Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 22, szerződéseknek előkészületi munkái, amelyeknek látszat szerint az a céljuk, hogy Európában rendet teremtsenek. Ha ezt a célt jóhiszemüleg akarják elérni, ha ennek a külpolitikai munkálkodásnak az iránya az Igazság érvényesülésének egyenes vonala, ha ezek a tárgyalások és szerződéskiegészítések nem azt célozzák, hogy a jelenlegi állapotot egyoldalúan, az igazságtalanság és nem az igazság alapján stabilizálják, ha ezek — ahogyan mondottam — nem ellenünk irányulnak, akkor mi szívesen fogunk részt venni az európai béke stabilizációjának munkájában. Ha azonban azt látjuk, hogy ennek az ellenkezőjéről van szó, arról, hogy a francia hatalmi rendszert megerősítsék, arról, hogy a béke igazságtalanságait állandósítsák, akkor magyar államférfi nem vehet részt ilyen tárgyalásokban és nem írhat alá semmiféle szerződést. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelöl és a középen.) A magyar kormány mindig megmutatta békülékeny szándékait. Ez nemcsak a magyar kormány egyéni elgondolása alapján történik, de a magyar kormánnyal együtt a magyar népnek az is óhaja, hogy méltósággal képviseljék érdekeit itt a Kárpátok medencéjében és a dunai konferencián is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) Semmi olyan szerződésbe nem mehetünk bele, amellyel — ahogyan nagyon helyesen (méltóztatott mondani — egy tál lencséért eladjuk a jogainkat, mert egyet tudunk: bármilyen kicsiny is ez a nemzet, földrajzi fekvésénél és történelmi múltjánál fogva hatványozottan joga van ahhoz, hogy elhivatottságának megfelelő olyan poziciót teremthessen a maga számára Európában, amely pozíció megfelel annak a missziónak, amelyet ez a nemzet ezer év óta teljesít. (Ügy van! Ügy van! Zajos taps jobbfelöl és középen.) Mert eddig miit láttunk? Bármilyen európai konfliktusról, vagy bármilyen incidensről, bármilyen merényletről volt szó, mindig célzatosan magyar bűnösség után kutattak. Hála Istennek, a marseille-i ügy lezáródott. Én ezzel a kérdéssel nem is akarok már foglalkozni, de egyet a t. Ház velem együtt bizonyára megállapít: a marseille-i eseményt arra használták fel, hogy Magyarország ellen hadjáratot indítsanak, amelynek célja ennek a nemzetnek megsemmisítése volt. Hála a nagyhatalmak józanságának és — elismerem — az utóbbi időben az érdekelt államok józanságának is, ez az incidens nem alakult át egy külpolitikai üldözőhadjátrattá, hanem a napirendről levétetett. Mindaddig, amíg a körülöttünk lévő államok ezt a stílust követik: a politikai üldözés, a politikai atmoszféra súlyosbításának a stílusát, magyar államférfi, aki Önérzetesen képviseli nemzete érdekét, más álláspontra nem helyezkedhetk, mint a rezerváltság álláspontjára. (Helyeslés a jobboldalon.) Es ezt a rezerváltság álláspontja áll minden vonatkozásban, mert itt a népek országútján, a történelem viharsarkán él ez a nemzet, ahogyan ezt én már többször kifejtettem, szükséges tehát, hogy kellő óvatossággal képviseljük .a magyar érdekeket külpolitikai vonatkozásban. Mi nem lehetünk nagy elgondolások hirdetői és végrehajtói, inert ehhez a hatalmunk, az erőnk és a tekintélyünk is hiányzik. Asszisztensei lehetünk azonban olyan koncepcióknak, amelyekben nemcsak magyar érdeket szolgálunk, hanem egész Közép-Európa érdekeit is. Es erre vágyódtunk mi. ülése 1935 május 28-án, kedden. 