Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

134 Az országgyűlés képviselőházának i ne olyan módon, mint ma, háromszoros ingatlanfedezet és egyéb megszorítás mellett, hanem a mai nehéz viszonyoknak megfelelő könnyítések alapján juthasson hitelhez és ezáltal munkahoz. T. Ház! Én a magam részéről, tekintettel arra, hogy a kormány reformprogramul jában a mindezekre vonatkozó előmunkálatok lehetőseget megtalálom, ,a költségvetést elfogadom. {Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a közepén.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az előttem szólott Martsekényi képviselőtársunk is belekapcsolódott abba a legújabb divatos jelszóba, amelyet úgy fejeznek ki, hogy érdekképviselet. Tessék elhinni, hogy a legnagyobb baj az a határtalan tájékozatlanság, amely a legtöbb részről megnyilatkozik akkor, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoznak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Még hivatalos helyen is egészen fájdalmasan kell tapasztalnunk olyan tájékozatlanságot, amelyet még sem volna szabad elárulni akkor, amikor közérdekű problémákról és kérdésekről van szó. A szakszervezetek nem úgy ugrottak ki a semmiből, a szakszervezetek egy hosszú fejlődési folyamat termékei. Nem Magyarországon találták fel őket, nemcsak itt vannak ilyenek, hanem a munkásság a maga érdekeinek képviseletére szerte az egész művelt világon saját akaratából, saját céljainak megfelelően, megteremtette a, megfelelő szervezeteket. Angliából indult el ez a mozgalom, végigment egész Európán, megtalálható Amerikában, megtalálható a kulturált Dél-Afrikában és mindenhol, ahol termelés van, ahol munka van. Ahol tőkések és munkások vannak, ahol a tőkések szembenállanak a munkásokkal, egészen természetes velejárója ennek a helyzetnek az, hogy a munkásság a maga módján, a maga erejevei védekezik. Tessék elhinni, mulatságos dolog a hozzáértő emberek előtt, amikor közös nevezőről beszélnek, amikor Vida Jenő bányakirályt, aki hét számjeggyel jegyzi a maga évi jövedelmét, közös nevezőre akarják hozni azzal ia bányamunkással, akinek 7—8 gyermeke van, akinek 3 pengőt fizetnek naponta és akinek, ha 20 fillérrel többet kér, csendőrt menesztenek a nyakára, vagy kitelepítik iá lakásából. Mulatságos dolog Szurday Bóbertet közös nevezőre hozni akarni azzal a textilmunkásnővel, akinek 4—5 pengőt fizetnek hetenkint és aki ma itt Magyarországon az emberi nyomorúságnak szinte elképzelhetetlen fokán él. Politizálni nem politizálnak a szakszervezetek. Ha volna időm, ha nem volna ilyen nyomorék házszabályunk, mint amilyen van, amely nem ad elég időt arra, hogy egy kérdést megfelelően ki lehessen fejteni,... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a házszabályokat tiszteletben tartani és ne méltóztassék azokra nézve ilyen kifejezést használni! Propper Sándor: ...akkor felolvasnék egy csomó dolgot a szakszervezetek működéséről. Néhány közérdekű problémát kellene megemlítenem, sajnos azonban nincs időm rá, úgyhogy talán majd más alkalommal fogom ezeket felhozni. Mondjanak azonban le arról, hogy a munkásság saját maga alkotta szervezeteit valamiképpen hermafrodita-szervezetekké tudják visszafejleszteni. Ez nem fog sikerülni, bármennyire akarják is. Hogy munkáskamarát akarnak, az más kérdés. Ez törvényes érdekképviselet, ami azonban nem teszi feleslegessé a szakszervezetet. 3. illése 1935 május 29-én, szerdán. Külföldön a munkáskamarák kiegészítői a szakszervezeteknek. Szakszervezet, mint szabad társulás, mint ilyen, van minden szakmában, van például a kereskedelmi és iparkamara, mint törvényes szerv mellett egy egész csomó magánegyesülésen alapuló érdekképviselet, így van ez minden szakmában. A kapitalizmus részéről ezt persze nem kifogásolják, otl ez nem baj, azoknak ez szabad. Ha a Gyofiz.. mint a gyáriparosok szabad társuláson alapuló érdekképviselete, előveszi az összes politikai kérdéseket s nyíltan és — szerintem — jogosan megtárgyalja őket és állást foglal bennük, ezen nem akad fenn senki. Ha azonban a munkásság a maga érdekeit a maga erejével valamiképpen védelmezni akarja, akkor rögtön kiállanak, perhorreszkálják az akciót és nemzeti átkot szórnak arra a munkásra, aki meri, merészeli védelmezni a maga jogos érdekeit a kapitalizmussal és a kartelekkel szemben. (ÍJ g y van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha önök még inkább ki akarják hívni a végzetet, ám tegyék meg! De azzal számoljanak, hogy a magyar munkásság nem fog beletörődni semmiféle olyan intézkedésbe, amely az ő önrendelkezési jogát megsemmisíti. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ezt nem is akarja senki!) Lehet egy embernek levágni a kezét, lehet levágni a lábát vagy lehet megkötözni erőszakkal, (Felkiáltások jobbfelől: Nem akarjuk!) csak egyet nem lehet. Nem lehet ezt egészséges állapotnak ós az illető ember érdekében állónak feltüntetni, (Felkiáltások jobbfelől: Tévedés! Nem akarjuk!) Ha nem akarják, annál jobb. Méltóztassanak most megengedni, hogy a reformparlament reformkormánya reformminiszterének néhány problémát ajánlhassak a figyelmébe. Én a »reform« szót egyelőre fenntartással, inter parentesim mondom és ezt a szokásomat mindaddig meg fogom tartani, amíg nem látom az effektív reformot. Az első az iparfelügyelet, amelyről szólani akarok. Ez a kereskedelmi tárcához tartozik. Az iparfel ügyelet ebben a költségvetési évben 803.900 pengőt preliminál iparfelügyeleti célokra, szemben <az előző költségvetés 264.800 pengőjével, ami 39.100 pengő plust jelent. Enynyii szán a magyar állam egy nagy, hatalmas munkásesoport egészségügyi és testi védelmére, egy munkáscsoport védelmére, amely évente 2000 millió pengővel növeli a nemzeti vagyont. l)e nem kell azt hinni, hogy ez a 303 ezer pengő már készkiadás, mert ezzel szemben bevételek állnak, az előző költségvetési évben 210.000 pengő, ebben a költségvetési évben 215.000 pengő. Az állam tehát az egész gyáripari és műhelyi munkásság testi épségének védelmére egy egész kerek naptári esztendőben 88.900 pengőt ad. Az iparfelügyelet hiányos, ezt én már többször kifogásoltam, minden esztendőben. Most már talán a 14-ik költségvetést tárgyaljuk és én mindig felhoztam, orvoslást azonban kielégítő módon nem kaptam. 1932-ben az iparfelügyeleti létszám 36 volt. Itt a helyzet kicsit javult, mert az új költségvetés szerint a létszám 53. Ebből azonban 10 a díjnok, 4 a gyakornok és 4 a kezelő. Ez az 53 főnyi személyzet 13 iparfelügyelői körzetben oszlik meg. Körülbelül 19.395 ipartelep tartozik az iparfelügyelet hatásköre alá, ennyit kellene rendszeresen sokféle szempontból látogatniok. Elképzelhető most már, hogy ez a kis létszám miképpen tud megfelelni ilyen hatalmas, nagy munkának. Meg is mondja a legutóbbi jelentés, hogy 1932-ben