Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 22. hallhattak. Az volt a gyanúm, hogy az ott ácsorgók legtöbbje a magyar bolsevista követség kémje volt. Belépve a terembe, erre figyelmeztettem is az urakat, ők azonban nagy kedélyességgel arról biztosítottak, hogy azok mind »derék, jó fiuk«. Rendkívül rossz hatással volt reám az a tény is, hogy az urak engem egy ilyen kényes ügy 'megbeszélésére olyan helyre hívtak, ahol lukullusi vacsorák áruló nyomai: teli és üres, finom boros- és pezsgősüvegek egész sora állott az asztalon, s így alkalmam volt meggyőződni arról, hogy amit a magyar emigránsok egy részének dőzsöléséről egész Bécsben megbotránkozva beszéltek, e körülményen alapszik.« (Gr. Pálffy-Daun József: Ebből nem tűnik ki, hogy én akár loptam volna, akár nem tudtam volna elszámolni, vagy dőzsöltem volna!) Ezen aposztróf álás után tovább megy és azt mondja Batthyány Tivadar, hogy •,. (Gr. Festetics Domonkos: Erre csak maguk adnak, mi nem! — Egy hang a középen: Akármit írhattak volna abban a könyvben, nem érvényes^ nem hivatalos adat, kár ilyet idehozni! — Zaj.) Majd erre is rátérünk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr személyes megtámadtatás címén szólalt fel és felolvasásokat tart. Propper Sándor: Meg kell magyaráznom, hogy mire alapítottam vádjaimat. (Hosszasan keresgél inatai között.) Elnök: Méltóztatik folytatni? Propper Sándor: Igen, hogyne! Elnök: Akkor tessék, mert különben a szót kénytelen leszek megvonni. (Gr. Festetics Domonkos: Majd kiolvassa magát. — Zaj a jobbközépen.) Propper Sándor: Vau ez olyan fontos dolog, hogy méltóztassanak egy kis türelemmel lenni. (Gr. Festetics Domonkos: Nem jól tanulta meg a leckét! Szekundát kap!) Az áll tehát ebben a könyvben, hogy Pálffy-Daun gróf szerepe is tisztázandó, mert ő volt az, aki protezsálta Ashmead Bartelettet ő nála, holott Pálffy-Daun József gróf egy félévvel azelőtt Batthyány tói magától értesült arról, hogy az egész nem más, mint blöff, mert Ő senkitől semmiféle politikai vagy egyéb megbizatást nem vállalt, nem kapott és nem fogadott el. (Gr. Pálffy-Daun József: Ez teljesen téves!) Batthyány felhívására azt mondja a gróf úr, hogy ez nem történt meg, viszont a 334. oldalon könyvében azt mondja (olvassa): »Felhívja a kormányt, hogy ezt a kérdést vizsgálja meg és szerezze vissza a nemzet becsületét és szerezze vissza azoknak a becsületét, (Zaj a jobbközépen.) akikről szó van, mert tudni kell, hogy osztrák és olasz lapokban —- ez is itt van — és a horvát lapokban a legsértőbb invektívák jelentek meg az emigránsok ellen. (Felkiáltások: És a Népszavában! A Vörös Újságban!) Batthyány azt az indítványt tette az emigráció tagjainál, hogy miután az invektívák között olyan kitételek is szerepelnek, hogy tolvaj, sikkasztó stb., indítsanak a lapok ellen sajtópert, amibe az urak nem akartak beleegyezni. (Gr. Pálffy-Daun József: Nem tudtak! — Malasits Géza: Miért? A Neue Freie Presse-t be lehetett perelni!) Ezt nemcsak Batthyány Tivadar gróf mondja, ezt mondja Hajós Jenő nyugalmazott követségi titkár is, aki erről külön könyvet is írt a »Bank-utcai puccs és a száznegyven millió valódi története« címen. Ebben hasonlóképpen mondja el a dolgot, mint ahogy Batthyány Tivadar elmondja- (Malasits Géza: Huszár Károly volt miniszterelnök is ugyanezt mondja!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 193'5 május 28-én, kedden. 