Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. 125 Miután én speciálisan ezt az egy kérdést óhajtottam előadni, méltóztassék megengedni, hogy egészen őszintén megmondjam, mit gondolok és mit értek én ez alatt a néha gyűlölt, néha szeretett idegen fogalom alatt: autarkia. Az én felfogásom szerint magyar nemzeti vonatkozásban — 'hiszen, amit én beszélek, nem is lehet más, csak magyar vonatkozású — az autarkia egy jó sors is és egy balvégzet is. Végzetszerű szerintem azért, mert az emberiség nem arra van berendezkedve Örök életében, hogy önmaga lássa el önmagát, mert amit én értek, azt a másik nem érti, ami nála gazdagon terem, az nálam a szikes talajban nem fakad meg. Végeredményben azonban meg kell mondanom, hogy ez az autarkia, magyar szempontból feltétlenül hasznos és szükséges volt, mert olyan erőkifejtésekre hírta a nemzetet, amely erőkifejtések talán nem következtek volna be, ha nincs ez a szomorú csonkaságunk és gazdasági körülnyirbáltságunk. Ha pedig így van, biztosan elkövetkezik a,z ideje annak, hogy az autarkia szomorú ideje alatt létrejött intézmények, kifejlesztett erők, létesült és gyökeret vert termelési ágak és források talán megfelelő módon fogják majd szolgálni a nemzet érdekét, amikor a történelem arra az első kopogtatást megteszi. Végeredményben mi kellene a magyar * kereskedelemnek? A szó nemes és átfog-ó értelmében vett abszolút szabadság, mert az irányítás, mint olyan csak addig jó, amíg autarkia van és amíg az autarkia, nemcsak nálunk, hanem más nemzeteknél is megáll és fennmarad. Egyébként pedig tökéletes tiszta és nagy szabadság éppen úgy, mint ahogy az egyetlen fogalom volt nemzetem életében mindig az a szabadság, amely a mélységekből magasra rántotta és naggyá tette ezt a hazát. Engedje meg az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy ismételten figyelmébe ajánljam ezt a gondolatot és ne felejtse el, hogy bis dat, qui cito dat. A miniszter úr költségvetését pedig elfogadom, miután^ feltétlen bizalommal viseltetem a kormány iránt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Sándor István ! Elnök: Sándor István képviselő urat illeti a szó! Sándor István: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe azért nem kell részletesen belekapcsolódnom, mert a kisiparosságra és a kereskedelem szabadságára vonatkozólag vele tökéletesen egyetértek. Kétségtelen azonban, hogy a szabadság ma, nem elég a kisiparnak. A kisiparos nem tud megélni a szabadságból, amikor r nincs megrendelés, sem közmunka, sem magánmunka. Különösen Kecskeméten legközelebb még kevesebb kilátása van a kisiparosságnak a megélhetésre, mert fájdalom, egy országos fagykatasztrófa után tegnap olyan jégkatasztrófa érte, hogy a nép kétségbeesése határtalan. A kárt felbecsülni nem lehet és az a kérdőjel mered mindenki ©lé, hogy miképpen él meg ez a, 80.000 ember. Amikor erről van szó, azt hiszem, éppen a kereskedelmi tárca az, ahonnan több ponton gyökeres és alapos segítség érkezhetne, különösen annak a szegény munkásnépnek, amely

r már ma reggel tömegesen ott tanyázott a városháza előtt, keresve a munkát, hogy kenyérhez juthasson. Ebben a költségvetésben is szó van, de szó KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. yan külön a beruházási törvényben is utak építéséről. Az útépítés mégis csak olyan vállalkozás, ahol ia nem tanult munkás is a legkönnyebben elhelyezhető. Azt gondolom, hogv éppen a kecskeméti határban két komoly feladat is vár ebben a tekintetben a minisztériumra. Az egyik komoly feladat az, hogy a nagy költséggel létesített Duna-Tisza-hídali között végre a közlekedés lehetőségét is teremtse meg, mert hiszen ezek a hidak azért épültek, hogy a tisztántúli részek a Duna-Tisza közével és ezek ismét a dunántúli részekkel megfelelő forgalmat bonyolíthassanak le, kicserélhessék a maguk áruit. Amikor azonban az út használhatatlan, mint ezen útvonal két közbeeső útjának egyik fele, abban az esetben ennek a forgalomnak ki sem lehet fejlődnie. A másik pont, ahol a kereskedelmi tárca igen niagy mértékben jöhetne segítségére ennek az immár ez évben másodszor olyan mélyen sújtott népnek, az, ha, a bekötő utak építésénél gondoskodnék arról, hogy Pest vármegye déli felével megkapják a kecskeméti utak a csatlakozást, mert éppen a déli rész, Kiskunhalas környéke, Soltviadkert, Bocsa stb. környéke, ez az egész tájék legtöbbnyire ugyanazt a gyümölcsöt termeli, ami Kecskeméten terem, azzal a különbséggel, hogy amint tavaly a helyszínen értesültem, amikor Kecskeméten 20—24 fillérért kelt a barack, ugyanolyan barackot ugyanakkor Solt vadkerten 6—8 fillérért prédáltak el. (Eckhardt Tibor: Kecskemét értékesítési központ, ahol jobb árat lehet kapni!) Egyáltalán azt hiszem, hogy az útépítési politika legelső feladata mindig az lehetne, hogy megjelölje a piacokat s az utakat ezek felé a piacok felé irányítsa. Nagy meglepetéssel olvastam a közigazgatás racionalizálásáról szóló könyvet; ott nagyon sok komoly figyel met érdemlő szempont van felsorolva abban a tekintetben, hogy az egyes közigazgatási hatóságok a községek között hogyan helyeztessenek el, de egy fontos szempont hiányzik, hogy úgy helyeztessenek el és úgy vezessék az utakat, hogy a legjobb piacokat a legkönnyebben elérhessék és terményüket legjobban értékesíthessék. Igen t. Képviselőház! Itt tennivaló nagyon sok van és nagyon sok van a kereskedelem körül; íme, most meg *fog akadni kiviteli kereskedelmünknek igen lényeges ^ része, mert annyira leszáll a kiszállítható értéknek, a gyümölcsnek mennyisége, hogy már itt a kereskedelem igen nagy visszaesést szenved el. Ez a visszaesés valutáris viszonyokban is megnyilvánul, de még szomorúbban megnyilvánul a nép megélhetési viszonyaiban, amely bizony nemcsak, hogy a piacra kevés terményt tud hozni, hanem megélni is alig tud, a munkásnak kenyeret adni nem tud, ennek következtében itt erős visszaesés áll elő, ha ennek a visszaesésnek ellensúlyozásáról kellő időben nem gondoskodnak. Annakidején majd a pénzügyminiszter urat az adó- és hitelügyi intézkedések tekintetében, a földmívelésügyi miniszter urat az ő tárcáját érdeklő intézkedések körében kérni fogom erre, amint a város vezetősége már kérte is. De itt is hangsúlyozom, hogy a kisipar sorsát is eldöntötte egy vagy két esztendőre Kecskeméten ez a katasztrófa, eldöntötte a kiviteli kereskedelemnek és eldöntötte a munkásosztálynak sorsát, amely munkásosztály a helyzet nehézségének annyira tudatában van, hogy Önként jár a munkaadókhoz munkát keresni és maga ajánlkozik alacsonyabb bérért, mint amilyent eddig fizettek. Azelőtt is alacsony 19