Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. ügyi tisztviselő és segédszerv, le egészen az utolsó kézbesítőig, ki-ki a maga hatáskórében kell hogy csak az igazságot szolgálja, attól a tudattól áthatva, hogy a legmagasabb vagy a legszerényebb hatáskörben, de ennek a nemzetnek legszentebb érdekét viszi előre. Az igazságügyi szolgálat hagyományos, tiszta és feltétlenül nemzeti magyar irányzata mellett nem nélkülözheti a nemzetközi kapcsolatok fenntartását és tágítását sem. Jogászaink nemcsak a hazai jogot mi vélik, és pedig úgy gyakorlati, mint elméleti, tudományos téren, hanem a nemzetközi jogi életben is részt vesznek, úgy a Nemzetek Szövetsége, mint a nemzetközi döntőbíróságok előtt folyó tárgyalásokban. Ez utóbbi téren csak a Pázmány Péter tudományegyetem cseh megszállott területen lévő ingatlanvagyonának megmentése körül a hágai állandó nemzetközi bíróság előtt folyt perre kell utalnom, amely a magyar jogászok fényes jogi tudásénak és* érvelésének egyik legszebb diadalával végződött. A világnak ez a legmagasabb bírósága a magyar jogászok érvelését egyhangúlag elfogadta, — természetesen a cseh döntőbíró kivételével — a magyar álláspontot jogosnak ismerte fel és a cseh köztársaságot kötelezte a Pázmány Péter tudományegyetem ingatlanainak visszaadására. Ez a magyar jogászvilágnak nemzetközi viszonylatban is fényes győzelme. Amikor erre különlegesen is utalok, hangsúlyoznom kell, hogy a folyton fejlődő magyar bíráskodás és a magyar jogi tudományos élet nemzetünknek egyik legbecsesebb értéke, amelyre méltán büszkék lehetünk. Ennek az értéknek őre az igaz ságügyminisztérium, amelynek költségvetését szerencsém van ismertetni. Az igazságügyi tárca költségvetésének öszszeállításánál az általános gazdasági és pénzügyi helyzet által követelt az az irányzat érvényesült, hogy az állam kiadásai messzemenő takarékossággal irányoztassanak elő. Ügy érezte azonban az igazságügyi kormányzat, hogy ezen a téren már a multévi költségvetés egybeállításánál elment a lehetőség határáig és az egyoldalú takarékossági sürgetéseknek korlátot szab a meglévő igazságügyi szervezet indokolt szükségleteiről való olyan mérvű gondoskodás, hogy az igazságügyi hatóságok működése az eddigi magas színvonalon megmaradjon, sőt emelkedjék. Mielőtt a tárca költségvetésére rátérnék, a bíróságok 1934, évi ügyforgalmát kell egy kissé ismertetnem. A büntetőügyeknél emelkedő irányzat, nevezetesen 5-6%-os emelkedés mutatkozik a multévihez képest, ami a bűnözés emelkedését jelentené, a valóságban azonban úgy áll a helyzet, hogy a szaporodás kizárólag a csekélyebb súlyú bűncselekményeknél, a járásbíróság elé tartozó ügyeknél és a jövedéki kihágásoknál állott elő, amiből egymagában a bűnözési hajlam emelkedésére következtetni nem lehet, hanem ennek okát inkább a gazdasági viszonyok leromlásában kell keresni. A többi ügyszakban csökkenő irányzat mutatkozik, még pedig a főlajstromba tartozó ügyeknél 6%, az elsőfokú érdemleges pereknél 10-5%, a telekkönyvi ügyekben pedig 1-9% apadás jelentkezik. Az ügyforgalomnak ez az apadása három tényezőre vezetendő vissza. Az egyik a gazdasági élet általános leromlása, a másik a gazdaadósvédelmi intézkedések, ( a harmadik pedig a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény, amelyek mind természetszerűleg az ügyek számának csökkenését vonták maguk után. Meg kell említenem, hogy a polgári ügyek forgalmának