Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

126 Az országgyűlés képviselőházának 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. volt a bér, most még alacsonyabb bérért ajánlkozik. Méltóztassanak elképzelni, hogy mi lesz ennek a következménye. Ennek az életszínvonal egy olyan süllyedése s vele kapcsolatban az elégedetlenségnek olyan növekedése következik be, amely, ha ez ellen kellő időben megfelelő orvosszert nem alkalmaznak, veszedelmes lehet s ezért kívánatos volna, hogy ezt mindenképpen el tudjuk kerülni. Ez alkalommal nem akarok ehhez a tárcához hosszasabban hozzászólni. Fel akartam hívni az igen t. Ház és az igen t. kormány figyelmét arra a nyomorúságra, amely ott nálunk jelentkezik és kérni akartam a segítő kezét abban az értelemben, ahogy az egyik ember mondotta a fagykár után, hogy: uram, amikor minket 1914-ben hadba szólítottak, nekünk 48 óra alatt ott kellett lennünk a kijelölt helyen, akármilyen volt is a dolgunk; most mi azt várjuk és azt reméljük, — egyszerű ember volt, aki mondotta — hogy a kormány ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan hatályosan fog a mi érdekünkben intézkedni, amikor mi bajban vagyunk. Mondom, nem szándékozom a vitában részt" venni. Kérem a szíves jóakaratot egy mélyen sújtott, nagyon szorgalmas, nagyon dolgos, nagyon takarékos nép számára és kérem a megfelelő intézkedéseket az igen t. kormánytól. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Báró Vay Miklós! Br. Vay Miklós: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédében felpanaszolta azokat a nagy bajokat, amelyek Kecskemétet és vidékét érték. Méltóztassanak megengedni, hogy én is csatlakozzam ezekhez a panaszokhoz s fájdalmamat és sajnálatomat fejezzem ki, hogy éppen Kecskemét és vidéke, amely az országnak igen jelentős gazdatársadalmát képviseli, ilyen bajba és nehéz helyzetbe jutott. Nekünk kötelességünk mindent elkövetni és el is fogunk mindent követni, hogy ezen a fagyés jégkár által sújtott vidéken, amennyiben tehetjük, segítsünk. Azt hiszem, a kormány is bebizonyította már, hogy hasonló esetekben már tett intézkedéseket és hiszem, hogy itt is el fog mindent követni, hogy Kecskemét és vidékének nehéz helyzefén segítsen. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután a kereskedelemügyi tárca költségvetéséhez csak egészen röviden szóljak hozzá. A parlamentben is és a parlamenten kívül is igen erős agitáció folyik, amely a kereskedelemügyi tárca költségvetésével van kapcsolatban. Éppen ma kaptam egy röpiratot, amely ki akarja mutatni, hogy a szekérfuvarozás az országban a vasút terhére 20 millió pengő kárt okoz. Méltóztassanak megengedni, hogy ehhez a kérdéshez, mint Tiszántúlon lakó gazda, de egyúttal, mint aki a földmíves néppel is közvetlen kapcsolatban állok, hozzászóljak és ez ellen az agitáció ellen és beállítás ellen a legélesebben tiltakozzam. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Szerintem a szekérfuvarozás kérdését nem szabad mellékvágányra terelni. (Ügy van! Űgy van!) Lehetséges, hogy itt vannak egyes visszaélések. Amikor ez a röpirat 20 millió pengőben állapítja meg a szekérfuvarozás által okozott kárt, (Propper Sándor: A vasút legyen olcsó és jó!) akkor ez nem az elvétett esetekre szól, hanem az egész lefogattál bíró gazdatársadalomra vonatkozik. Azt vetik fel, hogy a kisgazdák fuvaroznak s elmennek többszáz kilométerre