Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

122 Az országgyűlés képviselőházának zoan abban, hogy a miniszter úr figyelmét fel­híván, feltétlenül rövid időn belül kapunk vagy meghívást, vagy választ, hogy mi törté­nik ezzel a mi megállapításunkkal. Amennyi­ben ez nem következnék be, akkor kénytelen leszek ide jönni a Ház elé, interpellációmat elmondani és a konkrét esetekre, a hibákra, a tételekre és a súlyos ezrekre rámutatni, ame­lyekkel megkárosították az államot. T. Ház! Egy másik ügyet akarok szóvá­tenni a kereskedelemügyi költségvetés tárgya­lásánál és ez a kisipari hitelek elosztása. Kü­lönösen szóvá akarom tenni az 1924:XVIII. te, alapján szerzett Iparosok Országos Központi Szövetkezetének ügyét. Pár nappal ezelőtt egyik képviselőtársam az Ioksz.-t bizonyos te­kintetben támadta és éppen azért helyezek súlyt arra, hogy egy kissé részletesebben fog­lalkozzam ezzel az intézménnyel, hogy a kép­viselőház figyelmét felhívjam arra, hogy mi­lyen volt és hogyan áll ma az löksz., hogy tényleg megérdemli-e a támadást, vagy pedig elismerést érdemel-e? (Halljuk! Halljuk!) Az állam 3 millió pengő üzletrészt vállalt az Ioksz.-nál, ami az alaptőkének körülbelül 90%-át jelenti. Elismerem, a múltban nagyon sok jo­gos kritika volt az Ioksz.-szal szemben. Hosz­szá éveken keresztül nem volt löksz,-közgyű­lés, amelyen fel ne szólaltam volna, amelyen ne kritizáltam és ne bíráltam volna azt a mű­ködést, amelyet az löksz, körülbelül egy év­tizeden keresztül kifejtett. El lehet tehát mon­dani, hogy a múltban rossz gazdálkodás volt. Az iparosságnak támasztott az löksz, konkur­renciát azzal, hogy az állami pénzzel dolgozó központ maga vállalatokat létesített, vállalko­zásokba bocsátkozott. Vállalkozásai a mellett rendszerint nagy deficittel végződtek, úgyhogy az állami pénz meglehetősen tekintélyes része ezeken a rossz vállalkozásokon úszott el. Egyes szövetkezete­ket talán túl tápláltak és gyenge volt szerintem az ellenőrzés, mert másképpen nem lehetett volna annak bekövetkeznie, hogy voltak olyan szövetkezetek, amelyek ténylegesen alig né­hány tucat tagot számláltak és sokszázezer pengő hitelt tudtak igénybe venni és végered­ményben ez a hitel, vagy ez a kölcsönvett tőke mind befagyott és az állam elvesztette. Ugyan­akkor voltak olyan szö vetkezetek, amelyek sokszáz taggal rendelkeztek és mégsem jutot­tak így hitelhez. Állítom azonban, hogy ez a múltra vonatkozik. Ezek a veszteségek az évek során körülbelül 9—10 millió pengőt tettek ki, úgyhogy 10 millió pengő az az összeg, . ame­lyet az löksz.-központon keresztül az állam­nak vállalnia kellett, mint veszteséget. Állítom, hogy a rossz központi ügyvitel miatt három esztendeig nem tartott a központ közgyűlést. Kérdezem: hogyan ellenőrizhet egy központ a kötelékébe tartozó szövetkezeteket, ha ő maga három esztendeig nem tett eleget kötelességé­nek és mindig kereskedelemügyi miniszteri en­gedéllyel tudta csak továbbvinni az ügyeket, mert a cégbíróság állandóan felszólításokat in­tézett hozzá, (vitéz Martsekényi Imre: Joggal szólította fel!) Még az igazgatóság sem tudott a helyzetről. Csekélységemet annakidején a miniszter úr delegálta oda igazgatósági tag­nak. Előrebocsátom, hogy igazgatósági műkö­désem alatt, amely körülbelül öt-hat eszten­dőre terjed ki, amikor képviselővé választottak, felajánlottam lemondásomat, de anivel ez 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. altruista intézmény és az első perctől kezdve egészen mostanig soha semmi néven nevezendő jutalmazást, egy fillért nem vettem és nem vett fel az igazgatóság sem, tehát ebből a szempont­ból a magam részéről nem látok összeférhet­lenséget. Amennyiben a Ház megállapítaná, hogy még díjazás nélkül is összeférhetlen ez az állás, én készséggel hagyom ott, mert sok gondot és bajt okoz nekem ez az igazgatósági tagság. T. Ház! A költségek az Ioksz.