csökkenése jóval kisebb mértékben folytatódott 1934-ben, mint 1933-ban. A polgári ügyszakokban mutatkozó csökkenés lehetővé teszi a büntetőügyek szaporodása ellenére is, hogy a bírósági személyzet létszáma a szabványos létszámra szálljon le, a bíróság érdemi munkájának színvonala viszont tovább , emelkedjék. A telekkönyvi ügyforgalomban évek óta mutatkozik először apadás, ez is jelentéktelen. A telekkönyvi ügyek száma évek óta állandóan magas, ami arra mutat, hogy a gazdavédő intézkedések, valamint a földbirtokrendezés végrehajtásával kapcsolatos munkálatok az ügyforgalmat növelik és előreláthatólag továbbra is növelni fogják. A rablétszám lényegesen nem változott, a bűnöző fiatalkorúak létszámának csökkenése szünőfélben van, a fiatalkorúak befogadására rendelt intézetek személyzetének létszámát a csökkenés ütemének megfelelőleg az igazságügyminiszter úr apasztotta. Hogy Csonka-Magyarország ítélőbírói kara minő munkát végez, erre vonatkozólag néhány számadatra leszek bátor rámutatni. A bíróságoknál iktatott főlajstromszámok kitettek 1934ben 1,362.452-t, ebből a járásbíróságokra esik 1,156.004, a törvényszékekre 176.001, a királyi ítélőtáblákra 24.351, a királyi Kúriára 6096, ezenfelül a telekkönyvi iktatmányok száma volt 1,676.289. A főlajstromszámok és a telekkönyvi iktatmányok száma tehát Csonka-Magya-országon 3,038.741. Mivel a telekkönyvi iktatmányok a járásbírósághoz tartoznak, a járásbírósági telekkönyvi iktatmányok és főlajstromszámok együttesen önmagukban — tehát a járásbíróság ügyforgalmát ez a szám tünteti fel — 2,832.393; A bírói munka legfontosabb megnyilvánulása az érdemleges ítélethozatal. Érdekes tehát az érdemleges ítéletek számával is foglalkozni. 1934-ben a magyar bíróságok összesen 257.534 ítéletet hoztak. Ebből a járásbíróságokra esik 163.744, a törvényszékekre 75.568, az ítélőtáblákra 15.329, a Kúriára 2893. Érdekes leszögezni azt is, hogy egy-egy bíróra átlagban hány érdemleges ítélet esik, összehasonlítást téve az előző évek forgalmával is. Egy bíróra esett átlagban 1934-ben 180,, 1933-ban 199, 1930ban 224 érdemleges ítélet. A járásbíróság, a törvényszék, a tábla és a Kúria bíráinál együtt. Ha az egyes bíróságoknál nézem, hogy egy-egy bíró hány érdemleges ítéletet hozott, akkor a következő számokat kapom: A járásbíróságoknál egy bíró hozott 1934-ben 255, 1933-ban 284, 1930-ban 334 érdemleges ítéletet. (Rupert Rezső: Fizetési meghagyásos ügyek!) Ezek érdemleges ítéletek. Nagyon érdekes számok a továbbiak is. Egy törvényszéki bíróra esett 1934-ben 144, 1933-ban 149, 1930-ban 169, egy ítélőtáblai bíróra 1934-ben 89, 1933-ban 104, 1930ban 75, egy kúriai bíróra 1934-ben 43, 1933-ban 46, 1931-ben 48 érdemleges ítélet. Mint ahogy látni méltóztatnak ezekből a számadatokból, 1934-től kezdve az egy-egy bíróra eső érdemleges ítéletek száma határozott csökkenést mutat, ami egyúttal megnyugtatás abból a szempontból is, hogy az ítélkezés feltétlenül alaposabb, ha nem kell úgyszólván postamunkát végezni. (Esztergályos János: És amióta a bírónak nem kell egyedül cipőt talpalnia!) Kiemelem, 1930-ban túlságos sok volt az, hogy egy járásbíróra 334 érdemleges ítélet esett. Ez ma lecsökkent 225 érdemleges ítéletre, és tekintettel arra, hogy az első fok megerősítését hangsúlyozza az igazságügyi kormányzat ós követeli a jogászközönség, de a nagyközönség is, megnyugtatónak látszik az, hogy az első fo-