Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

148 Az országgyűlés képviselőházának i Most igérik és a miniszterelnök úr egy alkalommal közbeszólás formájában azt mondotta, hogy meg lesz, az alföldi lapokban viszont s így többek között a szentesi laplban is olvastam, hogy egy olyasféle megoldást keresnek, amely 250.000 pengőbe kerül. Az algyői hidat ismerem, az ezidőszerint egy keskeny vasúti híd és nem hiszem, hogy kocsiforgalom céljára 250.000 pengőből megfelelővé tudják tenni. Mindenesetre koEioly megoldást kellene találni annyival is inább, mert hiszen ezt már sokszor megígérték Hódmezővásárhelynek és Szegednek komoly férfiak is. 1931-hen elkészítették a feljárót, elkezdték a földmunkálatokat, most majd ott fog éktelenkedni az a feljáró nem tudom meddig, mert ha ezt a felemás megoldást választják és átmenetileg próbálják valahogy megoladni a kérdést, attól tartok, hogy ez az átmeneti megoldás majd a nyakunkba, ragad és sohasem kapunk majd rendes közúti hidat. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan van még egy nagyon érdekes dolog. Pallavicini ugyanis kártalanítást kér a kompjáért, — természetesen híd esetén céltalan volna a kompot fenntartani — azt kéri, hogy az érdekelt városok fizessenek neki azért a kompért 20.000 pengőt. Igen furcsának találom azt, hogy egy hatalmas nagy birtokkal rendelkező úr, akinek körülbelül 54.000 katasztrális holdja, van, az most az ottlevő szegény városokat meg akarja zsarolni és azért mert ő komptartási jogáról lemond, 20.000 pengőt kér. Hát csak tartson fenn továbbra is kompot és aki a kocsijával nem tud a hidon átmenni, az menjen át a, kompon. Még egy kérdés van, amelyre fel akarom hívni a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét. A miniszter úr elődje felfogásom szerint kissé könnyelműen bánt a hódmezővásárhelyi ipartestület önkormányzatával. A hódmezővásárhelyi ipartestület önkormányzatát felfüggesztették, anélkül, hogy megelőzőleg vizsgálatot tartottak volna és utólag sem tartottak vizsgálatot. Azok áz iparosok, akik benn voltak a felfüggesztett önkormányzat vezetőségében, azok ma is úgy állnak a város közvéleménye előtt, mint akik nem tudom milyen hibákat követtek el, amelyek maguk után vonták az önkormányzat felfüggesztését. Bár az errevonatkozó bizalmas leiratban az állt, — most már tudomásunkra jutott — (hogy amint a fellebbezés — ez már folyamatban volt a felfüggesztés előtt is — jogerőssé válik, viszsza kell álltíani az önkormányzatot, mégis közel két esztendeig elhúzták az önkormányzat visszaállítását és akkor i« oly módon ejtették meg az önkormányzati választásokat, ' amely egyáltalában nem nyugtatta meg a hódmezővásárhelyi kézműiparosokat, olyan módon ejtették meg ezeket a választásokat, hogy a választások során igen sok ... Elnök: Mi köze van kérem a hódmezővásárhelyi választásnak a kereskedelmi tárcához? Takács Ferenc: Az ipartestületi választásról beszélek. Minden, a választások során sok szabálytalanságot, törvénytelenséget követtek el és az érdekelt iparosok panasszal is járultak a kereskedelemügyi miniszter úr elé. Nagyon kérem a kereskedelmi miniszter urat, hogy elődje tévedését — nem mondom, hogy hibáját — igyekezzék azzal kijavítani és jóvátenni, hogy ezt a panaszt megfontolás tárgyává tegye, rendeljen el új választást Hódmezővásárhelyen, hogy ez a kérdés végre közmegnyugvásra elintézést nyerjen. Mivel a költségvetésben sajnálatomra nem ?. ülése 1935 május 29-én, szerdán. látom a kézműiparos s ág támogatását megfelelően kidomborítva, a tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T., Képviselőház! A kereskedelmi tárca költségvetési tételei között mindazokat a tételeket, amelyekből beruházásokat eszközölnek, a magam részéről helyesnek és célszerűnek tartok. Különösen áll ez azokra a tételekre, amelyek elsősorban azt célozzák, hogy közúti hálózatunk kiépítése egy tíz éves Programm keretében minél előbb megvalósíttassék. Helyesnek tartom e tételek felemelését, különösen a légügyi szolgálat terén, valamint nagyon helyesnek, sőt felemelendőnek tartom az államvasutaknál és a postánál eszközlendő beruházásokra előirányzott tételeket is. Ezekkel kapcsolatban csak egy aggályom van, nevezetesen az, hogy a kereskedelemügyi tárca keretében nagyon sok kérdésben túlteng a bürokratizmus, az adminisztráció. Azt szeretném látni az új stílus korszakában, hogy a felesleges adminisztrációs, kiszállási költségek a minimumra redukáltassanak, hogy ezek az összegek tényleg a beruházásokat szolgálják. Gazdasági szempontból azért ragadtam ki éppen ezeket a kérdéseket, mert ezeken keresztül bonyolódik le a magyar gazdasági élet vérkeringése, ezeken alapszik akár mezőgazdasági, akár ipari, termények szállítása is. Gróf Teleki János igen t. képviselőtársam a kocsi és az autó versengéséből azt a következtetést vonta le, hogy minden lovat le kell állítani és az országutakon csak az autót szabad megtűrni. Ezt a kérdést nem lehet így elintézni, ezt a kérdést nem lehet ilyen imperative egyoldalúan elintézni. Itt különbséget kell tenni hivatásos fuvarozó és úgynevezett pa- ' rasztszekér fuvarosok között. Aki a vidéken él, az nagyon jól tudja azt, hogy a lótartó gazda, aki egész esztendőben dolgoztatja lovát, amikor mezőgazdasági munkájának vége van, továbbra is kénytelen azt etetni. Rá van tehát utalva, sőt az államnak is egyenesen érdeke az, hogy télen is keresethez jusson, hogy ilyenkor is eleget tudjon tenni adófizetési kötelezettségének. Nem itt van a baj, ott van a baj, hogy nagyon sokan vannak ebben a kérdésben is a vámszedők, akik kihasználják a helyzet nehézségeit, különböző úton-módon, különböző álnevek alatt formális fuvarozási vállalatokat tartanak fenn, nemcsak helyi viszonylatban, hanem országos viszonylatban is. Magam is ismerek Debrecentől Budapestig, Budapesttől Nagykanizsáig rendszeresen, menetrendszerűen fuvarozó vállalatokat, amelyek használt teherkocsikat vesznek és a lovakat 40 kilométerenként váltják. Azt hiszem, nincs az egész képviselőházban egyetlen képviselőtársam sem ezen az oldalon, sem a túlsó oldalon, aki egy kategóriába sorozná ezekkel azt a parasztgazdát, aki rá van kényszerítve arra (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Helyes!) hogy a téli hónapokban szomszédjának a szomszéd határból szenet, vagy fát fuvarozzon be. Ezzel szemben le kell szegeznem és meg kell állapítanom azt, hogy azok az iparszerű vállalatok, amelyek kartelizálva vannak s amelyek jól megtalálják a számításukat, a szénkarteltől még támogatást is kapnak, mert Tatabányán, amint ezt Csehszombathy igen t. képviselőtársam is meg tudja erősíteni, az a helyzet, (hogy a bánya nem ad ki kocsira kimérve szenet a gazdáknak, a falusi lakosoknak, (Cseh-