Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

100 Az országgyűlés képviselőházának védett magyar népet újabb válságos helyzetbe hozzák és újabb megpróbáltatásoknak teszik ki. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nemi) Ha iszólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy a külügyminiszter úr őexcellenciája még nem érkezett meg külföldi utazásáról, méltóztassanak megengedni, hogy helyette én beszéljek. Tehetem ezt annál is inkább, mert nemcsak hivatalos helyettese vagyok, hanem az ő egész gondolatkörében és az én gondolatkörömben semmi olyan momentum nincs, amely külpolitikai vonatkozásokban is bennünket egymástól elválasztana. T. Ház! Az utóbbi napok legérdekesebb külpolitikai eseménye Hitler kancellár és birodalmi vezér rádióbeszéde volt. Amikor ezt végighallgattam, eszembe jutott Bismarcknak az a mondása, hogy: »Nem szeretnék kis ország állampolgára és még kevésbbé szeretnék kis ország államférfia lenni«. Mi mindannyian, a mi élénk fantáziánkkal, amelyet keletről hoztunk, szívesen foglalkozunk olyan kérdésekkel, amelyek nagy területeket érdekelnek, szívesen foglalkozunk tehát külpolitikai kérdésekkel, amelyek az egész világpolitikát jellemzik és éppen ezért a mai vita alkalmával is láthattuk, hogy nem volt olyan problémája elsősorban Európának, amelyhez egyes képviselőtársaim ne szóltak volna hozzá, amit a magam részéről helyeslek, mert valóban szükséges, hogy azok, akik külpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, az összes kérdésekkel tisztában legyenek. Ez az a perspektíva, amelyről tegnap belpolitikai vonatkozásban beszéltem és amelyet külpolitikai vonatkozásban úgy fogalmaznék, hogy ahhoz minden olyan hatóerőnek ismerete szükséges, amely egy ország külpolitikáját determinálja, amely azokat a területeket érinti, amely területek vonatkozásban állanak az illető országgal. Földrajzi fekvésünk, saját magunk népi ereje, gazdasági potenciánk, népi, lelki adottságaink és szomszédaink hasonló tulajdonságai, valamint azok fa törekvések, amelyek úgy szomszédainkat, mint bennünket jellemeznek, determinálják az ország külpolitikáját. Melyek azok a kérdések? Meg (méltóztatnak engedni, hogy elsősorban én is általános kérdésekről beszéljek, amelyek közelebbről érdekelnek bennünket. 'Speciális magyar vonatkozásban érdekel jbennünket a revízió kérdése, a kisebbségi kérdés, az egyenjogúság problémája és azok a gazdasági kérdések, amelyek összefüggésben vannak Magyarország problémáival és amelyek a békeszerződések megkötése óta nézetem szerint teherként reánk maradtak. Természetes, hogy a magyar politikának ez a # tételfelállítása — revízió, kisebbség, egyenjogúság és a gazdasági kérdések megoldása pozitív értelemben — ellenkezésre talál azoknál, akiknek legalább eddig az volt a politikájuk, hogy minden ilyen magyar törekvésnek elejét vegyék, útját állják és megakadályozzák azt, hogy ez a nemzet a maga, csonkaságában a benne rejlő, mindig megmaradt hatalmas lelki erőkre támaszkodva elérje azo2. ülése 1935 május 28-án, kedden. kat a célokat, amelyeket elhivatottságának tudatában el akar érni. :-' Ezek azok a szomszédok, akik a világháború befejezése és a békeszerződések megkötése óta nem mutattak barátságot Magyarország iránt. Ezek azok a szomszédok, akik reákényszerítették a mindenkori magyar kormányt, hogy messzebb tekintve, olyan külpolitikai elgondolásokat szorgalmazzon, amelyek elsősorban gazdasági szempontból ellensúlyozzák ezeknek az országoknak a ténykedését. Az első pozitív irány, amely felé Magyarország orientálódott, Olaszország volt. Első kormányzatom idején köttetett ez a római paktum, amelyet természetesen, mint mindent, kritika ért. Elsősorban gazdasági vonatkozásban azt állapítják meg az igen t. felszólaló urak, hogy ez a római paktum nem váltotta be a, vele szemben táplált' várakozásokat. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a római paktum hevált nemcsak gazdasági, hanem politikai tekintetben is, mint ahogy a római barátság is, elsősorban a Dúcénak külpolitikája, Magyarország javát szolgálta azóta, amióta Rómával szorosabb kapcsolatot létesítettünk. Gazdasági tekintetben pedig meg kell állapítanom, — és ezt minden szakember meg fogja velem együtt állapítani — hogy ha a múlt esztendőben nagyobb mezőgazdasági termésünk, elsősorban szemestermésünk lett volna, akkor az az arány, amely ma fennáll, egészen máskép és a római paktum javára ütött volna ki. Egymagában az a körülmény, hogy Róma is és Bécs is elismerte a búza világpiaci áron felüli értékesítésének lehetőségét és erre bizonyos biztonságot is nyújtott, (Ügy van! jobbfelől.) mutatja azt, hogy az az út, amelyen mi jártunk, teljesén reális és hogy ez az út volt az első, amely az európai politikai káoszban reálpolitikai alapokra igyekezett fektetni az európai politikát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Mi annakidején arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy ehhez a római paktumhoz mindenki csatlakozhatik, aki megfelel azoknak a reálpolitikai feltételeknek, amelyeket a három szerződő fél megállapít. Azóta nagy sakkhúzások történnek az európai, politika mezején. A sakkhúzások középpontjában Németország áll, az a Németország, amelyről nálunk keveset beszéltek addig, ameddig liberális kormányzati rendszer volt ott, és amelyről rendkívül sokat beszélnek, különösen itt Magyarországon, érthetetlen módon, amióta ott egy nemzeti reneszánsz megkezdődött, amelyet ma, azt hiszem, mindenki, az egész világ is elismer és amely 75 millió németet úgy szervezett meg, hogy benne egy akarat érvényesül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ott egy olyan akarat szerveződött meg, amelyet számításon kívül hagyni nem leihet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Éppen ezért örüíök, hogy Tűri Béla barátom erre különösen felhívta a t. Ház figyelmét ellenzéki oldalról. Egy biztos: a világ el fogja ismerni Németországnak azt a nagy érdemét, hogy a bolsevizmust megállította nyugat felé való törekvésében, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) és egy hiztos magyar szempontból: Magyarországnak a Kárpátok medencéjéből kiinduló politikáját nem lehet másképpen elképzelni, mint hogy állandóan mérlegelés tárgyává teszszük a hatalmas német erő létezését. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A római paktumhoz hasonlatosan, állandóan folytatódnak tanácskozások alapján olyan