Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. miniszter, egyáltalán nem lehet az exekutíva, hanem ha a bíróságok legfőbb őrére szükség van, úgy ott van legfölül a királyi Kúria vagy a legfelsőbb fegyelmi bíróság, az igazságügy­miniszter pedig csak gondozója lehet ezeknek a^ bíróságoknak, (Lázár Andor igazságügymi­niszter: Legfőbb felügyeleti hatósága!) mert máskülönben félreértés lehetne belőle, : iogy az igazságügy miniszter felettes hatósága a bíró­ságoknak. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Legfőbb felügyeleti hatósága!) Sgészen más a felügyelet és egészen más az őrség... (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Sulyok Dezső: Szőr­szálhasogatás!) Ezt kénytelen voltam helyre­igazítani, mert abban a pillanatban nincs füg­getlen bíróság és már nem igaz, hogy az alkot­mány garanciája, a társadalmi rendnek és bé­kének fenntartója, mihelyt az exekutíva őrsége alá bocsátjuk a bíróságot. (Kelemen Kornél: A hatóság több mint őrség! — Ügy van! jobb­felől. — Zaj. — Sulyok Dezső: Tulajdonképpen szőrszálhasogatás!) Az igen t. pápai képviselő úrnak legyen ez a meggyőződése, de nagyon jól tudjuk, hogy miért van okuak százszoros féltékenységgel vigyázni arra, aogy az igaz­ságügyminiszter a független bíróságok fölött semmiféle őrködést ne gyakoroljon. (Erődi­Harrach Tihamér: Nem is gyakorolt sohasem!) T. Képviselőház! Hogy nem látom a nem­zet akaratát, amellyel az igazságot keresi, e mögött a költségvetés mögött, ezt bizonyítják a költségvetés számai, különösen, ha azokat ösz­szehasonlítjuk a múlt évek adataival. A ma­gyar állam 1929/30-ban még 61,176.000 pengőt költött az igazságszolgáltatásra, most csak 47,940.100 pengőt költ rá. (Krüger Aladár elő­adó: Kisebb volt az ügyforgalom!) Hat év alatt tehát 13,236.000 pengővel csökkentette en­nek az apparátusnak a kiadásait, vagyis ennyi­vel csökkentette a bíróságok létszámát, ennyi­vel apasztotta a személyzetet. (Zaj a jobbolda­lon. — Krüger Aladár előadó: Benne van a fi­zetéscsökkentés is!) és ezzel szemben állnak azok a nagy ítélkezési számok, amelyek ha igazak, — mert igazak — egészen bizonyos, hogy súlyos kritikát jelentenek, mert ilyen nagy számok mellett, ennyi jó ítéletet hozni, ennyi ügyet jól befejezni ilyen kis létszám mel­lett nem lehet. (Mozgás jobbfelől.) T. Képviselőház! Annál megdöbbentőbb, hogy az állami szuverenitás egyik ágának költségvetését így viszaszorították, mert az exekutíva egy kis részlethatalmának, a bel­ügynek költségvetése ez alatt 107,291.000 pengő­ről 126,442.000 pengőre nőtt, tehát 19,156.000 pen­gővel emelkedett. Ha tehát az igazságszolgál­tatás kiadásait, illetőleg az arra fordított költ­ségeket 13,236.000 pengővel csökkentjük, viszont a rendészeti költségeket 19,156.000 pengővel nö­veljük ... (Zaj és ellenmondások a jobbolda­lon és a középen. — Antal István: A rokkant­ügy, a népjólét is benne van! — Müller Antal: A rokkantaké maga 18 millió pengő!) A lényege mégis csak az, hogy a rendészeti kiadásokat emeltük ennyivel. Ezt annál kevésbbé mond­hatjuk vígasztal ónak, mert a bíróságoknál erre szükség sem volt, hiszen a bíróságok voltakép­pen fedezik a maguk kiadásait. (Ellenmondá­sok a jobboldalon.) Ha megnézem, hogy meny­nyi volt a bíráskodással, az igazságüggyel való kapcsolatos bevétel, azt látom, hogy eb­ben az esztendőben is, 1935/36-ban beveszünk törvénykezési illeték címén 10 millió pengőt, vagyonátruházási illeték címén 30 millió pen­gőt, okirati illeték címén... (Lázár