonnali rendezése, mert repülőgépen ma még csak gaz*dag emberek járnak, vezető emberek, vezető politikusok, bankárok, közgazdasági tényezők, nagyon fontos nemzeti érdekünk tehát hogy ezek a megérkezés pillanatában mennél kedvezőbb benyomást kapjanak (Igaz! Ügy van!) Még csak egy kérdést kívánok megemlíteni. A kereskedelmi tárca költségvetéséhez tartozó különböző állami üzemekből méltóztassék, igen • jt. miniszter úr, a politizálást kiirtani. Méltóztassék tudomásul venni, hogy az én pénzem, vagy egy másik, vagy harmadik polgártársamnak, mint utasnak a pénze, nincs megjelölve, hogy mint párttag, vagy mint nem párttag fizetjük-e azt az állami üzemeknek, mondjuk például a Máv.-nak. Ezek voltak azok a kérdések, amelyekkel az idő előrehaladottságára tekintettel a kereskedelmi tárca költségvetésénél röviden foglalkozni kívántam. Tisztán és kizárólag a politikának a kereskedelmi tárca körébe való bevitele miatt úgy a miniszter úr, mint a kormány iránt . bizalmatlansággal viseltetvén, a tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr! Csoór Lajos: T. Ház! Tekintettel a tekintendőkre, néhány tőmondatban foglalom össze, mint gyakorlati ember, a kisiparra, vonatkozó mondanivalómat. (Halljuk! Halljuk!) Kérem a kereskedelmi miniszter urat, hogy a kisipar megtámogatásánál gondoljon arra, hogy ez csak az ipartestületek útján lehetséges, ehhez jpedig szükséges az, hogy az ipartestületek jnás

od és harmadrangú közigazgatási teendőikből kiemelkedjenek és gazdasági alapokra helyeztessenek át, hogy kifelé mint gazdasági egység jelentkezzenek és így fel tudják venni a versenyt az erősebb nagyiparral. - ; A kisiparosság másik problémája a tanonckérdéssel kapcsolatos. Ismerek olyan lakatos mestert, akinek műhelyében egyedül dolgozik a mester, de hat inast tart. Ismerek olyan nyomdászt, akinek nyomdájában csak a főnök a szakképzett ember, >a tö'bbiek a gépész, a szedő, az öntő, mind tanoncok. Ez kihasználása az olcsó munkaerőnek és megakadályozza a, kisipar életlehetőségét. Én tehát korlátoznám a tanonctartást olyképp, hogy egy segéd vagy egy mester után csak egy tanonc legyen tartható. (Propper Sándor: Van erre rendelet!) Akkor ezt végre kell hajtani. Idetartozik a falusi kisiparosság helyzete. Ha a kisiparosnak egyáltalában van létjogosultsága, akkor annak elsősorban a, falun van létjogosultsága, mert a gyáripari termelés oda a legkevésbbé jut el. Kérésem tehát az volna, hogy a falusi kisiparosságot, a bognárt, kovácsot meg a többi, egyébként is a, falun élő kisiparost, olyan elbánásban részesítsék, mint legalább a kisgazdákat. (Müller Antal: Nagyon helyes!) Egy másik gondolatkörből való a.mezőgaz-