Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 2 az iparfelügyelők 19.337 ipartelepből csak 46-3 százalékot, 1931-ben 62%-ot, 1930-ban még 80%-ot vizsgáltak meg. Az ismételten megvizsgált tele­pek száma 1932-ben 94, 1931-ben 142, 1930-bau 505. Látjuk tehát, hogy a szociálhigiénia ezzel kapcsolatban nagyon, de nagyon el van hanya­golva s haj reformokról van szó, itt kellene leg­elsősorban igen nagy gondot, figyelmet és egy kis bőkezűséget tanúsítani. A balesetmegelőzés természetesen el van ha­nyagolva, a mai iparfelügyelet és iparfelügye­lők hibáján ikívül, mert ha az az 53 ember a nap 24 órájából 24 órát dolgozna, még akkor sem tudná ezt a munkamennyiséget jól ellátni és legyűrni. Az iparfelügyeletet, mondom, az utóbbi esztendőben, éppen a mi sürgetésünkre és ostromainkra, valamennyire megjavították. Nem akarom itt bírálni az iparfelügyeletet, mert, mint mondottam, a létszám az oka. Én hosszú esztendőkig gyakorlatilag dolgoztam az iparfelügyelet terén, nem mint iparfelügyelő, hanem mint a régi munkásbiztosító pénztár baleseti osztályának vezetője. Magam is jártam az iparfelügyelő urakkal baleset vizsgálatokra és mondhatom, hogy ha van gyümölcsöző be­fektetés, el sem lehet képzelni gyümölcsözőbb befektetést, mint amilyen az ipari munkásság testi épségének és egészségének védelme. Tes­sék tehát ezen a téren kissé bőkezűbbnek lenni és ha a kormány reformkormánynak nevezi magát, akkor tessék ezen a téren reformokat létrehozni, tessék az ipari'elügyeletet a mai kor­nak megfelelően kiépíteni, mert az iparfelügye­letnek a technika mai fejlettsége mellett még sokkal nagyobb a jelentősége, mint volt azelőtt. Csak egy számot mondok. A legutóbbi jelentés szerint az egész esztendőben 108 balesetvizsga laton vett részt az iparfelügyelet, ami azt je­lenti, hogy tehát a baleset okainak kikutatása, a balesetet okozó esetleges hibák megtorlása, vagy a hiányos berendezések pótlása a balese­tek túlnyomó nagy részében elmaradt, mert hiszen az iparfelügyelőnek fizikai ideje sem volt arra, hogy a balesetek kivizsgálásánál ott legyen. 108 balesetvizsgálattal szemben legalább tízszer-tizenkétszer annyi baleset történt ebben az esztendőben. Sajnos, nem időzhetek tovább ennél a témá­nál, mert hiszen tovább kell mennem, de nyo­matékosan kérem a miniszter urat, aki maga is mérnökember és valószínűleg ismeri ezt a témát, hogy ezen a téren produkáljon valamit és minél előbb igyekezzék az iparfelügyeletet szakszerűen s időszerűén kiépíteni a mai tech­nikának és a mai termelés menetének megfele­lően. A modern iparfelügyelet megköveteli a mérnökök, tehát a szakemberek mellett azt, hogy az ipartfelügyelet keretén belül orvosokat alkalmazzanak, nőket alkalmazzanak, mert csak ez az összetétel alkalmas arra, hogy megfelelő legyen az egészségvédelem, a balesetmegelőzés s a munkások testi épsége és élete védve legyen. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérek a munkaidő kérdésére. A washing­toni 1919. évi egyezményt a 48 órás munkahétről még mindig nem ratifikáltuk. Itt ismét hivat­kozom arra, hogy ha az igen t. miniszter úr bizonyítékát akarta szolgáltatni a maga reform­hajlandóságainak, akkor ezt a, ratifikációt 48 óra alatt he kellett volna terjesztenie és meg kellett volna szavaztatnia. Nagyon jól tudjuk, — nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, vagy közhelyeket említeni — hogy a 48 órás munkaidő már túlhaladott álláspont és a 40^ órás munkaidő is nagyon hamar túlhaladott állás­pont lesz, tehát legalább ezt a kis lépést tegyük 3. ülése 1935 május 29-én, szerdán. 