is. Igenis, &z a kisgazda, akinek esetleg 4—5 vagy 10 hold földje is van, lovasfogatát nem tudja saját gazdaságában kihasználni és így kénytelen — nagyon helyesen — fuvarozni. Csak örülnünk kell, hogy a magyar nép ilyen élelmes és megragad minden alkalmat a szekérszállításra. {Ügy van! Űgy van! — Eckhardt Tibor: A lófogat trágyát is produkál, de a Mateosz. csak büdösséget csinál! — Derültség.) Tovább megyek. A vármegyékben is ez az álláspont dominál. Tudok olyan vármegyéről, ahol a hátralékos közmunkaváltságot szekeresekkel szállíttatják le, holott ugyanakkor a vasúti park pihen, vagyis a vasút nem tudja kapacitását kihasználni. Már a törvényhatóságok is annyira élelmesek, hogy, mondom, még a közmunkaváltság lerovásánál is megengedik, hogy a követ fogatos erővel szállítsák le. (Felkiáltások: Ez helyes is!) Én ezt teljes mértékben helyeselni is tudom. T. Ház! Ma a mezőgazdaságban szintén egy modern korszak következett el. Méltóztassanak Németországba elmenni, ott a gazdák szekereiket már golyóscsapággyal és gumikerekekkel szerelték fel s lőcs és kocsikenőcs helyett golyóscsapággyal járnak, mert rájöttek; hogy a golyóscsapágyas és a gumikerekes fogatok 70%-os megtakarítást jelentenek a vonóerők szempontjából. Ez nem azt jelenti, hogy a konkurrencia, a Máv. rendeletekkel próbálja eliminálni azt a kérdést, hogy a szekerek neki konkurrenciát csináljanak, hanem igenis, a Máv.-nak olyan modern politikát kell folytatnia, hogy a forgalom növekedése folytán az olcsó vasúti tarifák és szállítási tételek mellett senki ne gondolhasson arra, hogy a vasúttal akarjon konkurrálni és szekérrel szállítson. Magam a saját gazdaságomban is végeztem számításokat. Vannak áruk, amelyekkel én a saját fogatommal golyóscsapágyas szekérrel Budapestre tudok jönni és féláron tudom ugyanazt a terményt ideszállítani és még visszafelé is tudok ezzel a szekérrel szállítmányokat teljesíteni. (Igaz! Ügy van! jobb felől.) Meg méltóztatik engedni, 'hogy ebben a kérdésben a miniszter úr figyelmét felhívjam arra, hegy itt olyan tarifát kell létesíteni, amelynél arányban áll a forgalom a szállítmánnyal. Mint tiszántúli képviselő ezt a felszólalásomat összeköttetésibe hozom azzal a kérdéssel is, hogy a Tiszántúl van ma, az országban a legnehezebb helyzetben, mivel a Tiszántúl Csehország felé el van zárva, arra semmiféle szállítmányt és kivitelt nem tud teljesíteni, mint ahogyan azt már egy-két évvel ezelőtt egy ankéton is szakszerűen megvitattuk. A Tiszántúlnak különös speciális^ tarifára van szüksége, mert ha ezt nem kapja meg, el fog pusztulni. Ha nézzük a Tiszántúl helyzetét, kitűnik, hogy Mátészalka Hegyeshalomtól 525 kilométerre, Debrecen Gyékényestől 502 kilométerre, Nyíregyháza Gyékényestől 555 kilométerre van, s így kétségtelenül meg tudjuk állapítani, hogy ez a vidék a kivitel szempontjából igen erősen van hendikeppelve, mert hiszen, míg mondjuk Kaposvárról 70 kilométeres fuvarral tudunk menni Gyékényesig, addig a tiszántúli gazdának még 500 kilométeres fuvart kell megfizetnie. Vagyis ez a fuvarkülönbség teljesen elég volna neki ahhoz, hogy évi munkájának, fáradságának ellentértékét a hizlaláson megkereshesse. Kétségtelen, hogy a Tiszántúl éppen amiatt, hogy a vasúti tarifa ilyen drága, — hogy például Mátészalkáról egy vágón hízott sertés szállítási ára 514 pengő vagy Debrecenből egy vágón hízott sertés szállítása 431 pengőbe kerül, — ne-