Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 22. ülése 1935 május 28-án, kedden. 113 vagyok bátor emelni, akkor ez az, hogy ami­kor immár évek óta beszélünk idegenforgalom­ról, amikor volt egy kereskedelmi miniszte­rünk, aki minden felszólalása alkalmával hangsúlyozta, hogy mennyire az idegenforga­lommal kíván foglalkozni, akkor előállott az a helyzet, hogy az indokolás még mindig arról beszél, hogy ez az összeg^ lehetővé teszi egy munkaprogramm kidolgozását. Bocsánatot ké­rek, én azt hiszem, hogy amikor már egy kü­lön szakosztálya van az idegenforgalomnak, amikor ez a kérdés már első helyen áll valuta­problémáink között és azok megoldhatásának egyik legfontosabb eszköze, nem volna szabad még mindig a probléma kidolgozásánál tarta­nunk, hanem a messzemenő cselekvési folya­matnál. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Ez folyamatos dolog!) Sajnos, az idő rövidsége miatt az idegen­forgalom részleteivel ott nem foglalkozhatom, ezért legyen szabad csak egészen röviden arra utalnom, hogy a most megvalósított és az áruforgalmi autarch!a után az idegenforga­lomban a személyi autarchia elvét is meghono­sítani kívánó rendszerrel szemben és a ma­gyar idegenforgalom és a magyar valutapro­bléma - szempontjából sokkal egészségesebb irányzatnak tartanám a közlekedés politiká­ját, a közlekedését abban az értelemben, hogy a magyar idegenforgalom érdekében is, de a külföldi utazásokhoz fűződő nagy kultúrérde­kek szempontjából is olyan megállapodásokat létesítsünk a magyar kiutazások szempontjából figyelembejövő országokkal, amely megállapo­dások alapján egy, a magyar mezőgazdasági cikkekből létesítendő bizonyos összegű kiviteli többösszeg ellenében utazási bonokat boesáta­nánk rendelkezésre. Amint a német pénzügyminiszter igen he­lyesen hangsúlyozta, Svájc a rendes^ német ex­porton felül külön exportot vesz át ## Német­országtól és azt utazási bonok formájában fi­zeti, német kötelességgé vált a svájci fürdőihe­lyek frekventálása- (Bornemissza Géza kereske­delemügyi miniszter: Nem új dolog.) Azt hi­szem, Ausztria és Olaszország felé nagyon in­dokolt volna ilyen (megállapodásoknak még a nyári szünet előtt való létesítése. Respektálva a házszabályok előírásait, saj­nos, nem tudom folytatni. Talán a részletes vi­tánál leszek bátor még az idegenforgalom né­hány kérdését érinteni, azonban a kifejtettek után úgy vélem, indokolt, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Teleki János gróf! Gr. Teleki János: T. Ház! Az idő előrehala­dott voltára tekintettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy felszólalásomat a hol­napi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Hozzájárul a kérelemhez a t. Ház? (Igen.) A Ház a halasztási kérelemhez hozzájárult. A napirend tárgyalására- szánt idő letelt. Javaslatot teszek arravonatkozólag, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, szerdán délután 4 órakor tartsa. (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Már reggel nyolckor! — Propper Sándor: Bevált a nyolcórás szisztéma!) s annak napi­rendjére tűzessék ki a magyar állami költség­vetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés*.) Méltóztatnak éhhez a napirendi javaslathoz hozzájárulni? (IgenHß Ha igen, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az indítvány- és interpellációs­könyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, hogy az indítvány könyvet felolvasni szíveskedj ék­Esztergályos János jegyző: Az indítvány­könyvbe újabb bejegyzés nincs. Elnök: Es az interpellációs könyvben? Esztergályos János jegyző: Ott sincs! Elnök: Jelentem a t. Háznak, hogy gróf Pálffy-Daun József képviselő úr a házszabályok 143. §-a alapján személyes megtámadtatás cí­mén kért szót. A képviselő úrnak az engedélyt megadtam. Gr. Pálffy-Daun József: T. Ház! A Ház 24-i ülése^ alkalmával Propper Sándor képviselő úr szükségesnek találta engem azzal megvá­dolni, hogy az úgynevezett Bank-utcai milliók­ról, a Bécshen, a kommunistáktól visszaszer­zett 135 millióról elszámolni nem tudtam. (Györki Imre: Ezt a felszólalását ki készítette, képviselő úr, azt mondja meg?!) Ezt a felszó­lalásomat magam készítettem, t. képviselő úr. Elnök: Györki képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Gr. Pálffy-Daun József: Azt is állította, hogy annak ellenére, hogy az azóta elhunyt Batthyány Tivadar felszólított az elszámo­lásra, ez nemi történt meg- En végtelenül örü­lök annak, hogy ezáltal a t. képviselő úr al­kalmat adott nekem arra, hogy röviden meg­világítsam azokat az állapotokat, amelyek a magyarországi szociáldemoktratapárt 1919-i uralma alatt voltak, Propper képviselő úr közbeszólásával azt akarta igazolni, hogy azok a hazafiak, akik kénytelenek voltak Magyarországról elmene­külni, mert nem hódoltak he a vörös uralom­nak, akik külföldön éltek emigrációban, a bécsi Anna-bárban ezeket a milliókat elherdálták. (Györki Imre: Bizony, ezt tették!) Ebből az egész felszólalásából mindössze csak az az egy tényállás az igaz, hogy a hazá­hoz hű állampolgároknak távoznia, .menekülnie kellett a haza területéről és pedig azért, mert ahtoian az épületben, ahol a szociáldemokrácia és a kommunizmus együtt lakik, megtalálták egymást a II. és III. internacionálé hívei. Hogy a képviselő úr engem támadott és igazi­ságtalanul támadott meg, az abból magyaráz­ható, (Györki Imre: Mégis valaki csinálhatta a beszédet, mert olvassa. Mégis Dinnye Mihály csinálta ezt a beszédet! — vitéz Mikolay Jó­zsef: Nem! fontos, akárki csinálta. Majd meg­kérdezzük magát, hogy a magáét ki csinálta! — Györki Imre; A szerző!) hogy a milliókat Bécsbe vitték és ott helyezték el. Az én tevékenységem a pénzzel kapcsolat­ban tisztán abból állott, hogy az úgynevezett követeket biztos helyre vittem és letartózta­tásba helyeztem, de engem sem Batthyány Ti­vadar, sem más, soha »elszámolásra fel nem szólitott. (vitéz Mikolay József: Most_ szóljon valamit! — Propper Sándor: Várja meg, amíg felállók. Ne kakaskodjék, hé!) En az úgynevezett követeket megfelelő helyre helyez­tem!. Sajnos, az akkoriban vörös presszió alatt álló, egyébként rendkívül^ tisztességes és ha­zafias hécsi rendőrség kénytelen volt ezt rö­vid időn belül felfedni, s ennek következtében én magam letartóztatásba kerültem, (Propper Sándor: 60 millió került meg, 80 millió eltűnt!) úgyhogy dorbézolásra nekem időm és alkal­mam nem volt és nemi lehetett. ' Amikor a magyarországi saociáldemokra­»árttal szimpatizáló osztrák kommunisták 16*

Next

/
Thumbnails
Contents