135 meg. ezen a téren előre, amivel nemcsak kor­szerű haladást szolgálunk, hanem a, munkanél­küliség korszerű megoldásába is belekezdhetünk ezen a téren, mert a 48 órás munkaidő beveze­tése esetén több tízezer munkás jut munkához, ami csökkentené a szociális nyomorúságot és az állam szempontjából megnövelné az adóala­nyokat a keresti és fogyasztási adókat fizetők tömegével. T. Képviselőház! A nyolcórai munkaidőt a legtöbb munkáltató csoport nem ellenzi. Nem hiszem, hogy a nehéz vasipar, vagy a gyáripar ellenezné, mert hiszen ott be is van vezetve, egész sereg iparág nyolc órát dolgoztat, csak a kapitalizmus egynéhány formációja áll ellen mereven, konokul, nem akar róla hallani és ra­gaszkodik a 16—18 órás munkaidőhöz: (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor fog­lalja el.) éppen azok a csoportok, amelyek konjunkturális előnyöket élveznek, amelyek bizonyos monopo­lisztikus helyzetben vannak, mint amilyen a textilipar, a vegyiipar és más hasonló iparok. Éppen ezek tanúsítanak ellenállást, ezek feküsz­nek keresztbe a fejlődés országútján és megaka­dályozzák azt, hogy ezt a korszerű reformot be­vezessék. Itt van mindjárt egy példa. Az or­szág asztalosiparossága, ennek hivatalos és sza­bad érdekképviseletei állástfoglaltak a 48 órás munkaidő mellett, mert látták, hogy az ipar is tönkremegy a hosszú munkaidő és az alacsony munkabérek következtében, minthogy egy hal­latlan gyilkos szennykonkurrencia alakul. El akartak járni a volt kereskedelemügyi minisz­ternél, Fabinyi miniszternél, azonban azt hi­szem, a fogadóterméig sem jutottak el, mert átutalta a miniszter úr a kérdést valamelyik tanácsosához. Denikve az egészből nem lett semmi. Érdekes mint tünet, hogy a munkások és a munkáltatók érdekképviseletei együttesen, egy gondolattal ostromolják a kormányt és a minisztériumot, legalább a 48 órás munkaidő bevezetéséért és eredményt elérniök semmikép­pen sem sikerül. Nem tudom, ki állítja meg, ki­nek érdeke a mai anarchikus állapot, de tény az, hogy a, minisztérium falain megtorpan a munkások és a munkáltatók idevonatkozó aka­rata és vágya. Itt van a nyilvános munkabér kérdése. Csak távirati stílusban beszélhetek a problé­mák sokasága miatt, de ezt is fel kell hoznom, Miniszter úr, ia fizethető legkisebb munkabér­ről szóló genfi egyezményt, amelyet 1924-ben hoztak, az 1932 :XII. törvénycikkel a magyar országgyűlés Képviselőháza törvénybe iktatta, ratifikálta. Miért nem méltóztatik ezt a tör­vényt végrehajtani? Ha más társadalmi osztá­lyokról volna szó, akkor meggyőződésem sze­rint ez a törvény 24 óra alatt végre volna hajtva és megakadályoznák azt, hogy a mun­kások tömegeit olyan hallatlan módon zsákmá­nyolják ki, mint ahogyan ez ma történik és főleg egyes iparágakban történik. Ez a törvény megvan, benne van a Corpus Jurisban; ennek a törvénynek megszavazását az akkori ország­gyűlés Képviselőháza bizonyária megfontolta, hiszen az akkori kormány sem szaladt neki a falnak és nem csinált meggondolatlanságot. Ha tehát ezt a törvényt meghozták, akkor tesisék azt végre is hajtani. Végre véget kell vetni an­nak a hallatlan eljárásnak, amit már nem is lehet kizsákmányolásnak nevezni, erre már rá­illik Upton Sinclair amerikai írónak az a meg­20*

Next

/
Thumbnails
Contents