101 Sok szó esett ezekről a koncepciókról ma is. örülök, hogy Túri Béla barátom viszszatért egyik gondolatomra, a roma-berlini tengelyre, amelyet az ellenzéki képviselők hol megtörtnek, hol repedező állapotban lévőnek jellemeztek. Az, hogy Túri Béla barátom ma meglepetésszerűen visszatért erre a kérdésre, azt mutatja, hogy a külpolitikában is, mint minden külpolitikai kérdésben, felette óvatosnak kell lenni a bírálatnál. Mi nem vagyunk a helyzet urai, erősebb tényezők befolyásolják Európa sorsának kialakulását. Éppen ezért fixa ideák után nem szaladhatunk, de lehet józan belátásunk és lehetnek meglátásaink, amelyek éppen történelmi perspektívákon keresztül elénk vetítik azt a koncepciót, amelyet én magamévá teszek, amikor azt mondom, hogy észak-déli vonalban kevesebb az ellentét, mint nyugati és keleti vonalban, amikor azt mondom, hogy csak az osztrák kérdés az, — különben ezt a Führer is és a Duce is megállapította — amely ma ezt a két hatalmas nemzetet egymástól elválasztja. Mi tehát a kérdés magja? A kérdés magja az, hogy az osztrák kérdést, ha lehet, libvidálni kell. Nekünk is érdekünk, de azt hiszem, érdeke egész Európának, és ebben a tekintetben helyes volna, !ha a nagy nemzetek képviselői egészséges álláspontra helyezkednének és megállapodnának az osztrák állam függetlenségének a gondolatában, mert ez ma nem osztrák kérdés, ez ma nem osztrák és magyar kérdés, nem is osztrák és olasz, nem is német és osztrák, hanem olyan kérdés, mely egész Európát egyformán érdekli. Mert Ausztriának velünk együtt olyan centrális fekvése van az európai térképen, az európai gazdasági és politikai viszonyok közepette, hogy az osztrák kérdés úgyszólván az összes államokat érinti. Nem veszem rossz néven, ha minden kérdés megoldásánál a végén a restauráció gondolatát méltóztatnak prezentálni a Ház elé. En másként gondolkodom. En a királykérdéssel foglalkozni ezúttal sem kívánok. Erre vonatkozóan tavaly nyilatkoztam. Nyilatkozatomat fenntartom. Ezt a kérdést annakidején — ezt ma megállapíthatom, egyhangú álláspontunk — a nemzet érdekeinek megfelelően fogjuk elintézni akarni abban a békés atmoszférában, amelyet ennek a gondolatnak pártok felettisége valószínűleg teremteni fog. (Elénk éljenzés és taps.) De 'bármennyire érzem, — mint ennek a gondolatnak, főleg a Habsburg-restaurációnak ellenzője — annak a politikai koncepcióját: a missziót e kérdés és ennek megoldása már nézetem szerint nem tudja teljesíteni. Nemzetek állnak nemzetekkel szemben és nem királyok és dinasztiák dinasztiákkal és királyokkal szemben. (Élénk éljenzés és taps.) A nemzeteknek politikai, történelmi, gazdasági és kulturális kérdései azok és jól felfogott érdekképviselete a nemzetnek az, amely ezt a kérdést befolyásolja, illetőleg irányítja. Ha Magyarországnak, Ausztriának és más nemzeteknek érdeke ez a kérdés, akkor valószínűleg így fognak dönteni; ha nem érdeke, akkor akármilyen tradíciókról beszélünk, ha akármilyen ideális erőt tulajdonítunk annak, hogy a Szent Korona tanát így látjuk teljesülve, — igen t. vitéz bajtársam — akkor ez a kérdés nem fog megoldódni ebben a szellemben és éppen ezért nem bír azzal az aktualitással, mint ahogyan szeretik feltűntetni. Nem aktuális, mert a helyzet ahhoz, hogy aktuális legyen, nem érett, nem tisztázódott. Olyan erő-