Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 2 időkben a munkáskérdés tulajdonképpen köz­igazgatási vagy rendőrkérdéssé zsugorodott össze. Tagadhatatlan az is, hogy igen sokan voltak úgy a bal-, mint a jobboldalon, akik bizonyos szervezeti alapon' igyekeztek munkás­érdekeket képviselni és védeni. Ügy a jobb-, mint a baloldalról mondom ezt, mert voltak keresztényszocialista szakszervezetek is. Min­den-politikát kikapcsolva meg kell azonban ál­lapítani, hogy ezeknek két bajuk volt, először nem ölelték fel a munkásság összességét, má­sodszor akármennyire is méltóztatnak e felett vitatkozni, bizonyos vonatkozásban, úgy a jobb-, mint a baloldal felé adresszálom ezt: po­litika is volt ezekben a szervezetekben. (Bu­chinger Manó: Természetesen! — Peyer Ká­roly: A Gyosz, nem politizál?) Ha természetes, akkor szeretném, ha a kormány reformpro­grammja kapcsán az érdekképviseleti rendszer alapján most felállítandó munkásszervezetet vagy munkáskamarát úgy létesítenék, hogy an­nak alapfeltétele lenne először az, hogy min­den kategóriát felöleljen, másodszor, hogy min­den politikától mentes legyen, harmadszor, hogy politikai védelem helyett az a munkás állami védelemben és támogatásban részesül­jön, minden politikától mentesen. (Buchinger Manó: Ez csak szép szó!) Mi nem részesítjük előnyben a kalapácsot és a kaszát a szellemiek­kel szemben, mert mi azt mondjuk, hogy min­den munka egyforma értékű, ezt mondjuk még a tőkével szemben is. Azt hiszem, nincs szüksé­günk nekünk külföldi példából kiindulni mun­kás érdekképviseleteink vagy kamaráink fel­állításánál, azon egyszerű oknál fogva, mert hiszen a mi speciális berendezkedésünk nem hasonlítható össze más környező államok ilyen irányú próbálkozásával. Célzok itt elsősorban Olaszországra és Svájcra. Az 1923:XXV. te. alapján a földmívelésügyi miniszter urat fel­hatalmazta a kormány bizonyos bérmegállapí­tások végzésére. Itt már az alap le volt fek­tetve, a baj csak az, hogy a háromeeeregyné­hány község közű] tulajdonképpen csak ötszáz­ban lépett ez életbe. Baj volt még az is, hogy a bérmegállapításokkal kapcsolatban bizonyos béralákínálási folyamat ment végbe, különösen vidéken. En az olasz mintából kiindulva — de nem akceptálva azt az olasz gondolatot, hogy 13 csúcsszervezetnek és mit tudómén minek alapján igyekezziülnk itt munkásérdekképviseileteket és kamarákat felállítani — feltétlenül átveendőnek és feltétlenül sarkalatos alapdogmának tartom azt, amit az olasz szervezetek bevezettek, tehát először a gyári fegyelmet, és másodszor azt, hogy a munkás hazafias nevelését minden vo­natkozásiban ezeknek a kamaráknak és azok vezetőin keresztül maguknak a személyeknek kell garajitálniok. (Peyer Károly: Ott is cső­döt mondott! — Buchinger Manó: Kenyér kell azoknak!) Az olaszoknak hosszú próbálkozás után sikerült egy pártatlan fórumot létrehoz­niuk, amely ma feltétlenül jobb szervezet, mint bármelyik érdekképviseleti rendszer Ma­gyarországon. (Buchinger Manó: Bízza azt a munkásokra! Maga csak törődjék a saját faj­tájával! — Zaj jobb felől.) £lnök: Bucthinger képviselő úr, ne szóljon közbe! vitéz Martsekényi Imre: Igen t. képviselő úr, nincs tudomásom arról, hogy a képviselő úrnak mi a foglalkozása, (Buchinger Manó: Munkás voltam és vagyok!) de én vasgyárban születtem, mióta eszemet tudom, munkások közt élek és velük foglalkozom, tehát valószínűleg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ H. '. ülése 1935 május 29-én, szerdán. 