Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. iparos osztályt a hatóságok felkarolnák és támogatnák. Iparkodjunk eat az osztályt megerősíteni, mert nem mindegy az államnak és a nemzetnek, hogy van-e pár százezer megelégedett becsületes önálló kézműves iparosa, vagy nincs. Törekedjünk arra, hogy ezeket, mint adóalanyokat is megmenthessük és érdemeiket ismerjük el. Iparfejlesztés címén a kereskedelmi tárca költségvetésébe 3,428.600 pengő van beállítva a költségvetésbe. Szegénységünket ^figyelembe véve, ez tekintélyes összeg. De mégis szeretném tudni, 'hogy ebből a majdnem 3.5 millió pengőhől mennyi jut vájjon a kézműiparosságnak. Mert a költségvetés indokolásában fel van ugyan említve egynéhány tétel, hogy mit akar dotálni a kereskedelmi miniszter úr ebből az öszegből, de nem tudom, hogy százalékarányban milyen ebből a nagyipar támogatása és a kisipar támogatása. Attól tartok, hogy az utóbbi nagyon csekély százalékot kap ebből az összegből. Hiszen többek között már az indokoknál is első helyen az iparcikkek kivitelének támogatása áll.. Ez is érthető magyar szempontéi, de azt tapasztaltam a múltban, hogy itt osak a nagyipar jöhetett számításba és sajnos a kisipari export támogatása meglehetősen elhanyagolt állapot- • ban volt. A kisipar és a háziipar fejlesztéséről is megemlékezik az indokolás. Nagyon szeretném a miniszter úr figyelmét ezeket illetőleg egy-két dologra felhívni, és arra kérem, hasson oda agilitásával és nagy közgazdasági tudásával, hogy a magyar kézműiparosság munkaalkalmakhoz jusson. A rendkívüli beruházások olyanok, amelyekben a nagyvállalat részesül, elleniben kevés jut ezekből a kisiparnak. Budapest székesfőváros, mint méltóztatnak tudni, most 21 millió pengőt vètt fel a Társadalombiztosítótól és 21 millió pengő rendkívüli beruházást eszközölt. Ha megnézzük a beruházási tételeket, akkor azt látjuk, hogy ebből alig jut valami a kisiparnak, azt úgyszólván 100%-ig a nagyipar fogja elvinni. Hiszen (munkaalkalom az is, de ha munkaalkalmakról kell gondoskodnunk, akkor a kormánynak arányosan figyelembe kell vennie, hogy a gazdaságilag gyengébbek részére is teremtsünk .munkaalkalmakat és a rendkívüli beruházásoknál is olyan munkákat kell végeztetni, hogy a kézműiparosnak is juttassunk egy darab kenyeret. Az állam is beterjesztette a 15 millió pengő beruházási kölcsönre nézve a javaslatot, amit örömmel fogunk megszavazni, mert ez'munkaalkalmakat jelent, de ép itt vagyok bátor felhívni a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy necsak .megint a nagyipar részesüljön ebben, hanem ezt a beruházási öszszeget úgy osszák szét, hogy a kézműiparos is az ő munkája ellenértékét megkaphassa. Itt ki kell térnem a közszállítási szabályzatban a kézműiparosok szempontjából biztoj sított előnyökre. Mint ellenzéki párthoz tartozó képviselő gratulálni tudok az olyan módosításhoz, mint amilyent a közszállítási szabályzatnál tapasztaltunk. Tény az, hogy ebben intézményesen (belenyúlunk a kérdésbe és a jövőben a hatóságok legalább is a lehetőséghez képest figyelembe fogják venni a közszállítási szabályrendelet intézkedéseit, a kisipar intézményes támogatására. Vigyázni kell azonban arra, hogy bizonyos ülése 1935 május 29-én, szerdán. 121 árrombolásokat megakadályozzunk. A pályázati kiírásoknak világosaknak kell lenniök. Az utóbbi években a reálisan pályázó, becsületesen kalkuláló tisztességes kisiparos mindig lecsúszik a pályázatoknál, nem tud munkát kapni azért, mert egyes jobban bevágódott nagyvállalkozók mindig elviszik előle a munkalehetőséget. Egyes cégek az önköltségi árnál 20y30%-kal alacsonyabb árban adják be a pályázatot és sajnos, a múltban több ízben ilyen irreális árajánlat alapján is sikerült nekik nagyobb munkát kapniok. Amikor azután elnyerik a pályázatot, akkor az így írásba foglalt kiviteli feltételeket megváltoztatják. Alkalmam van ismerni olyan közmunkalebonyolítást is, ahol egészen új kiviteli költségvetést adott be a vállalkozó. Kérdezem a miniszter urat, lehetségesnek tartja-e azt, hogy, amikor egy pályázat ki van írva, s a feltételek pontosan meg vannak alapítva, akkor utólagosan, amikor a pályázat, a verseny már megtörtént, történhessenek nagymérvű eltolódások, lehetségesnek tartja-e, hogy egy-egy cégnek, amely ismerős volt, módjában legyen ilyen kiviteli pályázati költségvetést még egyszer elkészíteni, ezáltal megrövidíteni a pályázaton résztvevő összes kisiparostársait és illegitim, meg nem engedett keresethez jutni. Emiatt igen sok régi szolid cég tönkrement és talán nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy súlyos visszaélések is kerültek napfényre. Egy ilyen súlyos visszaélés dolgában én még a múlt ciklusban interpellációt jegyeztem be és Fabinyi akkori kereskedelemügyi miniszter úr azt mondotta, hogy az interpellációt lehet egyébként is elintézni; amit én az. interpellációval el akarok érni, hogy bizonyos közmunka kivizsgáltassék, azt ő feliajánlja; meggyőződhetünk, hogy történtek-e szabálytalanságok s amennyiben igen, ő azok megtorlása iránt hivatalos hatalmánál fogva lépéseket tesz. T. Ház! Akkor három képviselőtársammá.] — két kormánypárti és két ellenzéki képviselő — felmentünk a kereskedelemügyi minisztériumba és ott előadtuk azokat az aggályainkat, amelyek bizonyos közmunkáknál a múltban történt dolgokra vonatkoztak. Kértük, adják rendelkezésünkre a vonatkozó iratokat, költségvetéseket és elszámolásokat, hogy megál lapítsuk .belőlük, tényleg igaz-e, vagy pedig csak rágalom az, hogy bizonyos nagy állami közmunkáknál — hangsúlyozom, nagy állami közmunkáknál —' súlyos visszaélések történtek. Mi négyen becsületes munkát végezve, hónapokon át vizsgálva ezt az ügyet, a mi vizsgálati eredményünket átadtuk Fabinyi akkori kereskedelemügyi miniszter úrnak. Mondhatom, olyan súlyos tételek vannak ezek közt, amelyek, mint visszaélések, ügyészért kiáltanak. Mi négyen ezt a vizsgálati eredményt írásban lefektetve, hónapokkal ezelőtt átadtuk a miniszter úrnak. Kérdem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, mi van ennek a vizsgálatnak eredményével. Nem lelhet azt megtenni, hogy emberek, —éppen a többi, becsületes iparos érdekében — kiásnak bizonyos visszásságokat, ezekre ráterelik a hatóságok figyelmét és még sem történik intézkedés. Azóta igaz, a miniszter személyében változás történt, de ez nem jelenti azt, hogy amikor egy ilyen súlyos ' és már a parlament elé készülő ügyet vizsgálat tárgyává tettünk, ezt elaltassuk s a vizsgálat eredményéről egyáltalán választ se kapjunk. A konkrét esetre most nem térek ki, mert hí-