Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

94 Az országgyűlés képviselőházának rályság legyen. (Ügy van a baloldalon.) Ez az, ami a mi külpolitikánkat kell, hogy vezesse és abban domináló kell, hogy legyen. Azokkal a nagyhatalmakkal harmóniában, amelyek a békét akarják és a béke megóvását tűzik ki főcélukul, velük közreműködve, Magyarország kell, hogy legyen már geográfiai helyzete miatt IS clZ, ÉL gócpont, amely körül a Dunamedence rendezése eszközölhető és csoportosítható. Éppen azért azt hiszem, helyes, amit itt megállapítottunk költségvetési beszédem alkalmából és amit megállapított a kormány is, hogy a mi politikánk tengelye csak Olaszország lehet és hogy ennek a tengelynek a nagy nyugati hatalmak megértéséhez kell vezetnie, amelyekkel Mussolini szövetségben, vagy legalább is baráti megállapodásban van. Addig azonban, amíg a négyhatalmi paktum au mot de la lettre nem jön létre és amíg rossz viszony van éppen Ausztria függetlenségének szempontjából Németország és Olaszország között, nekünk nem szabad az összhangot, amely Olaszország felé megvan, olyan deklarációkkal zavarnunk, amelyek a külföldön azt a benyomást kelthetik, hogy túlmenően azokon a közös érdekeken, amelyek a revízió, a békeszerződések és az egyenjogúság szempontjából megvannak, Németországgal szemben túlzott barátságos politikát folytatunk és nem szabad, hogy a kormány olyan deklarációkat tegyen, éppen akkor, amikor Ausztria és Németország között, vagy Olaszország és Németország közt Ausztria miatt a helyzet kiélesedett, melyek azt a véleményt, vagy azt a benyomást keltsék külföldön, hogy a kormány germanofil politikát folytat. Ezt magyar szempontból nem tarthatom helyes politikának és ha ez eddig így lett volna, akkor méltóztassék úgy cselekedni, hogy ez a Ibeállítás megváltozzék. A miniszterelnök úr költségvetési beszédem alatt, amidőn arra mutattam rá, hogy a külföld teljesen informálva volt a magyar választásokról és ezt a választást úgy állítja oda, mint egy hitlerista rezsim győzelmét, egy közbeszólás alakjában azt mondotta, hogy érdekes volna tudni, hogy az információkat a külföld honnan kapta. En tudom, hogy a miniszterelnök úr nem rám célzott, mert hiszen eltekintve attól, hogy mi itt ellenzéki oldalon annyira le voltunk kötve a választási küzdelmek által, hogy nem volt időnk a külföldre gondolni sem, ezek az összes külföldi kommentárok és cikkek majdnem unisono Wladimir D'Ormessontól kezdve a Figarón, a Temps-on és az Echo de Paris-n keresztül mind úgy kezdődnek, hogy a legnagyobb eredmény a kormány szempontjából a legitimizmus letörése, — nem tőlünk kaphatták ezt az információt

1 — a másik megállapításuk pedig az, hogy a miniszterelnök úr hitlerista elgondolását diadalra juttatta. Nem mi informáljuk a külföldi sajtót. A «külföldi sajtó nagyon jól van informálva, mert hiszen azt a külügyi kormány informálja és éppen ezért, vagy ennek ellenére, nagyon jól kiismeri magát a magyar ügyekben. De maguknak a cikkeknek szelleme is mutatja, hogy általában a beállítás az, hogy a legitimizmus le van törve és a hitlerista gondolat győzött. Csak egyet akarok e cikkekből felolvasni, amely karakterisztikus és fő vonásaiban olyan, mint a többi. Ez a Le Journal április 12-iki cikke, amely a magyar választásokkal és azoknak nemzetközi eredményeivel, illetőleg következményeivel foglalkozik. A Le Journal a következőket írja (olvassa): »A legérdekesebb, hogy 22. ülése 19

S5 május 28-án, kedden. a választásokon a legitimisták teljesen le lettek törve, azok, akik a Habsburg-restaurációt akarják.« Azután így folytatja (olvassa): »Gömbös tábornok győzelme tehát a hitleri módszer szerinti diktatórikus rendszer orientációját domborítja ki (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez kétségtelen!) az eredmény nem olyan, hogy visszatetszhetnék a kisantantnak, amely elsősorban egy dinasztikus restaurációtól fél, s előnyösnek tartja magára nézve még egy németmagyar összefogás kockázatát is.« Azután ezt írja (tovább olvassa): »Ez különösnek látszik, de mégis nagyon jól magyarázható. Sokkal könnyebb — már a kisantantnak — egy általa^ nos ellenállást szervezni a pángermanizmusnak egy nyilt offenzívája ellen, mint r megakadályoizni Középeurópának átalakulását egy olyan irányban, — t. i. a restauráció irányában — amelynek sok híve van, különösen Angolországban és Olaszországban.« Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. Gr. Sigray Antal: En megtettem a magamét és eloszlattam a kisantant illúzióját arra nézve, hogy a restauráció gondolatát ezek a választások letörték volna, hogy a legitimizmus Magyarországon megszűnt volna. A miniszterelnök úron, illetőleg a kormányon áll, hogy mérlegelve a helyzetet, megtegye azt a nyilatkozatot, hogy a nemzetközi sajtó által elképzelt, vagy vélt pángermán orientáció az ő politikája-e, vagy nem? Elnök: Szólásra következik! vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Túri Béla! Turi Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! (Halljuki) Amidőn a külügyi költségvetés ellen iratkoztam fel, mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy ez közel sem jelenti azt, mintha mi nem szavaznánk meg a legnagyobb készséggel azokat az igazán kis összegeket, emelyeket a költségvetés tartalmaz a magyar külügyi politika érdekében. Úgyszintén nem jelenti ez a feliratkozásom azt sem, mintha nem ismernénk el a külügyminiszter úrnak azokat az érdemeit, amelyeket Genfben a legkényesebb és legveszedelmesebb kérdések elintézésében szerzett s amikor (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) korához képest nagy munkásságával az ő nagy tudását, tapasztalatait a magyar külpolitika szolgálatára bocsátja. A külügyi tárcáról szólva — igaza van a t. előadó úrnak, — hogy talán a legnyomatékosabban a kisebbségi kérdésről kellene beszélni, amely a magyar külpolitikának anynyiban is kérdése, mert a kisebbségi ügy nemzetközi ügy. De különösen fontos kérdése a magyarságnak. Amikor tehát külpolitikát csinálunk, az egész magyarságot kell szem előtt tartani. De a kisebbségi kérdésnek^ e rövid idő alatt való kiteregetése és megtárgyalása szinte nem is lehetséges és éppen ezért csak csatlakozom az előadó úrnak ahhoz a kijelentéséhez, — vagy jobban mondva, tiltakozásihoz, — hogy a magyar kisebbségeket nemcsak hogy nem kezelik úgy, amint arra nemzetközi kötelezettséget vállaltak ezek az újonnan létesült, vagy megnagyobodott államok, hanem, hogy egyre kegyetlenebbül, a magyarságnak mintegy kiirtására törekszenek« Minél tovább nem nyújtanak ebben a kérdésben nemzetközi fórumon — mert mi gyöngék vagyunk, hogy