133 van annyi jogom a munkások nevében és érde­kében itt beszélnem, mint a képviselő úrnak. (Peyer Károly: Nagy különbség az, parancsolni és velük dolgozni! — Mozgás a jobboldalon. — Buchinger Manó: Az legfeljebb hajcsárosko­dás!) Beszédem elején azt mondtam, hogy min­den néven nevezendő politikumot igyekeztem kikapcsolni. Kérem tehát a képviselő urakat, hogy amilyen objektivitással hallgattam meg én a felszólalásokat, méltóztassanak engem is ugyanazzal az objektivitással megtisztelni. (Bucinger Manó közbeszól.) Elnök: Buchinger képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom! (Zaj.) vitéz Martsekényi Imre: Az építőiparral kapcsolatban szeretném még a t. Ház figyelmét pár gondolatra felhívni. (Halljuk! Halljuk!) A köztudatba átment, hogy 37 iparágat foglal­koztat az építőipar. Vettem magamnak azt a fáradságot, hogy utánanéztem, és 75 ilyen ipar­ágra, bukkantam. Mindennek ellenére azt látom, hogy 1930-ban Magyarországon a téglából és kőből épült házak össz-száma 356.000 volt, míg a sárból és vályogból épült liázak száma 712.000. A sáron és vályogon kívül egy kerületem'beli specialistást is meg kell említenem: a barlang­lakást. A 14 községemben 15.198 lakos közül 3008 barlanglakó és a 3395 lakóházból 718 a bar­langlakás. Közbiztonságilag ezek közül — a hivatalosan megállapított adatok szerint — 289 közveszélyes, mert bedőléssel fenyeget. Ügy erkölcsi, mint kulturális és egészség­ügyi szempontból, valamint a csecsemőhalan­dóságot, a tuberkulózist, a trachomát, a hastí­fuszt és a venereás-betegségeket tekintve, úgy érzem, hogy a kormánynak igen helyes az a re­formjavaslata, hogy a telepítés kapcsán bizo­nyos kategorizálást szem előtt tartva, elsősor­ban az ezekben a barlangokban és improvizált lakásokban lakókat igyekszik letelepíteni. (Bu­chinger Manó: Barlang érdekképviselet!) Nem igaz az, hogy nincs munkaalkalom. Van munkaalkalom és ha a telepítésre szánt 10 millió és az ehhez jövő kétmillió kevés, meg lehet oldani ezt a kérdést fokozatosan. Például ezekben a községekben — magam számítottam ki — ez az összeg körülbelül egymillió pengőt tenne ki, tehát öt-hatévi részletben ezeket a dolgokat el lehetne intézni. Végül az építőiparral kapcsolatban tiszte­letteljesen kérem a kereskedelemügyi kor­mányzatot és a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy most Budapesten, illetőleg a Tabán 25 éves jubileuma alkalmával méltóztatnék odahatni, hogy a lebontott Tabánban, amelyre nézve két évvel ezelőtt adómentességet hirdet­tek, ahol mindenki telket akar venni, végre ne legyen akadálya az építkezésnek. Még mindig nincs szabályozási terv sem a Tabánra, sem a Böráros-téri, sem az óbudai hídfő, sem az Erzsé­bet-sugarút környékére. (Friedrich István: Mi lesz a Bethlen-udvarral?) Végre teremtsenek a városházán lehetőséget arra, hogy legalább az, aki építeni akar, építhessen. (Friedrich István: Mi lesz a Bethlen-udvarral? Odaépítették azt a nagy hodályt!) A kisipari hitellel kapcsolatban csak egy tiszteletteljes kérésem van a miniszter úrhoz, a kisipari hitelek lehetővé tételét illetőleg. Mél­tóztassék, akár az löksz, keretén belül is és el­lenőrzése mellett bizonyos fakultatív hitelegy­letek létesítésével, a miniszter úr által adomá­nyozandó fond perdu veszteségi alap dotálása mellett, amire ez a hitel egylet öt-nyolcszorosát tudja megkapni annak a bizonyos veszteségi 1 alapnak, lehetővé tenni, hogy a kisiparosság 20

Next

/
Thumbnails
Contents