Andor igazságügyminiszter: Annak semmi köze eh­ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 5 hez!) Azt mondja az igazságügyminiszter úr, hogy ehhez semmi köze. Súlyos tévedésben van, (Derültség a jobboldalon) mert a vagyon­átruházási és okirati illeték nagyrészben azért van, mert ezek vonatkozásban vannak az igaz­ságüggyel. Ha ezeket az ügyeket nem kell bí­rósági gondozás alá bocsátani, akkor ezeknek az illetékeknek a felét sem fizetik meg. Éppen azért tehát, mert ezek a kérdések is igazság­ügyi gondozás alá kerülnek, akár a törvény­kezésen keresztül, akár a telekkönyvön, akár a céghivatalon keresztül... (Zaj. — Antal Ist­ván: Azért leróják a bélyeget!) Én most a be vételekről beszélek. (Krüger Aladár előadó: Már ott van a törvénykezési illeték!) A tör­vénykezési illeték, szigorúan a peres eljárások­ból folyik. Mivel tehát ezek igazságügyi vonat­kozásúak, azt mondhatom, hogy igenis a va­gyonátruházási illetéknek a felét és az okirati illetékeknek szintén a felét kell igazságügyi vo­natkozásiaknak tekintenem. Azt látom tehát, hogy ezen a címen az államkincstárnak 44 millió pengő a bevétele és nem vagyok hajlandó abba belemenni, hogy ennek a bevételnek nagyobb részét a pénzügyi tárcánál tartják nyilván, számolják el. 1931­ben az összes illetékbevétel 138,749.000 pengő volt. Ha a mostani összbevételből, amely a többi illetékekkel, a közigazgatásival, a fuvar­illetékkel, a késedelmi kamattal, a bírságok­kal és a felemelt illetékekkel együtt 95 milliót tesz ki, 44 millió pengő az igazságügyi vonat­kozású illeték és ha ezt arányosan átszámítom 1931-re, akkor kiderül, hogy az igazságügyi vonatkozású illetékek 78,300.000 pengőt tettek ki, amivel szemben a mostani csökkenés 34.300.000 pengőt tesz ki. Látnivaló tehát, hogy a 44 millióhoz hozzáadva a 34 milliós csök­kenést, ez magában' túlontúl fedezte volna en­nek a tárcának a kiadásait, ha igazságosak vagyunk, ha, ismétlem, nem játszunk a sza­vakkal, ha az élet tényeihez képest elismer­jük, hogy igenis, a vagyonátruházási illeték és az okirati illeték nagyrésze szintén^ igaz­ságügyi vonatkozású, ez alá a gondozás alá esik, mert hiszen az emberek, ha perben a te­lekkönyvhöz, vagy a céghivatalhoz nem ke­rül az okirat, akkor bizony az illetékezést, a lerovást elmulasztják. Természetesen ennek a romlásnak oka az is, hogy hiába dicsérjük itt, hogy milyen nagy garancia az a bíráskodás, az az igazságszol­gáltatás, (Egy hang jobbfelől: Az is!) mégis, ez a költségvetés, összevetve az előző évek költségvetéseivel, azt mutatja, hogy semmi sem volt nagyobb gondja az igazságügymi­nisztériumnak, mint hogy ezt a garanciát le­rombolja, mert a foly/tonos eljárási egyszerű­sítésekkel végre odáig juttatta a helyzetet, bogy ez egyrészt a jövedelmek megcsökkené­sére vezetett, másrészt pedig az ügyek jó el­intézését tette lehetetlenné és károsította a jogkereső közönséget azzal, hogy az instán­ciák számát leszorítván, igen sok jogkereső polgárra nézve ez tragikus következmények­hez vezetett. Bocsánatot kérek, a mai magyar életben 200 pengő szinte vagyon egy kisembernél, ezer, vagy háromezer pengő még nagyobb vagyon egy kisembernél, és az egyszerűsítésnél fogva egyrészt nem mehetnek tovább a felsőbírósá­gokhoz, pedig• látjuk a tapasztalatokból és a statisztikai számokból is, hogy az első- vagy másodfokú ítéleteket, amelyek után most nincs tovább jogkeresés, milyen nevezetes nagy szá­zalékban változtatják meg a felsőbb bírósá-

Next

/
Thumbnails
Contents