Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 2. ebben valamit tehessünk — a kisebbségek érdekében hathatósabb védelmet, annál , inkább ki van szolgáltatva itt a Dunavölgyében ez az egy tömböt képező ezeresztendős nemzet arra, hogy annak egyik-másik levágott része kihaljon vagy elszáradjon. Nem is akarok a külügyi tárcánál kitérni azokra a nagy kérdésekre, amelyekre részben gróf Sigray Antal t. képviselőtársam előttem elmondott kitűnő beszédében (Ügy van! balfelőli) kitért és amelyekkel foglalkozott, szinte kínálkoznék annak, akinek külügyi kérdésekkel is foglalkoznia kell. hogy megjelölje mindazokat az etapokat, amelyek különösen ebben az 1935-ös esztendőben januártól fogva az európai politikában felmerültek. Kezdve az olaszfrancia egyezménynél, azután folytatva az angol-francia egyezményen, a keleti paktumkérdéseknek egész szövevényes dolga, azután a legutóbbi események, amelyek mintegy Németország bekerítését célozzák: ezek mind olyan kérdések, amelyek egész Európának sorsát dönthetik el és így természetesen a miénket is Európában. Minthogy azonban mi kis, megcsonkított, ma leigázott nemzet vagyunk, nem várhatom a magyar kormánytól és külügyi politikánktól, hogy e nagy kérdéseket ők tudják előbbrevinni vagy megoldani. Ahol természetesen szerep jut nekik, meg vagyok róla győződve, hogy nem fogják elmulasztani kötelességüket teljesíteni, de ennek bővebb tárgyalása, hogy úgy mondjam, részünkről most egészen platónikus dolog. Csak egy kérdésre akarok kitérni a külügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál, arra a kérdésre, amely minket a legközvetlenebbül, a legközelebbről érint és amely tagadhatatlanul tárgyalási anyagát teszi — legalább is a kulisszák mögött — az összes konferenciáknak s ez: a Duna-medencének, vagy a Kárpátok medencéjének problémája. Azért mondom a Duna-medencét, — tudom, hogy a miniszterelnök úr nagyon helyesen a magyar történeti gondolat nyomán a Kárpátok medencéjére gondol — (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Amennyiben ez kizárólagosan magyar kérdés!) mert magyar kérdés, mert ha a Duna völgyének problémájáról beszélünk, bele kell kombinálnunk mindazokat az államokat, amelyek a Duna mentén vannak, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Helyes!) Mondom, ez a kérdés kétségtelenül aktuális, még ha nem is jött össze a dunai konferencia, a Duna-völgy érdekében tartandó konferencia; sőt, amint sajnálattal értesültünk róla Mussolini beszédéből, a kérdés bizonyos eltolódást is fog szenvedni, ami nem is keltett meglepetést. Már körülbelül egy hónap óta lehet látni, hogy az először június, majd július elejére tervezett konferencia nem jöhet olyan könnyen- össze, mint ahogy gondolták; nem jöhet ossz3 pedig éppen a kérdés nehézsége miatt. Es igrza van gróf Sigray Antal t. képviselőtársamnak, hogy ennek a dunai problémának különösen úgy, ahogy felvetődött, az olasz és francia, tanácskozások és egyezmények kapcsán, a kulcsa Ausztria. De nekünk éppen megfordítva, — vagy nem is mondom, hogy megfordítva, mert hiszen Ausztriával együtt lehet és kell is ezt a kérdést kezelni — az kell hogy a célunk legyen, hogy ennek a kérdésnek kulcsa Magyarország legyen. (Igaz! Ügy vm! balfelől.) Magyarország, mint említették is, nemcsak geográfiai helyzeténél, hanem annál a súlyánál KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ! ülése 1935 május 28-án, kedden. 95 fogva is, hogy itt egy tömbben, egy kulturaliter legmagasabb és legképzetteb fajt reprezentál, kell, hogy kulcsa legyen ennek a dunavölgyi problémának- Ha én a múlt esztendőkben már többször előhoztam a Képviselőházban a jogfolytonosság kérdésének elintézését, vagy — mondjuk így — a restauráció kérdését, éppen azért tettem, mert semmiképpen sem akartam, hogy ezt a restaurációt más állam, kezdje. Nem akartam, hogy a dunavölgyi új •kialakulásnak esetleg az legyen a kiindulópontja, hogy Ausztriában történik meg a restauráció. Természetesen tőlünk függetlenül is megtörténhetik ennek a kérdésnek Ausztriában a megoldása, mert nincs akkora erőnk, hogy mi ilyen gyorsan másképpen tudjunk eljárni, de én csak a célt jelöltem meg, amit magunk előtt kell tartanunk. Ennek a célnak mindig annak kell lennie, hogy a magyar királyság tényleges helyreállítása és a hatalom működése, a pozíció ereje által Magyarország az a pont legyen a Duna völgyéiben, amely körül valamely kijegecesedés megindulhat. Nagyon jól emlékszem arra, hogy a detronizációs törvény benyújtásakor az akkori miniszterelnök — gondolom, mindegy, hogy Bethlen Istvánnak hívták-e, ebből talán most nem fognak pártkérdést csinálni azok, akik bethlenisták, vagy nem bethlenisták, vagy nem tudom, milyen táborban vannak — beszédében, amelyben a detronizációs törvényt elfogadásra ajánlotta, rámutatott arra, hogy, úgy látszik, azért követeli ezt a detronizációt olyan hévvel a kisantant, — mert hiszen a nagyantant a kisantant nyomása alatt cselekedett — mert fél attól, ami ebben a jogfolytonosságban, a magyar királyság történeti erejében rejlik s ami mint történeti erő működik. (Parkasfalvi Farkas Géza: Az kétségtelen!) Az tehát kétségtelen, hogy a középeurópai, a duna völgyi probléma a kapu előtt van és állandóan a levegőben lóg. Senki sem tagadhatja talán, hogy amennyire elsőrangú érdeke ez magának Európának, éppen úgy sorsdöntő lehet és lesz a magyar nemzet számára is. (Farkasfalvi Farkas Géza: Elsősorban!) Éppen ezért az az angol kijelentés, amely szerint Anglia határai a Rajnánál végződnek, bátran megtoldható és elmondhatjuk, hogy az európai békének, tehát Anglia érdekének is a Dunánál van a határa és, hogy a dunavölgyi problémából, a középeurópai problémából származhatik olyan komplikáció, amely Angliára is veszélyt hozhat. Kétségtelen, hogy ebben az Európára nézve is elsőrangú kérdésben a magyarság a legjelentősebb tényező, amit már éreztet az, —• és ennek 15 esztendős megaláztatásunk és csonkaságunk ellenére is Örülünk — hogy a külföldi lapok nagy figyelemmel kísérték, hogy a magyar kormány megy-e Rómába, ha meghívják a. dunai konferenciára, (Ügy van! balfelől.) s aláírja-e majd azt az egyezményt, lamely ott létrejön, legyen az akár meg nem támadási, akár azt kibővítve, kölcsönös segélynyújtási egyezmény. Szóval komolyan foglalkoztak azzal, hogy milyen fontos az, hogy nemcsak Németország és esetleg Lengyelország megy-e Rómába, hanem hogy megy-e Magyarország is? Ez maga mutatja ebben a kérdésben a mi jelentőségünket, kompetenciánkat és én ezért csak erre a kérdésre redukálva kérdezem: megvan-e a magyar külügyi politikában az a rugalmasság, az az agilitás, az az eszméket is felvető hajlandóság, hogy mi pozitíve segítünk a Duna-völgye problémájának 14