115 Hozzátartozik még ehhez, hogy volt egy úgynevezett parlamenti bizottság az első nemzetgyűlésben, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, valamikor 1921-ben. Erre nézve Batthyány ezeket mondja (olvassa): »A bankgassei milliók egyét illetőleg az őrgróf fenti levelében« — volt egy levélváltás Pallavieini György őrgróf és Sándor Pál között — »egy állítólagos parlamenti bizottsághoz utasít, amelynek elnöke Szterényi József báró volt.« (Zaj a jobbközépen.) Ez akarta a helyzetet tisztázni. Erre Batthyány megállapítja, hogy a Friedrich-kormány nem vette tudomásul a 140 milliót kezelt urak elszámolását. (Gr. PálffyDaun József: De én nem kezeltem!) Ez a pénz a magyar állam tulajdona volt, ez nem volt sem a bolsevikieké, sem más kormányé, sem az emigráns komité tulajdona, ez a magyar állam tulajdona volt s amennyire én ismerem a magyar közjogot és az államjogot, az elszámolások közpénzekről, állami pénzekről csak hivatalosan, a legfőbb állami számvevőszéken keresztül történhettek meg. (Gr. Pálffy-Daun József: Hol volt ez akkor?) Átnéztem a számszék jelentéseit, kerestem, hátha megtalálom, hátha megtörtént az elszámolás és 1920-tól mindmáig a legfőbb állami számszék jelentéseiben, zárszámadásaiban a ibankutcai 140 millió korona, mint elszámolás, sem annak egy része, elő nem fordul. Nyilvánvaló tehát, hogy rágalmak és egyéb érzelmi momentumok felvetése helyett sokkal egyszerűbb volna, ha a gróf úr megmondotta volna az időt és helyet, hogy hol és mikor számolt el (Gr. Pálffy-Daun József: De mivel?) többek között azzal a 13 millió koronával, amit az ön protekciójára Ashmead-Bartelett vett fel a 140 millió koronából. (Gr. Pálffy-Daun József: Ez is téves!) Ez a könyv 1923-iban jelent meg a nagy nyilvánosság előtt, a Képviselőház könyvtárában három példányban van meg. Lehetetlenség, hogy közéleti ember, lehetetlenség, hogy magyar arisztokrata ne vegyen tudomást arról, hogy egy-két vastag kötetben megjelenő könyv róla milyen állításokat ír meg. (Gr. Pálffy-Daun József: Eám csak a vezérem véleménye bír hatással!) Leghelyesebb lett volna tehát, t. gróf úr, megjelölni az időt és helyet, hol számolt el, letenni a Ház asztalára a nyugtát, amelynek ellenében a pénzt átadta, azonfelül meg kellett volna indítania a sajtópert akár Hajós Jenő, akár pedig Batthyány Tivadar gróf, az ön egykori ©migrációs vezére ellen. Ez a tiszta igazság. Egy szót sem vettem el belőle, egy szót semi tettem hozzá, amiből nyilván következik, hogy nemi önnek van ebben a kérdésben igaza, ihanem nekem. Tessék tehát elszámolni és azután önérzeteskedni. (Gr. Pálffy-Daun József: A papiros türelmes! •— Felkiáltások a középen: Tessék megismételni mindezt másutt is! — Zaj.) Elnök: A Házszabályok 143. §-a értelmében Vázsonyi János képviselő úr kért személyes megtámadtatás visszautasítása címén szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Vázsonyi János: T. Képviselőuáz ! A Képviselőház tegnap éjjeli ülésén félreértett szavaim helyreigazítása címén már szót kértem, tekintettel azonban arra, hogy az idő már egy óra felé járt és képviselőtársaim az ülésteremből kifelé indultak, bár a szót megkaptam, nem volt módomban a miniszterelnök úr reflexióira válaszolni. Hálásan köszönöm a Képviselőház elnökségének, hogy erre a házszabályok alapján nekem a mai ülésen módot nyújtott;. 17