-nál az 1924. és 1933. év között eleinte mindig növekedtek, — később már a közérdekeltségekre felügyelő ha­tóság leszállította a tisztviselők fizetését mégis a tízesztendős átlagban évi 802.000 pengőt tet­tek ki. A szanálás radikális eredményeként ma ezek a költségek 279.000 pengőre csökkentek, vagyis közel 540.000 pengőt takarít meg a köz­pont évenkint. Kérdezem: talán nem volt itt helytelen, rossz, az igazgatás? Az állam nagy ráfizetéseket volt kénytelen áldozatul hozni, azért, mert a központi igazga­tásban volt a hiba. A vállalkozásokban való részvétel most már teljesen megszűnt és ezzel az löksz, ki tudta kapcsolni ezeket a deficites üzleteket, hanem — nagyon helyesen — minden vállalkozást, közmunkát a tagszövetkezeteknek, vagy pedig egyéni iparosoknak enged át. Ez is a helyes. A központ az ellenőrzésre, irányításra való, nem pedig arra, hogy a vállalkozásokban részt vegyen. Tagadhatatlan, hogy a tagszövet­kezetek, a szakipari szövetkezetek is válságos helyzetbe jutottak, azonban nem olyan nagy mértékben történik itt likvidá­lás, mint ahogyan különösen a napilapok nap­nap után megemlékeztek róla. 1933-ban volt 36 szakipari szövetkezet, ebben az évben kettő fel­számolt, egy kilépett és kettő csődbe került, úgyhogy maradt 31. Ma az löksz, megalapozott szerv. Állítom, hogy hivatása magaslatán állva a fősúlyt a kisiparosok hitelellátására fekteti és a közszállításoknak kisiparosok részére való megszerzésére. Már az elmúlt esztendőben száz százalékkal emelkedett az Ioksz.-on keresztül nyújtott közszállítások értéke, s azt hiszem, ebben az évben is elértük már a multévi for­galmat. Itt bebizonyult, hogy intézményesen, kormánytámogatással, de anélkül, hogy ez a kormánynak pénzébe kerülne, segíteni iehet a kisiparon munkaalkalmakkal és bizonyos hite­lekkel, amelyek az üzletvitel forgótőkéjét jelentik. A kisipari hitelakcióban a múltban nem­csak kisiparosok, hanem középiparosok is ré­szesültek. Sajnos, a középipar részére is jelen­tékeny összegeket helyeztek ki és ezek az ösz­szegek úgyszólván majdnem mind elvesztek. A jövőben már csakis, kisiparosok fognak hitelt kapni az Ioksz.-nál Azt is figyelembe kell venni, hogy az löksz, nem ad személyi, fedezet nélküli hiteleket. Sokan fordulnak még kép­viselőtársaink részéről is az Ioksz.-hoz azért, hogy kerületeiknek megszorult iparosai részére ilyen személyi, fedezet nélküli hitelt folyósít­sanak, de hát ki kell jelentenem, hogy ezt nem az löksz, osztja szét. hanem a kerületi kamarák, tehát Budapest és környékén, a budapesti ka^ mára, a vidéki iparosok részére pedig a vidéki kamarák eszközlik a hitelnyújtást. Ami a kisipari hitelt illeti, az löksz, eddig 8484 iparos között kiosztott 17,872.000 pengőt. Ma is fennáll még 3498 iparosnál 9,485.000 pengő. (vitéz Martsekényi Imre közbeszól-) Bizony van ebből olyan összeg, amely még. nem térült visz­sza, de ezek a pénzek nem elvészett pénzek, mert méltóztatik tudni, képviselőtársamj hogy meg-

Next

/
Thumbnails
Contents